Az ABC nem tartozik kedvenc adóim közé, istenigazából egy sorozata van, a Lost, ami érdekel (na jó, a Született feleségek az ötödik évadra megint vicces lett, jöhet az is), és valahol drukkoltam a Life on Mars-nak is, no meg korábban a Dirty Sexy Money és a Pushing Daisies is bejött - de a mostani felhozatal annyira nem tud izgalomba hozni. Az első midseason-újonctól, a Castle-től azt reméltem, hogy hoz valami újat, meglepőt az eléggé fáradt nyomozós zsánerbe, de csalódnom kellett: ez is csak egy zsarus sorozat, akárhonnan is nézzük.

Az alaptörténet annyi, hogy van egy bestselleríró (Castle), akit a Firefly-ból vagy a Született feleségekből ismert Nathan Fillion alakít, és akinek a töke tele van a krimijeiben szereplő főzsaruval (és ezért kinyírja), meg úgy amúgy az egész élettel (nem depis, csak unatkozik valahol), ráadásul most, hogy új hőst kell előszednie a sublótból, lebokkol, és nem bír írni egy sort sem. Ez meg baj, mert a kiadója, aki egyben az exneje is, hogy a kliséhalomra rádobjunk egy újabb lapáttal, szívja a vérét: ha nem adja le a kéziratot, vissza az előleg, és az nem jó.

Ekkor jön a fordulat: egy gyilkos az íróember könyveiben leírt módszerekkel kezd el hentelni városszerte, és a polgármesterrel meg a rendőrfőnökkel bratyizó Castle először csak mint közvetett tanú, majd afféle botcsinálta szakértő lesz az ügyben, annak ellenére, hogy a nyomozó (aki csaj, még jó) nem nagyon örül neki, és így tovább. A poénokat most nem lőném le, mert minek, a fordulatokat percekkel előre tudja amúgy is mindenki, a történetre több szót nem érdemes vesztegetni.

A megvalósításra szavunk nem lehet, szépen fényképezett, jó közelikkel operáló sorozat ez, Nathan Fillion feje kétpercenkét kitölti a szélesvásznat, a mellékszereplők pont olyanok, mint egy ilyen sorozatban lenniük kell, a kellékek stimmelnek, a díszlet jó, még a másik főszereplő, Stana Katic sem lóg ki nagyon a sorból, habár nem a mimikája miatt fog díjat kapni, az már biztos. A baj csak az, hogy mindezt már láttuk és nem is egyszer. A "főszereplők között kutya-macska barátság alakul ki szexuális felhangokkal" motívumot minden második filmben és tévésorozatban elsütötték már, van ahol jobban, van ahol rosszabul. Itt a nagy baj vele az, hogy egyik színésznek sem hiszem el, hogy a másikról legszívesebben letépné a ruhát, és csak azért fogják vissza magukat, mert hogy nézne már ki egy dugás a rendőrségen. A Life-ban főszereplő páros között jobban vibrál a levegő, mint itt, komolyan mondom.

A másik bajom a viccelődéssel van, mert néhol erőltetett és sok, máshol, amikor meg tényleg jól jönne egy finom poén, akkor lapos és elcsépelt. Az író muterja és lánya jó figurák, velük még lehetne valamit kezdeni a jövőben tutira érkező "elrabolják a családtagot" történetszálon kívül is, aztán ott van a magyar könyvbarátoknak és irodalmároknak hiteltelennek tűnő, de egyébként igenis valóságos rocksztár-státusz, ami a bestsellerírókat Amerikában övezi - ezt sokkal jobban ki kellene domborítani és itt bohóckodni, nem a nyomozás során, mert attól Castle csak egy idiótának tűnik, nem bohókás írónak.

Fillion egyébként fasza a szerepben, ő az, aki miatt a 30. percben óhatatlanul bekövetkező bealvás és hajnali ébredés után visszatekertem a pilotot. Laza, vicces és sármos is, egy Patrick Jane-be öltött Hank Moody, aki annyira nem szívdöglesztően elegáns és laza, mint a Mentalista és nem annyira gyökér, mit a Kaliforgia főszereplője, de mindkét fazonból pont annyi van benne, amennyi itt még nem idegesítő. Ha valaki egyébként szerette a Remmington Steele vagy a Moonlighting című sorozatokat, akkor a Castle is be fog neki jönni, de ha csak egy lazább nyomozós sorozatot akar hetente megnézni, akkor inkább válassza a Mentalistát.