Néha úgy tűnhet, mintha bizonyos jeleneteket már láttunk volna kedvenc fantasztikus történetünket nézve. Ha udvariasak akarunk lenni, mondhatjuk, hogy bizonyos ötleteknek más alkotók is tisztelettel adóznak, de nevezhetjük lenyúlásnak is, ha újra és úja ugyanaz a fordulat ismétlődik a különböző történetekben. A Den of Geek online magazin összegyűjtötte a hat leggyakrabban előforduló sémát, amit szinte minden sci-fi felhasznál előbb vagy utóbb.


1. Cserebere: a jó a rossz, és a rossz a jó

Az angol Red Dwarf Bodyswap című része a legeklatánsabb példája annak a megoldásnak, mikor a gonosz lelke a jó testébe kerül és fordítva. Az epizódban az egész szereplőgárda testet, illetve lelket cserél. Általában ilyen esetben egy gonosz szereplő szállja meg a jófiú/hősnő testét, aki viszont a gonosz testébe van száműzetve, ahogy az a Csillagkapu Holiday, a Buffy, a vámpírok réme Who are you? és a Star Trek Voyager Vis-á-vis epizódjaiban vagy a Csillagközi szökevények egyes álomjeleneteiben történt.

Ez a csavar a színészeknek azért jó, mert végre mást is játszhatnak, mint a megszokott szerepüket, a dramaturgok írhatnak jó kis vizuális gegeket, pl. ahogy az egyik karakter átveszi a másik modorosságait, a történetszövés pedig általában a romantikus szálak erősödésével reagál az ilyen cserékre. Általában a humoros jelenetek vannak túlsúlyban ezekben az epizódokban, kivéve a Csillagközi szökevényeket, ami mindig különutas, írói a leghétköznapibb semmiségekből is képesek tragikus és gyászos pillanatokat kreálni.

2. Ugrás az időben

A Star Trek: Az új nemzedék Cause And Effect című epizódja lehet az iskolapéldája az idősíkváltásnak, igazából az írókon múlik, hogy milyen terjedelemben és gyakorisággal élnek vele; hátránya hogy nehéz kikeveredni a múltból/jövőből újra és újra úgy, hogy az ötletesnek hasson. A Csillagkapu talán legviccesebb epizódjának, a Window of Opportunity-nek és a Buffy Life serial című részének is ez képezi az alapját.

3. A magasabb létformába emelkedés

Ha egy hosszú ideje szereplő karaktert kiírnak a show-ból, és szép, érzelmes zárójelenettel akarják búcsúztatni a forgatókönyvírók, akkor remek megoldás egy utolsó megindító párbeszéd a magasabb szférába emelkedett (figyelem, nem meghalt!) hős, és az életben maradt szereplők között. Ráadásul így a kiskapu is megmarad arra az esetre, ha a nézői felháborodás vagy egyéb ok miatt vissza kell hozni a szereplőt a történetbe. Így történt a Csillagkapu Daniel Jacksonával is, aki néhányszor felemelkedett-alászállt a széria során.

Az igazán eklatáns példa azonban a Star Trek, amiben Wesley Crusher, Sisko kapitány és Kes is megjárta az asztráltestes hadak útját. Ez a megoldás a vallásos kérdések pótlására is szolgál a sci-fikben - minél világiasabb a kreatív gárda, annál valószínűbb, hogy a halál utáni élet kérdését így intézik el. Kivétel ez alól a Doctor Who, ahol a Mátrixon belüli örök élet jelenti a megoldást a kérdésre.

4. Más világok

A sorozat mindenkori világától eltérő univerzumnak két jellegzetes típusa van, a tragikus és a komikus.

a) A tragikus alternatív univerzum: Ilyen esetben általában kiderül, hogy gonosz mesterkedés, időutazás vagy egyéb kalamajka miatt olyan változás történt az idő-tér kontinuumban, ami miatt a világ kizökkent a rendjéből és a történelem megváltozott, természetesen hátrányára, így a szereplőknek helyre kell ezt hozni.

Ilyen "milyen-szép-a-világ" üzenete volt a Doctor Who Turn Left, a Buffy The wish és a Csillagkapu Moebius című epizódjainak. Ezek a részek általában az érzelmi katarzisra játszanak, jónéhány főszereplő meghal bennük (akik az epizód végére feltámadnak) ez ismét jó alkalom, hogy a legridegebb karakterek is mutassanak némi emóciót.

b) A komikus párhuzamos univerzum: A forgatókönyvírók általában azért írják meg, hogy teljesen más közegbe helyezzék szereplőiket, az A-típusú univerzumtól eltérően ez az univerzum a szereplők távozása után is megmarad létezőnek. A Csillagkapu There But For The Grace Of God, a Red Dwarf Parallel Universe, a Doctor Who Rise Of The Cybermen és a Star Trek számos, az ún. tükör-világegyetemben játszódó epizódja ide sorolható. Utóbbiban a szereplőknek lehetősége volt, hogy még kihívóbb ruhákat viseljenek, és még nyíltabban flörtöljenek egymással mint általában.

Mindkét béta univerzum közös jellemzője azonban, hogy a másik világban egy korábban már elhunyt karakter visszatér egy epizód erejéig.

5. Az alterego

Ugyancsak visszatérő toposza a sorozatoknak hogy a jófiúknak hirtelen megjelenik egy hasonmásuk,aki vagy egy másik univerzumból jött, vagy ármánykodás folyományaként klónozták. A végeredmény az, hogy ugyanaz a színész két különböző karaktert játszhat, ami általában feldobja a történetet és a szereplőket is. Hasonmással operáltak a Star Trek The Enemy Within, a Buffy The Replacement, a Csillagközi szökevények Eat Me, a Csillagkapu Point of View, vagy a Doctor Who Journey’s End című epizódjaiban.

6. Az álom

Az álomepizódok legtipikusabbja a rémálom, mikor valami borzalmas történik a szereplőkkel álmukban, de szerencsére felébrednek. Ezek közé tartozik a Voyager Waking Moments vagy a Buffy Restless címre hallgató része is. Az álom általában erkölcsi üzenetet közvetít az álmodó számára, legtöbbször valamilyen érzelmi problémával való szembenézésre sarkallja a hőst. Néha azonban teljesen tiszta szórakoztatást szolgál egy- egy ilyen rész, mint pl. a Csillagközi szökevényekből a Revenging Angel.