A főállású celebkedés a vasgyári melóhoz hasonlóan nem mindenkinek fekszik, én speciel az utóbbiba fizikálisan, az előbbibe mentálisan rokkannék bele. Susan Boyle, a YouTube rekodrszámú letöltését (90 millió) produkáló, jó torkú skót háziasszonynak remélem esze ágában nincs kohásznak állni, de a Britain's Got Talent döntője után történteket elnézve a főállású celebkedést sem neki találták ki - tegyük hozzá gyorsan, hálistennek.

Várható, mit várható, kilométerekről látható volt, hogy a középdöntőben színpadra lépő, kissé introvertált asszony sorsa abban a másodpercben vett 180 fokos fordulatot, amikor kinyitotta a száját. Susan egy igazi sikertörténet ugyanis, az álmát feladni nem akaró kisemberé, aki mindent megtesz azért, hogy egyszer, csak egyszer megmutathassa, hogy igenis ő tud valamit, amit más nem, és ezért mindent megtesz - ebből a történetetből Hollywoodban évente legalább két filmet szokás forgatni, bár ott a happy end kötelező, míg Susan esetében ez elmaradt.

A középdöntőben felfedezett nőt úgy kapta fel a bulvármédia, ahogy kell, mire kettőt pislantott, már kiszedték a szemöldökét, kapott egy fokkal elfogadhatóbb ruhatárat, és a fülébe sugták, hogy Susan, akkor három, kettő, egy, és élőben kapcsoljuk Larry Kinget. "Larry kit?" - kérdezhette a riadt nő, aki legszívesebben barátaival és macskájával töltötte idejét korábban, és esze ágában nem volt egy hózentrógeres csávóval kokettálni élőben, a hülye kérdésektől meg egyre csurgott a hátán a víz. "Miért énekel maga, Susan?" - kérdezték tőle, de ennek még örülhetett, mert arról beszélhetett, amit szeret.

A gépezet azonban csak azokat nem rágja meg és hajítja oldalra, akiknek legalább olyan vastag bőr van a pofáján, mint Pákónak, akinek mindegy, hogy testhezálló ruhában játssza el a fulladozó dísznégert az egyik műsorban, vagy náci karlengetésekkel üdvözli az ismert pólóárust, és Szálasit élteti közben. Susan Boyle nem volt, nem is lehetett felkészülve arra, ami az első tévéfellépése után következett. "Aggszűz a nő!" "Még soha nem csókolták meg!" "Őszintén: maga megdugná?" és hasonló címlapok fogadták az újságárusnál, mert nem volt menedzsere, aki megakadályozta volna ezt, aki elzárta volna az olyan sajtóipari hulladékoktól, mint a The S*n, aminek a nevét tisztességes Liverpool-drukkerként nem vagyok hajlandó leírni.

Belemásztak a magánéletébe, mindent kiteregetettek róla, ha kilépett az utcára, már ott lihegett a nyakában két fotós - ő pedig nem ezt akarta. Nem hiszem, persze, hogy annyira naiv lenne, hogy erre valahol nem számított volna, de szemmel láthatóan kiborította a hajcihő, nem tudta kezeli a helyzetet, azt, hogy innentől kezdve ő nem Susan Boyle, hanem egy médiatermék, aki ha elkáromkodja magát, az címlapsztori lesz, mert ez is megtörtént, de meg ám. A mi bulváréhségünk, ami ilyen nagyőanikókat meg majkákat kitermelte, lófasz a britek étvágyához képest, tessék elhinni.

Susan az elődöntő előtt komolyan fontolgatta, hogy hagyja ő a fenébe a cirkuszt, és elmegy haza a macskákkal játszani, meg énekelni a helyi templomi kórusba, de ekkor már késő volt. A műsor producerei nem engedhették meg, hogy a nézettséget, majd később várhatóan nagy bevételeket generáló aranytojást tojó tyúk csak úgy meglépjen, ó nem. Piers Morgan és Simon Cowell a vetélkedő két zsűritag-producere azonnal lépett, és személyesen győzték meg az akkora már az idegösszeomlás szélén tántorgó Boyle-t arról, hogy folytatnia kell a műsort, most már nem szállhat ki, hiszen komoly győzelmi esélyei vannak.

Cowell többször kijelentette az újságokban, hogy nála Susan Boyle az abszolút befutó, így nem csoda, hogy az elődöntőben nyújtott, meglehetősen közepes teljesítménye után sem esett ki, hanem bejutott a legjobb tízbe, a döntőbe, ahol már ismét magát adta, és énekelt egy szenzációsat. Aztán nem ő nyert. A britek nem őt, hanem egy tánccsoportot tartottak legtehetségesebbnek, és ekkor valami eltört benne. Már az eredményhirdetés alatt látszott, hogy nem nagyon van magánál, furcsa arcokat vágott, és úgy nézett a kamerákba, mint akinek fogalma sincs, hogy mit keres a színpadon, ezt követően öszeesett és kórházba kellett szállítani.

A legfrisebb hírek szerint Boyle a háromhetes menetelésbe belefásult, idegileg nem bírta a terhelést, amin én speciel egy percig nem csodálkozom. Ha minden igaz, a már lekötött brit és amerikai koncertdátumokat is vissza kell mondania a menedzsmentnek, mert már az is van, hogyne lenne, a keselyűk ilyenkor mindig odagyűlnek a vérszagra. Szerintem ha Susan Boyle-nak most lenne egy időgépe, beleülne, és visszamene arra a napra, mikor kitöltötte a jelentkezési lapot a versenybe. Aztán szépen apró darabokra tépné az ívet, esetleg begyűrné, mint Katkóné férje az Egészséges erotikában (előre!) és beintene az egésznek. Csináljatok majmot abból, akinek hét anyja van.