A Központi Bizottság legutóbbi ülésén - a fiatalok nemzedékéről szólva - joggal fogalmazhatott úgy, hogy a magyar ifjúság széles tömegei egyetértenek a párt és a kormány politikájával, annak valóra váltását támogatják. Helytállnak a termelő munkában, a tanulásban, tevékenyek a közéletben, becsülettel teljesítik honvédelmi kötelezettségeiket, felelősségteljes hazafias, internacionalista magatartást tanusítanak.

1979. május 1. emlékezetes dátum, mert ekkor volt először a tévében Felvonulók kérték. Önök kérték már azelőtt is létezett, voltak ugyan különkiadásai is, amiben szocialista brigádok, ipari dolgozók kérhettek, de kimondottan felvonulók kívánságait ebben az évben teljesítették először. A stáb több közvetítőkocsival volt kint a budapesti és vidéki felvonulásokon, és a riportereknek lehetett elmondani a kívánságokat. A műsor szerkesztője, Búzáné Fábri Éva azt is elárulta egy interjúban, hogy hogyan tudták az esti adásra összeszedni a kért anyagokat. Hát úgy, hogy az Önök kérték sokéves tapasztalata alapján lehetett tudni előre, hogy mik a slágertémák, ráadásul sokan csak annyit mondtak, hogy "valami magyar nótát", vagy "valami vidámságot" kérnek, ilyenkor a szerkesztőknek könnyű dolga volt. De nézzük, mit néztünk a nap többi részében.

A tévézést 7:55-kor kezdhettük, ugyanis akkor kezdődött az obligát Kapcsoljuk Moszkvát!, amely ugye közvetítés volt a Vörös térről, a dolgozók felvonulásáról. Riporter: Csák Elemér. (Azért a moszkvai közvetítés előtt még elnyomtak egy szolid Tévétornát, de hát ezt mondani sem kell, akkoriban ezzel indult a napi műsor.) A Kapcsoljuk Moszkvát!-nak 9-kor lett vége, így a hazai felvonulás közvetítéséig tátongott még 50 percnyi hézag, amit ki kellett tölteni. A lyukat a Rövidfilmek a képernyőn című összeállítással tömhettük be, aminek már a címe is zseniális, belevették a címbe, hogy a képernyőn található mindez. A tartalom se volt semmi. A fiúból katona lesz, ez volt a címe a csehszlovák népzenei (!) kisfilmnek, amit a Nappal és éjjel a levegőben című szovjet rövidfilmmel fejeltek meg.

9:50-kor kezdődött a Májusi seregszemle, ami a várva várt közvetítés volt "Budapest, Kecskemét, Szekszárd - és szocialista országok fővárosainak május-ünnepéről". De valószínűleg ezek voltak azok az idők, amikor többen tolongtak a majálison, mint amennyien a képernyők előtt, a csipketerítővel borított fülesfotelban ültek. A délelőtti műsorfolyamnak körülbelül 13 órakor vége szakadt, de nem kellett aggódni, mert csak 50 perces műsorszünetet kellett kibírni. Annyit meg féllábon, virslivel és söröskorsóval a kézben is röhögve. Ahhoz képest, hogy néha két-háromórás szünetek is borzolták az idegeket, ez az 50 perc semmi volt. A délutánt meglepő módon az Autók és emberek című francia sorozattal kezdtük, utána azért jött egy Csak gyerekeknek!, ami, ha valaki nem emlékezne, gyerekfilm-összeállítás volt, elmaradhatatlan tartozéka minden ünnepnek. Ezúttal A kéz öt ujja került be a válogatásba, ami egy belga kisfilm volt, milliószor játszották akkoriban, de semmi emlékem nincs róla, valamint a Vörös és kék című angol filmsorozat két epizódja ment le. Szóval nem kizárólag baráti országok gyerekfilmjeit nézhettük Kádár királysága alatt, ezt mindig elmondjuk.

A Központi Bizottság március 28-i ülésén közös munkánk gyümölcseként vehette számba, hogy az ország belpolitikai helyzete szilárd, kiegyensúlyozott, a párt vezető szerepe érvényesül; erős a munkásosztály hatalma, s annak lefőbb alapja, a munkás-paraszt szövetség.

A nap egyik legkülönösebb műsora egy "suli-komédia" volt, ahogy akkoriban hívták. A Toldit adta elő a hajdúhadházi Gyermekszínpad: "A hajdúhadházi gyerekek harsány, szaladgálós, zenés, farmernadrágos játékká alakították Arany János remekét, megtartva a hősiesség, a líra, a szépség elemeit." Hát erről azért megnéznénk egy archív felvételt, ha lehetne. Ez egyébként 15:15-től futott, utána pedig újabb gyerekfilm következett, méghozzá egy premier. Egyébként akkoriban tényleg érdemes volt tévézni még egy gyereknek is. A Vakáció a halott utcában című Csukás István-remeket, pontosabban a könyv tévéadaptációját 1979. május elsején játszották először a tévében, 15:40-kor. Palásthy György rendezte, sajna még nem adták ki dvd-n (a Keménykalapot és a Le a cipővel!-t igen), és az MTV videotárában sem találtuk.

Na, ezért szeretjük a régi május elsejéket, 16:55-től ugyanis a Vándor Sándor munkásénekkari fesztivál "film-összefoglalóját" láthattuk egy órában, közben a legdallamosabb nevű magyar bemondócsaj, Kiskalmár Éva riporterkedett. És ezt még lehetett ám fokozni, de előbb még gyorsan lenyomtunk egy vízilabda meccset, a Vízilabda Világkupán mellesleg Magyarország az NSZK-val mérkőzött, és Knézy Jenő közvetítette. A lényeg nem ez, hanem a vérbeli Kádár-korabeli portréfilm Éljen Barták Ferenc! címmel. Hogy ki volt az a Barták Ferenc? "Minden nagyüzemnek vannak olyan beosztású dolgozói, akikről alig-alig esik szó az újságokban, a rádióban, a televízióban. Ilyen a Csepel Autó sokat látott, sokat tapasztalt üzemi dekorációsa, Barták Feri bácsi is." Szerintem most egy pillanatra mindannyian azt érezzük, hogy de szeretnénk Barták Feri bácsi lenni. És hát itt sem jönne rosszul egy előbányászott archív.

Barták Feri bácsi után jött az Esti mese (19:10), a Futóverseny című lengyel bábfilmmel, aztán Tévétorna a felvonulásban és sörivásban lefáradt népnek. A megszokott időben, 19:30-kor a TV-HIRADÓ-ban összefoglalták a felvonulás, meg a majális eseményeit. És végre jött az esti film, a Felvonulók kérték, nem kispályáztak, kemény két és fél órában teljesítették a kívánságokat szakadatlanul, ugyanis 22:30-ig tartott. Utána még egy gyors Híradó esti kiadás, aztán 22:35 után mehetett mindenki aludni, és sörről, virsliről, meg májusfákról álmodni.

Pártunk és népünk következetesen halad a XI. kongresszuson kijelölt úton, eredményesen munkálkodik nemzeti programunk valóra váltásán, a fejlett szocialista társadalom építésén.