A Mentalista című sorozatban játszani csupa móka és kacagás, legalábbis Owain Yeoman szerint, aki semmi pénzért nem adná fel a melóját. A walesi származású színész az életben úgy 10 kilóval könnyebnek, és az egyik Nagy Igazságot megcáfolandóan legalább 10 centivel magasabbnak tűnik, mint a tévében. Elég későn futott be, hiszen a Trója című blockbusterben, 26 évesen láthattuk először a vásznon. Utána pár kisebb film, a The Nine című, korán elkaszált sorozat, és a Terminator: Sarah Connor Chronicles pilotja következett. Utóbbiban ő volt a főgonosz kiborg, Cromartie (tetszik érteni, Chrome Artie, Króm Artie, megvan?), de a sorozatban már nem ő, hanem Gareth Dillahunt vegzálta a Connor-klánt. Yeoman hálát adhat a sorsnak, hogy így alakult a dolog, mert a Mentalistával sokkal sikeresebb, mint a két évad után elkaszált TSCC-vel lehetett volna. A sorozatban Wayne Rigsby nyomozó karakterét alakítja.

Gondolom, jó érzés olyan sorozatban szerepelni, amit most kértek be a negyedik évadra.

Még jobb érzés kifizetni a lakbért. Nagyon hálás vagyok a sorsnak azért, hogy olyan sorozatban szerepelhetek, ami ennyi nézőt vonz. Ez az első olyan munkám, amivel igazán sikeres vagyok, és ez leírhatatlanul jó érzés. A közönség jól reagál a Mentalistára, és ez nagyon jó dolog, nézők nélkül ugyanis nincs tévéműsor, mondja a hollywoodi alapigazság.

Van titka a Mentalista sikerének?

Ha tudnám, mi az, akkor a receptet közösen árulnánk, és megvennénk a legnagyobb hajót a kikötőben. Ha jobban belegondolunk, ez egy iszonyú egyszerű sorozat, viszont nagyon jókor került képernyőre, akkor amikor mindenki szerializált történetekben gondolkodott, amikből ha egy epizódot kihagy a néző, nemigen éri utol magát. Simon (Baker, a sorozat főszereplője) mindig is régi, klasszikus krimikhez hasonlítja a Mentalistát, mondjuk a Columbóhoz, amiből a kocsit nyúltuk. Ez egy sima egyórás sorozat, amiben a közönség együtt nyomoz a szereplőkkel, és emellett megismeri a mozgatórugóikat. Ezeket a történeteket bármilyen nyelvre le lehet fordítani, bárhol le lehet vetíteni.

Dick Wolf szerint egyre nehezebb jó sztorikat írni, mert annyi rendőrös sorozat van.

Igaza van, szerintem is telítődött a piac, rengeteg procedurális sorozat látható a tévében, sőt, túl sok is. Minden évben van legalább egy újonc, ami ugyanazt a sémát követi, és most valljuk be őszintén, kit érdekel, hogy 5-6 nyomozó hetente újabb és újabb gazembert keres? A Mentalista pont attól működik, hogy mi vagyunk az anti-procedurális sorozat, a nem tipikus rendőrsztori. A főhős eleve nem is rendőr, nem érdeklik a szabályok, önfejű, és veszélyes, a motivációi pedig csak ritkán esnek egybe a bűnüldöző szervekével. Patrick Jane állandóan aláássa azt a formulát, amit megszokhattunk, a csapat többi tagja, köztük én is, pedig arra vigyázunk, ez nehogy a meló rovására menjen.

De ha ennyi rendőrös sorozat van, és ezt mindenki tudja is, akkor a tévék miért nem váltanak? Miért erőltetik az unalmas formátumot?

Azt szeretem a CBS-ben, hogy tisztában vannak azzal, milyen terméket, stílust árulnak. CSI, NCIS, Gyilkos elmék, ezek azok a szériák, amik náluk működnek. Szerintem azért nem változtatnak, mert a közönségük - mint minden tévéadóé - bevallva, bevallatlanul nagyon szeret felkavaró dolgokat nézni. Nézzük ezeket a brutális bűncselekményeket, és közben hálát adunk az égnek, hogy nem velünk történnek meg.

Mi lesz Rigsby és Van Pelt (Amanda Righetti karaktere) sorsa? Megint összejönnek?

Azt hiszem, hogy kettejük történetét az írók mindig is egy teljes sorozaton áthúzódó sztorinak szánták, mint ahogy Jane és Red John kapcsolatát is. Ha visszagondolunk a Simlis és a szendére, ott is addig működött a történet, míg össze nem jött a két szereplő. Ha Van Pelt és Rigsby örök hűséget fogad egymásnak, már nem esznek annyira érdekesek, mint azelőtt, így marad a kínlódás. Összejönnek, szétmennek, a legutóbbi évadban Van Pelt ugye kap egy új fiút, akivel majdnem össze is házasodik, és így tovább. Ha beleszólhatnék, Rigsby jövőre minden epizódban becsajozna, mert nagyon ráfér.

Anélkül, hogy bármit lelőnék azoknak, akik még nem látták: az évadzáró nagyon megdöbbentő.

Minket is sokkolt, különösen azárt, mert Bruno (Heller, a sorozat készítője) semmit nem árult el előre, nehogy kiszivárogjanak a részletek. A színészek nem a legjobb titoktartók, csak mondom. A forgatás után azt kérdeztem tőle, hogy ezek után lesz még negyedik évad? De ideje volt már valami radikálisat húzni, mert érzésem szerint az első és második évadot nem sikerült annyira sokkolóra, sőt. A rajongók is kezdtek türelmetlenkedni, a Red John-történet már hatvankilenc epizód óta húzódott, ideje volt valami drasztikusat lépni. Megérett az idő arra, hogy Jane és John találkozzanak, és megtörténjen a nagy leszámolás. Az már más lapra tartozik, hogy Jane számára az, ami a fináléban történt, elhozta-e a megnyugvást, de szerintem nem.

Ha a színészek ennyire legendásan megbízhatatlanok, mivel biztosítják a producerek, hogy nem kerülnek ki fontos részletek a sorozatról? Titoktartási nyilatkozattal?

Á, azt hiába íratnának velünk alá. Sokkal ügyesebbek: ha valami fontos, megdöbbentő, nagy csavart ígérő sztori van kibontakozóban, nem mondanak róla semmit. A forgatás előtt úgy két héttel kapjuk meg a forgatókönyveket, most éppen a negyedik évad első epizódjait írhatják, mert július 20-tól kezdünk dolgozni. Fogalmam sincs, mivel indul az évad, komolyan. A sajtó eleve többet szokott tudni a sorozatról, mint mi magunk.

Nehéz meló egy sorozatban dolgozni úgy, hogy a leforgatott 70 epizód mindegyikében szerepelt?

Borzasztó kemény, pont olyan, mint amikor valaki arra panaszkodik, hogy milyen szűk a gyémántokkal kirakott aranycipője. Ugyan már, soha nem értettem azokat a színészeket, akik arra panaszkodnak, milyen kemény életük van, és micsoda megterhelés, hogy az utcán felismerik őket.Tényleg az a legnagyobb baja, hogy az utcán megállítják, hogy elmondhassák neki, milyen nagyszerű alakítást nyújt hétről-hétre? Ezt nem lehet komolyan venni. Hálistennek nem olyan társadalomban élünk, ahol az utcán azzal szólítják le az embert, hogy szar vagy, öreg, hagyd abba. Egy színész számára annál nincs jobb, mint minden egyes forgatási napon a kamera előtt dolgozni, ha bárki mást mond, ne higgye el neki. A sorozat miatt lettem ismert, lettek rajongóim, hallgatnak meg szívesen az emberek, hívnak el Monte-Carlóba, hát mire panaszkodjak?

Milyen a hangulat a forgatáson?

Családias, de gondolom, mindenki ezt mondja. Nézze, 32 évesen négy olyan színésszel dogozom együtt, akiket tisztelek és szeretek, akikkel a forgatáson kívül is nagyon jóban vagyok, komolyan mondom, hogy ennyire jól még nem éreztem magam munka közben sehol. Szeretem ugratni a többieket, de kell is a lazulás, mert mindent félretéve, a televíziózás elég kemény műfaj. Nyolc napig forgatunk egy-egy epizódot, ami csak a kameramunka, ehhez jön egy hét előkészítés és egy hét utómunkálat, szóval egyszerre három epizóddal foglalkozik a stáb egy időben, ami elég bonyolulttá teszi a dolgokat. Én egyszerű fiú vagyok, nagyon jó lenne, ha csak egy dologra kellene koncentrálnom, de ez nem kívánságműsor. Naponta 17 órát dolgozunk, ezt hülyéskedés nélkül ki sem lehet bírni.