Huszti Szabolcs labdarúgó írt egy levelet, amiben elküldte az anyjába a közvéleményt hagymázas álmokkal, szerethető csapatokkal meg vállalható vereségekkel traktáló magyar futballvezetést a tésztás doktorral meg Sanyibácsival együtt. Jól tette, mert az az ipari méretű bullshitgenerálás és hülyítés, ami ebben a sportágban folyik, az már valóban kezdte elérni az a szintet, amikor az emberre konkrétan hányinger jön a magyar labdarúgás szókapcsolat hallatán.

A Debrecen EL-szereplését közvetítő Story TV-nél úgy látszik, nem olvasták ezt a levelet, és még mindig az aranycsapatos, technikai fölényben lévő magyar futballistás, lesajnált ukrános korban élnek, abban, amikor a magyar tényleg jobb volt az ukrán futballnál, nem kis részben például azért, mert akkor azt éppen szovjet labdarúgásként ismerték. Ma viszont az ukránok labdarúgása elérte a nyugat-európai középszintet, élcsapataik állnak úgy, mint a hollandok vagy a belgák, szívós munkával és pénzzel pedig szépen fel fognak zárkózni az oroszok mellé. (A fenti képen az ukrán stadion látható, a lentin a debreceni.)

Ezt minden értelmes, a futballt nem feltétlenül értő, csak éppen szerető ember tudja, annyira triviális az egész, hogy én szégyellem leírni. Azért teszem meg mégis, mert remélem, hogy a tegnapi közvetítés elkövetői beleolvasnak ebbe a posztba. Úgy tűnik, ugyanis, hogy nagyon nincsenek képben Európa labdarúgását illetően. A meccs végeredménye 5-0 lett, amit (és úgy egyébként az egész Loki meglehetősen enervált és szánalmas teljesítményét) egy nagyon szép sportközhellyel jellemzett a riporter: a vereség nem tükrözte a játék képét.

Nem a lófaszt. Az ukránok nem hajtották szét magukat a győzelem érdekében, mert nem kellett nekik. Egy minimális ellenállás kifejtésére is alig alkalmas ellenfél ellen erre nincs szükség, lőttek gólt szépet, szerencséset, nagyot, és még sarokkal is, ami egyrészt iszonyú nagy királyság, másrészt meg nagyon megalázó. Ezt a bizonyítványt magyarázni, Nacsa Olivér marhaságaival kiszínezni, Havas Henrik ukrán öngólos poénjával fűszerezni lehet, de nem érdemes.

A riporterek, és a feladatra teljesen alkalmatlan, a labdarúgáshoz nemhogy nem értő, de a szakmát is csak ugató műsorvezető mellé a szakkommentátor is felzárkózott a faszkorbácsért joggal sorban állók mellé, mert egykori kapusként neki pontosan tudnia kell, hogy ez a meccs nem Kabát Péter kiállításakor dőlt el (bár nem segített a Lokin a bíró hülyesége, az tuti), hanem a sorsoláskor. Akkor meg miért nem mondja? Miért nem azzal foglalkozunk, amit látunk? A szánalmas vergődéssel a pályán, és a velünk cicázó ellenféllel? Miért kell még mindig hülyének nézni az embereket? 

Ja, és egy kollektív seggberúgás a Story TV-nek is jár azért, mert képtelenek voltak úgy összerakni a közvetítést, hogy a szünetben legalább az első félidő összefoglalója lemehessen és ne késsük le a második kezdőrúgását. Ez is pont olyan amatőrségre vall, mint az, hogy Buza Sándor volt a helyszíni riporter, pedig nem zenei rendezvényen voltunk, hanem egy meccsen.