És tényleg olyan, mintha C. Ronaldo zseléje belecsapódna az arcodba? - próbálta megtudni Sixx, hogy milyen moziban 3D közvetítést nézni. Illetve, a portugált talán másként nevezte. Moziban nem láttam még meccset, így már eleve az is nagy élmény, hogy tűzfalnagyságban látom Mourinho keserű arcát. Mindez 3D-ben jobb is, rosszabb is, mint egy hagyományos közvetítés. Azért inkább sokkal jobb.

Az még nem a 3D, hanem a Magyarországon forradalmi közvetítést szervező Sport1 sikere, hogy sört is lehet bevinni a moziba, ez igazán komfortossá teszi a meccsnézést, és lehetne vele hagyományt teremteni filmeknél is. A lelátós szotyi helyett viszont nachos a kínálat, ezt senkinek nem tanácsoljuk, de erről később. A kezdőcsapatok bemutatásánál úgy pattannak ki a játékosok arcképei, hogy azokat le lehetne venni a levegőből. Aztán már a gyepen topogó játékosoknál visszatér a térhatású gyerekkönyvek hangulata, kicsit mintha túl élesek lennének a kontrasztok a focisták és a valahol mögöttük fészkelődő szurkolók között.

Nincsenek beállított jelenetek, ez nem egy utolsó falevélig megtervezett film, furcsa, fákon ugráló, kékszínű kosarasokkal. Így nem fut velünk szembe C. Ronaldo, nem kap el bennünket az érzés, hogy akár fel is rúghatnám, ebben mondjuk tökéletesen valósághű. A zselét a haján viszont tökéletesen látni. A közeli képek lenyűgözőek, a gyurcsányplaktányi Guardiola kabátjáról le lehetett volna pöckölni a vízcseppeket. Amikor pedig egy néző beintett Arbeolának, a belógatott alkart szinte személyes sértésnek éreztem, és csöppet sem a Real-játékos iránti szimpátia miatt.

A közvetítésben van valami fura. Nem kellemetlen, csak szokatlan. Hamar kiderül, hogy sokkal kevesebb a kameraváltás, mint a hagyományos közvetítéseken. Nem az van, hogy ha Messi megkapja a labdát, akkor három másodpercen belül négy különböző kameraállásból láthatjuk, hogy ne lógjon be egyetlen védő sem. Ehelyett hosszú, már-már Tarr Bélás snittek vannak, ha ehhez Vitray Tamás lenne a kommentátor, halálra is lenne ítélve a technika. Viszont olyan minőségű a kép, hogy tökéletes stadionhangulat ragadja magával az embert. A Barcelonánál külön élvezet volt látni ebben az oldschool-közvetítésben, hogyan épül fel egy-egy támadás, lehet, hogy ez magyar bajnokin azért másként van.

Mint utóbb kiderült, a totálképek lehetettek volna ennél is jobbak. A 3D-technika nagyon leegyszerűsítve az, hogy nem egy, hanem két, egymás melletti HD-kamera képeiből áll össze a perspektíva, de ehhez tökéletesen össze kell hangolni a két kamera színeit, pixeleit, mindent. Ezen a meccsen a totálképeknél kicsit elcsúsztak a színek. Én ebből semmit sem vettem észre, de hiszek a műszaki szakembereknek.

A kevés váltásos, leegyszerűsített közvetítésnek egyébként az az oka, hogy az agy nem tudná feldolgozni az újabb és újabb impulzusokat. A világbajnokságon próbálkoztak a hagyományos, pörgős 3D közvetítéssel, de húsz perc után a nézők többsége fejfájással zuhant ki a teremből. Itt húsz perc után csak az az érzésem, hogy hihetetlen mennyi minden történt ilyen rövid idő alatt, de az is igaz, hogy ekkor már tényleg rúgott kettőt a Barcelona, és tényleg sok minden történt. A meccs simán végignézhető rosszullét nélkül (végülis az Avatar is baromi hosszú). A szemüveg sem zavaró, annyira belefeledkeztem a meccsbe, hogy eszembe sem jut levenni, így viszont a szotyihelyettesítő nachoson nem látszott, hogy melyik szószos, melyik nem, le is ettem magam. Ahogy törölgettem a pólótmat, azért kipróbáltam szemüveg nélkül is, nagyjából olyan, mintha rossz filmekben drog hatását próbálnák bemutatni különleges effektekkel.

Amiben még biztosan sokkal jobb egy hagyományos közvetítés, az a lassítás. A 3D verzió ebben messze nem olyan lenyűgöző, mint amire számítottam, és nincs is annyi ismétlés, mint a szokásos közvetítésekben. Van, persze, de például azt, hogy pontosan mi történt a Ramos ámokfutásánál, már otthon néztem meg, a Sport Gézán.

A Barca-Realt a Sport 1 tévén is hozzáférhetővé tette 3D-ben. Ennek azért most még csak kevesen örültek, becslések szerint pár tucatnyi fogyhatott eddig itthon a félmilliós készülékekből. Ezt még nem tudtuk kipróbálni, Nádasdi Gábor, a Sport 1 műszaki igazgatója szerint tévén még a mozinál is jobban kijön a hatás, nagyobb a fényerő, kisebb területen jelenik meg ugyanaz képpont/pixel mennyiség és szebbnek lát a néző mindent. Persze mindehhez 100 centi feletti képernyő kell, abból a drága fajtából (a HDReady felirat kerülendő.

Hogy lesz-e ebből nagyon gyorsan tömeges 3D-meccsnézés, az most még erősen kérdéses. A technikát biztosan tökéletesíteni kell, másfél hét alatt jött össze a mozis közvetítés is, és egyáltalán nem volt biztos, hogy sikerül, ezért be volt állítva egy tartalék 2D-vetítő.

A spanyolok mostantól kitartóan próbálkoznak a technikával, heti egy meccset terveznek 3D-ben is adni. Ha meg is van a felvétel, egyelőre nagyon drága a jel továbbítása, a sávszélesség és a műhold költségei, és - nemcsak itthon - egyelőre kevés az előfizető. Megoldás lehet persze a mozis közvetítés is, ami elterjedt például Amerika déli államaiban, mexikóiak néznek hazai bajnokikat, de itthon most még igen drága jegyekkel érné csak meg.

Pedig az valami gyönyörű volt, amikor a már lehiggadt Xavit a kispad plexijén lecsurgó kövér esőcseppeken keresztül lehetett meglesni, mintha ott ültünk volna valahol a lelátó 3-4. sorában. Mindenesetre lehet, hogy a februári Super Bowlt 3D-ben is adja a Sport 1. Az amerikaiak talán már előrébb járnak a technikában a spanyoloknál.