A Tv2 lassan olyan bohóc lesz, akinek már nem szívesen dobunk tortát a képibe. Mert hiába írtuk meg annyiszor, hogy a krumpliorr kínos, a rúzs túl vastag, a seggre esés meg hiteltelen, ha azért az ország fele felállva tapsolt. Vagy röhögött, de a lényeg, hogy érdekelte az előadás. Most viszont a Tv2 egyre jobban erőlködik, összeszorított foggal koncentrálva zsonglőrködik, és amikor menetrendszerűen elbassza a trükköt, már nem tudja olyan lelkesen, csak azért is azt kiáltani, hogy olé.

Itt van ugyebár az ősz nagy dobása, a Sztárral szemben, a gigantikus szombat esti műsor, amiről majd a zöldséges is, nem is beszélve a családanyákról a fodrászbúra alatt. Csakhogy a Tv2 celebvetélkedője pont azért unalmas és nézhetetlen, amiért már a Kiválasztott, az XXL és a Megasztár 4 is unalmas és nézhetetlen volt. Plusz sikerült a csatorna kísérleti műhelyeiben kifejleszteni egy csomó új hibát, amitől a Sztárral szemben tényleg jobban fáj, mint bármi eddig a Tv2 történetében.

Már a formátum sem valami óriási újítás, televíziós sorjáték, pont olyan, mint a zsákban futás volt az építőtáborban, csak itt sztaniol csillagokat varrtak a zsákra, és nem a KISZ-titkár, hanem Till Attila üvölti, hogy hajrá. Az biztos, hogy az Élet és Irodalomban nem fogja méltatni az ügyeletes tévéesztéta, de még lehetne jó műsor. Csak sajnos nem az.

Először is egy szombat esti műsor nem lehet csak azért 140 perces, mert a pénzügyi osztály szétküldött egy memót, miszerint a kutatások bizonyítják, hogy több idő alatt több emelt díjas sms érkezik. Bármilyen sok pénzt is pötyögnek ugyanis össze az emelt díjas függők, attól ez még egy tévéműsor, és a gyors telefonos bevételekért nem lehet feláldozni a nézettséget. Mert ugye akkor nem lesznek reklámok, és ha nincsenek reklámok, akkor nem lesz pénz műsorra, de még sms-szerverre sem.

De menjünk tovább: nem muszáj ám minden használaton kívüli, a kelléktár oldalához támasztott műsorvezetőt bevetni egyetlen műsorban. Persze Váczi Gergőnek biztos jól esik ez a gondoskodás, csak a nézőknek teljesen érthetetlen, hogy bizonyos játékokat ő vezet, míg a többit a játékvezetésben, összefüggően beszélésben és szórakoztatóan ripacskodásban is sokkal jobban teljesítő Till Attila. Aki ráadásul nem artikulál olyan idegesen, mintha éppen az Operaház elleni terrortámadásról jelentkezne élőben.

A magát túlhajtott Steven Segalnak képzelő Váczi mellé ráadásul még betuszkolták Nacsa Olivért is, aki ugyan nagyon jól utánozta annak idején Gyurcsány Ferencet, de alapjáraton legfeljebb annyira vicces, mint Sas József, közvetlenül azután, hogy megtudta, mégsem kap Kossuth-díjat. És ez a sok felesleges Tv2-közeli sztár csak a nézők idejét rabolja, tőlük érezzük úgy a fotelben henyélve, hogy ez a műsor már soha nem ér véget, kitart karácsonyig, majd saját ünnepi különkiadásába csap át.

Ráadásul, ha már egy celebvetélkedőt készítünk, amiben egy hétköznapi ember csap össze egy sztárral, akkor legalább az első adásra kéne találni már egy valamirevaló sztárt és egy normális játékost. Mert lehet, hogy Talmácsi Gábor kurva jól dől be a kanyarokban, de az utóbbi két évtizedben nem nagyon csinált mást, csak ezt gyakorolta, ezért nem érti a fényeket, a csillogást, és nem tud szellemesen fingani a szájával, mint annyian ebben a műfajban. Arról már nem is beszélve, hogy a vetélkedő egy pontján kiderült, hogy Zalán kívül nem ismer más megyét az országban, és ez még akkor is fájóan kínos, ha a stúdióban mindenki megértően mosolyog hozzá.

Ja és, a castingon jó lett volna figyelni arra, hogy ne egy olyan játékost válasszanak be, akinek rögtön elmegy a kedve az egésztől, ha egyetlen feladatban veszít. Mert teljesen felesleges az egész felhajtás, ha a hatalmas díszletek között egy unott képet vágó játékos és egy zavartan mosolygó celeb csinálja csak a vásári mutatványokat.

Az sms-ek miatt amúgy is csak kullogó műsor ezekkel a hibákkal a hátán csak erőlködve vonszolta magát. Hiába az egymaga is elröhögcsélő Tilla, hiába a nagy szombat esti felhajtás, a Sztárral szemben olyan, mintha tűzijátékkal keltenének egy szürke októberi hajnalon. Szépek a színek, szikrázik az ég, de mégis minek ez a felhajtás? És egyébként is inkább aludnék.