'76-ban nem a tévécsatornák között kapcsolgattunk, hanem a rádió és a tévé között, akkoriban még röhöghettünk a Rádiókabarén is. Persze a szemfülesebbek felvették magnószalagra a kabarét, így a probléma részben megoldódott, lehetett egész emberként tévézni. A Rádiókabaré egyébként nem élőben ment, hanem felvételről, három nyilvános felvételen vitték a közönség elé, majd a közönség reakciójától függően szelektálták a legjobban sikerült számokat. A szóvivő Komlós János volt, a rendező Marton Frigyes, a szerkesztők és szerzők között pedig már ott látjuk Farkasházy és Sinkó nevét. A jeleneteket a legnagyobbak adták elő: Psota, Csákányi László, Horváth Tivadar, Agárdi Gábor, Major Tamás, Bárdi György, Bodrogi, Kern és persze ott voltak a ma is működő komikusok is, mint Csala Zusza, Sas Józsi. Ekkor hangzott el a Halló, Belváros című zseniális Kern-szám, amiből azóta is idézgetünk, "Weiner elvtárs", "NDK turmixgép, a levehetős ajtós..." (szövege megtalálható itt). Ha valaki emlékszik a Hófehérke és a hét elgyötört törpére, akkor írjon léci!

Nekem sem a kedvenc gyerekfilmem a Hahó, a tenger!, de még mindig értelmesebb, mint mondjuk a Kipurcant a a bébicsősz, anyának egy szót se! című filmalkotás, ami egy sávban fut vele. Kicsit túl van komolykodva a Hahó, a tenger!, a srác, aki lelki válságban van, mert kistestvére fog születni, elég fárasztó (m1, 13:35). A Fotó Háber egy '63-as suta, magyar kémsztori szerelmi szállal, persze ne a fergeteges akciójelenetekért, vagy a valószerűségért nézzük meg, hanem Latinovits és Ruttkai miatt (m2, 13:50). Az átverős című Hercule és Sherlockban valójában szó nincs detektívesdiről, ez egy francia lúzer-gengszteres vígjáték Cristopher Lamberttel. Nem a legszarabb film, úgyhogy ajánlom (TV2,15:10). A késő délutáni fetrengéshez két film közül választhatunk, a Sakáltanya nem egy nagy szám, de ha nincs jobb dolgunk, vállalható. Valószínűleg legnagyobb erénye a sok jó csaj, akiket összehoztak a forgatásra (RTL, 16:40). Ezzel egy időben lesz viszont egy magyar klasszikus az ötvenes évekből, a Liliomfi, amit persze láttunk már ezerszer, de mit veszthetünk, ha megnézzük megint (m1, 17:00). 

Estére szintén közepes filmeket kapunk, Csinibaba, amelyben Tímár Péter megpróbálta utolérni saját magát (m1, 20:25). És az Álljon meg a nászmenet!, ami szintén csak egy laza péntek esti romantikus hülyeség Julia Robertsszel (RTL, 19:30). Viszont tegnap végre bele tudtam nézni a Szabó Magda-filmbe, és nem is olyan rossz (m1, 19:30). Nagy tapsot Bereményinek!

Van aki azért nézi a Helyszínelőket, mert szeretné látni, hogyan roncsolja egy pisztolygolyó szarrá az áldozat agyát színesben, sokkolóan hiteles hangokkal aláfestve (nekik javasoljuk az Apocalypto című Mel Gibson ótvart is), és van aki odáig van Will Petersen visszafogott, mégis intenzív színészi játékáért, és száraz humoráért, mint például mi is.

Ezért szomorú hír, hogy véglegesnek látszik Grissom távozása a sorozatból, amire már nem is kell olyan sokat várni: a január 4-én adásba kerülő, és minden bizonnyal rekordnézettséget hozó Leaving Las Vegas című epizódban Gil bejelenti, hogy szabadságra megy, a helyére legott érkezik egy másik arc, akit Liev Schreiber alakít majd.

Petersen már korábban jelezte, hogy nem innen akar nyugdíjba menni, és a Csillagkapu főszereplőjéhez, Richard Dean Andersonhoz hasonlóan csak "limitált" szerepben kíván részt venni a sorozat további epizódjainak munkálataiban. Kár érte, na. A CSI jelenleg a hetedik évadát tapossa a tengerentúlon, mi azt hiszem egy évaddal vagyunk lemaradva.

Úgy látszik, hogy a Maffiózók stábjának másodvonalas tagjai fejében megkondult a vészharag, és szépen lassan rádöbbennek, hogy az aranytojást tojó tyúk (ebben az esetben a sorozat) levágásával lehet visszamenni dolgozni, Steve Van Zandt esetében ez mondjuk jelenthetné a Bruce Springsteen turnézenekarában való haknizást, de hogy Tony Sirico (Paulie) vagy Vinni Pastore (Pussy) mit fog csinálni, azt nem tudjuk, talán B-filmekben szerepelni, esetleg vendégsztároskodni a Las Vegas című sorozatban, ki tudja.

Jelenleg is tart ugyanis az az aukció az ebay-en, ahol 10.000 dolláros kezdő licittel lehet nagy rakás pénzt kicsengetni azért a megtiszteltetésért, hogy a három kivénhedt maffiózó társaságában szilveszterezzünk. Mit is kapunk a pénzünkért? Egy éjszakát a Times Square-i Hard Rock Cafe-ban, ingyen pia, előételek, naccerű vacsora, kilátás az ünneplő tömegre, pezsgő, majd reggeli. Eddig egy licit érkezett, de a név (bid4fun2006) alapján nem vennék mérget rá, hogy komoly az ügy.

(forrás: nypost.com)

Egész nap tévézni persze hülyeség, de ha ma is vízszintesen akarjuk tölteni a napot, akkor ki lehet fogni egy-két jó filmet. Ha dél körül ébredünk, akkor a halászlé-maradék kanalazásához legjobban a Zsaru vagy csirkefogó című Belmondo-film illik. A szokásos idétlen zsarufilm az öntörvényű nyomozóval, aki megtisztítja a maffiától a várost (RTL, 12:40). Az m1-en a Hahó, Öcsi!-vel folyatódik a Palásthy-sorozat, amelyben számolnunk kell Kököjszi és Bobojsza felbukkanásával is (m1, 13:35). Aztán az m2-n a "magyar film megújulásának sarokköve", "a magyar neorealizmus egyik reprezentatív alkotása": az Egy pikoló világos (m2, 14:00).

A délutáni röfögéshez kiváló aláfestést adhat a csajok kedvenc romantikus filmje, az Aludj csak, én álmodom (RTL, 16:40). Ki nyeri el a pénztároslány szívét, a kómába esett fiú, vagy a bátyja? Majdnem Sandra Bullock lett a napicsaj, de a Belmondo-kép viccesebb. Este pedig nézzünk kardozós kosztümös filmet Depardieu-vel (A királyasszony lovagja, m1, 20:25). És lesz egy csemege is, egy '71-es tévéjáték. Ez a Moliere-féle Képzelt beteg tévéváltozata olyan színészekkel, mint Bessenyei, Ruttkai, Bitskey, Csákányi László (20:00).

A FOX-on látható immáron 1995 óta a népszerű humormagazin tévés változata, szkeccsek, paródiák ezerrel, angolul jól beszélőknek. A klikkolás után három sorozat, a Szívek szállodája, a House és a Grace Klinika mulatságos paródiája látható, nevessenek velünk!

A két ünnep között töményen nyomják a kertévék azt a gagyit, amit normál időszakban egy picivel hígabban. De nem baj, senkise mondta, hogy a tévézés az egyetlen szórakozás. Ilyenkor például remekül el lehet ütni az időt az ajándékok visszacserélgetésével. Egy számmal nagyobb zoknit kisebbre és pirosra, vasalót meg goffrisütőre. Az biztos, hogy gyerek nagyon nem lennék most, mert ahhoz fogható összeállítások nem léteznek, mint annak idején a Szünidei matiné volt. De így legalább lehet menni szánkózni, hóembert építeni, meg hógolyózni.

Nem értem, hogy a Duna TV miért reggel 7-re rakta a Szaffit, és miért nem délutánra a családi műsorsávba. Az Egri csillagok meg szintén ijesztően korán, 9:35-kor. Megnézhettük volna - ha felkelünk -, hogy milyen nem volt egy várostrom. A két közszolgálatin egy-egy klasszikus vár minket ebéd után ezen a héten mindennap. Az m2-n ötvenes, hatvanas évek filmjei mennek kábé ugyanabban az időben, a Két emelet boldogsággal kezdünk, jó kis fekete-fehér vígjáték Herskó rendezésében. Szerepelnek benne a legnagyobbak: Törőcsik, Kaló Flórián, Krencsey, Domján Edit, Avar István, Mécs Károly és így tovább. Aki szereti a '60-as évek hangulatát az ne szalassza el (m2, 13:50). Az m1-n pedig Palásthy György Öcsi-sorozata látható szintén mindennap kb ugyanakkor. A Török Sándor regényeiből készült Hahó, Öcsi!, meg ezek. A Palásthy-sorozat első darabja A varázsló. Ekkortájt ('69) tűnt föl Kovács Krisztián, aki nélkül később nem volt ifjúsági film Magyarországon. A varázslóban ugye Csilicsala bácsi (Páger Antal) varázsol beszélő lovat (m2, 13:45).

Bryan Fuller neve csak az olyan elvakult tévéfüggőknek mond valamit, mint mi, pedig van miért szeretni. Neki köszönhettük a kaszások életét bemutató, szörnyen morbid de nagyon vicces Dead Like Me című sorozatot, és a Wonderfallst is, ami még annyit sem ért meg, mint az előd, pedig szintén mulatságos volt. Fuller mostanában a Heroes mellett tevékenykedik íróként és producerként, de egy pilot ötletét úgy látszik megvette az ABC, és milyen jól tette.

A Pushing Daisies című sorozat arról fog ugyanis szólni, hogy egy faszi hirtelen olyan képesség birtokába jut, amivel fel tudja támasztani a holtakat. Igen ám, de a feltámasztottak csak akkor maradhatnak életben, ha helyettük valaki más meghal, tehát nem lehet csak úgy mászkálni, és életre simogatni mindenkit - ára van a dolognak. Az is kiderül, hogy a friss feltámasztottak egy percig minden következmény nélkül élve maradnak, ha megint megérinti őket, akkor ismét halottak lesznek. A képességét persze bűnözők elfogására használja majd, és lesz mindenféle szerelmi szál is egy feltámasztott és nem visszaküldött csajjal, nekünk tetszik az ötlet.

Karácsony nemtomhanyadik napja van, köszönt és minden jót kíván egy csupasz csíz a körtefán. Na, de most nó retró, nézzük, mit nézünk ma. Tíz kilóval nehezebben döcögünk a tévé elé, mert még mindig nincs vége sem a zabálásnak, sem a tévézésnek. Szerintem tegyünk reggel egy kísérletet a Trapitivel. Azt tudjuk, hogy kortárs prózaíróink és költőink elkezdtek történeteket gyártani gyerekek számára, amelyek igen jók ráadásul, a Trapitit például Darvasi László írta. A Duna TV ennek a mesekönyvnek a tévés változatát vetíti, tegnap a Szuromberek királyfi volt (Szijj Ferenc mesekönyvéből), de elfelejtettem megnézni, úgyhogy fogalmam sincs, milyen lesz a Trapiti. Nézzünk bele (Duna, 10:55). A TV2-n az ebéd előtti műsorsávban egy régi ismerőssel futhatunk össze, Pumuklival. Mondjuk ez egy 2003-as film, és lehet, hogy már nem olyan jó, mint a régi, az már eleve gyanús, hogy Eder mester nem szerepel, mert meghalt... (TV2, 11:20) Ezután rögtön egy Gojko Mitic-klasszikus, a Winnetou halála, eredeti európai western, eredeti európai helyszíneken, idióta jelmezekkel (TV2, 13:00).

A két kertévé egy húron pendül, kábé egy időben adják le a Nílus gyöngyét és a Krokodil Dundee Los Angelesben-t. A Nílus gyöngye ugye A smaragd románcának gyengébb folytatása, a smaragd még egész nézhető volt, pont tegnap nosztalgiázhattunk Michael Douglasen, és Danny De Vitón (TV2, 16:30). A Krokodil Dundee Los Angelesben szintén folytatás, és szerintem szintén gyengébb, mint az első rész (RTL, 16:45). A királyi1 ebben az időben egy Pinocchio-feldolgozással próbálkozik, ez egy '96-os Pinocchio, és Steve Baron rendezte (m1, 16:30). Gyerekbarátabb, mint a másodosztályú amcsi kalandfilmek, de én azért a Benigni-féle Pinocchiót tartom a legjobbnak.

Tegnap megnéztük, mit néztünk '86-ban, akkor most ugorjunk visszább megint egy húszast, és lássuk milyen menüvel kínálta meg a televízió '66 karácsonyán azokat, akiknek volt tévéjük. El fogunk csodálkozni, ígérem.

Az első, ami föltűnik, hogy a tipikus karácsonyi műsorok valahogy hiányoznak. Csak találgatok, de ennek az lehet az oka, hogy 66-ban még mindig nem indult be az a nagyüzemi termelés, ami később jellemezte az MTV-t. Vagyis nem volt elég saját gyártású karácsonyi műsor, és kész.

Kilenckor kezdtünk Műsorismertetéssel, ami kemény 1 percet vett igénybe. 9:01-kor egyből Iskolatévét nyomtak a szerencsétlen lurkók arcába. Az Élővilág (ált. isk. 5. oszt.) Madárvédelem (ism.) című rész valószínűleg még az ünnepibb jellegű részek közé tartozott, biztos a téli madáretetésről szólt. Azért volt rendes gyerekfilm is, egy Bálint Ágnes-tévéjáték, méghozzá a Szeleburdiék karácsonya. Ez még nem az a Szeleburdi család, amit mindannyian ismerünk, ez még valami protoszeleburdi lehetett, ígérem utána fogok nézni. Az biztos, hogy 9:50-kor rögtön ki is csesztek szegény 10 éven aluliakkal, ugyanis a Teppa csapata című olasz filmet vetítették 10 éven felülieknek. A filmnek egyébként köze nincs a karácsonyhoz, de biztos nem volt más raktáron.

Ismét egész napos tespedéshez akarunk segítő kezet nyújtani, mert a bejgli és szaloncukor mérgezések, hatalmas zabálások és boldog ajándékbontogatások lecsengése után csak rá kell döbbenjen az ember, hogy a kocsma zárva, otthon kell gubbaszatni, a tévé pedig kitűnő menekülési útvonal a romeltakarítás elől.

A reggeli műsorsáv különösebb meglepetést nem okoz, rajzfilmek már reggel hattól, ugyan nem értem, hogy kinek, mert a kölkök az ajándékokat bontogatják a szülők meg alszanak javában, de mindegy. A Duna Tv mondjuk már reggel 04:20-kor karácsonyi kántálásba fog, de ezt csak mazochistáknak tudjuk javasolni.

Ha már teletömte magát halászlével, rápakolt pár kiló bejglit, és már szinte már moccanni sem tud a nagy szeretettől, kapcsolja be a tévét, és ölelje keblére a forró katódcsövet! Ja, hogy, ehetetlenül sós lett a halászlé, ferde a fa, és egyébként is zárlatos a kínai piacon vett égősor? (Nem ég, de azért az egyszólamú Jingle Bells még megy neki, hogy rohadna meg) Ne törődjön semmivel, tévézzen!

Hagyjuk most a nagy kereskedelmi tévéket, a Tv2-n, Pinokkió lesz, a film, ami bebizonyította, hogy Roberto Benigni akkor is csak egy ripacs, az RTL Klubon pedig Stuart Little, a kisegér, akit minden egészséges lelkületű ötéves homokozó lapáttal verne agyon.

Az igazán bátrak megpróbálkozhatnak este nyolctól a Szerelem a végzeten című romantikus filmmel a Viasat3-on, amiben ugyan szerepel John Cusack, és Kate Beckinsale is jó nő, de akkor sem egy Igazából szerelem. Jut eszembe, azt viszont ismétlik ugyanekkor a Cinemax2-n.

Mit nézhetnénk húsz évvel ezelőtt? Karácsonyi ajándékként a napi ajánló és a retróskodó Mesesajt rovat keverékét nyújtjuk át olvasóinknak. Ezúton is kívánunk, és ezután is reméljük, stb.

Egy régi Rádióújságnak már a szagára és tapintására is annyi emlék indul meg, hogy kisebb közlekedési káoszt idéz elő az agyban. Ebből kívülről csak annyi látszik, hogy az ember órákon keresztül ül dülledt szemekkel egy szürkepapíros újság előtt.

Húsz évvel ezelőtt főleg az egyes csatornát néztük, már csak azért is, mert a kettes 18:48-kor indított, addig meg valaminek mennie kellett karácsonyfa díszítés közben. Tehát '86 december 24-én A négy jóbarát című szovjet filmsorozattal alapozhattak a gyerekek, ez reggel kilenckor történt, a szülők legnagyobb örömére. A film három kutyáról szólt, meg egy macskáról, akik útra kelnek, hogy megkeressék a gazdit. Gondolom, cím alapján senki nem emlékszik a Pszt! című gyerekfilmre, pedig ezt is kétévente megismételték. Sinkovits Imre volt a Télapó, a Krampusz pedig Harsányi Gábor, és készülődtek a karácsonyra, ez ilyen bohóckodás volt gyerekeknek, kiskoromban nagyon tetszett, és talán ebben csendült föl a "pite, pite, almáspite" refrénnel megáldott örökzöld sláger is, de lehet, hogy keverem egy másik gyerekműsorral (9:35).

A Filmmúzeum bekeményít karácsonykor. Fekete-fehérben és főleg háború előttiben nyomulnak 24-étől három napon át. A csatorna eddig sem fukarkodott a régi filmekkel, de ilyen töménységben ritkán nyomják. Olyan csemegékre számíthatunk, mint Szeleczky Zita a Karosszékben, Turay Ida és Páger Antal a Pesti mesében, és persze a Lila ákác is. Jó, ezek a szokásos darabok, lesz viszont egy igazi nagy durranás is. A Pénz beszél című vígjáték a háború alatt elveszett, de nemrégiben a Svájci Filmarchívumból előkerült egy teljes kópia. Ezt a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársai felújították, és most hatvan év után először a Filmmúzeumon lesz látható a vígjáték. Egyébként 1940-ben készült, és Csortos, Dajka Margit, Szabó Sándor, Mály Gerő játszik benne (25-én 17:30-kor).

Szegfűszeges forralt bor, meg fahéjas csoki, mamusz és takaró. Hagyjuk, hogy a többiek hadd szórakozzanak el a fenyőfával, meg az ajándékok csomagolásával, mi csak nyugodtan dőljünk hátra és adagoljuk magunkat túl szeretettel.

Az este legjobb választása egyértelműen a Cinemax, ahol este nyolctól az Igazából szerelem megy. Már Billy Mack: Christmas Is All Around című száma miatt is megérné, de akkor még ott van Rowan Atkinson, Liam Neeson, Hugh Grant, Emma Thompson, Colin Firth és még, és még. Meg persze a poénok.

Ha nincs méregdrága extra csomagunk, akkor sem kell lemondanunk a szívmelengető romantikáról, hiszen az Tv2 két hatalmas löketet is ad: 20:40-től Sztárom a párom, utána, 23:10-től Négy esküvő és egy temetés. Az elsőben Hugh Grant megdugja Julia Robertset, a másikban pedig Andie MacDowellt. Ja, és van benne szerelem is.