Magyarázza már el nekünk valaki, hogy miért gondolja minden filmes azt, hogy egy valamire való falusi komédiába feltétlenül kell egy vasútállomás, meg egy kigombolt zubbonyú, borostás állomásfőnök, aki pálinkaszagot tol maga előtt 20 méterrel. Meg egy Csuja Imre. A Duna tévé saját gyártású sorozata, Az állomás a kilencvenes évek legsötétebb sorozatait csempészi vissza a képernyőre, Frici, a vállalkozó szellem újra kísért, az Öregberény, a Patika, a Kisváros újból támad. Egyébként az, hogy a fő helyszín egy vasútállomás, már előre jelezte, hogy túl sok ötletelés nem volt a sorozat körül. És tényleg: sikerült az Indul a bakterház, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Hasutasok, meg a Megy a gőzös összes sablonját átlopni. Szinte már nekünk ciki a magyar sorozatok tipikus betegségeit sorolni, az értelmetlen, rosszul megírt párbeszédeket, az elnagyolt, blőd történetszövést, az irritáló, kidolgozatlan karaktereket.
Tehát megint föltehetjük az unalomig ismételt kérdést: miért van az, hogy a magyarok a legritkább esetben képesek egy épkézláb forgatókönyvet összehozni, legyen szó akár televíziós sorozatról, akár mozifilmről. Az egyik válasz nyilvánvalóan az, hogy olyanok próbálkoznak forgatókönyvírással, akiknek nagyon nem kéne.



Ma is az Elveszett istenekkel (20:00 m2) kezdünk, aztán gyorsan átkapcsolunk a Duna TV-re, mert A világörökség kincsei (20:25) sorozatban ma Splitről lesz szó. 

A Starz nevű kisebb kábeles adó annyira beleszeretett a sorozatbizniszbe, hogy a jelenleg is futó Crash című szériájuk után (amit nem mellesleg a sorozat alapjául szolgáló Ötközések című Oscar-díjas film rendezője, Paul Haggis is jegyez) egy újabb nagyszabású tervet akarnak megvalósítani, mégpedig a Spartacus című 13 részes történelmi drámát. A (mini vagy limited) sorozat producere Sam Raimi lesz, akit az Evil Dead-trilógia óta nem bírunk nem szeretni, pedig ő csinálta a Pókembert is, amiért csak kijárna neki a faszkorbács.