Van úgy, hogy az ember elvéti a ritmust. Nagyon igyekszik lazának látszani, „hé haver, nagyon nyomom”, de közben csak arra figyel, hogy nehogy elrontsa a lépéseket. Ráadásul csak később szólnak neki, hogy már elmúlt 1934, és már rég nem szoktak szombat esténként charlestont táncolni. Főleg nem „szimfonikus fekete metálra”.
Igen, Vágvölgyi B András most nagyon elvétette az Élet és Irodalomban, hiszen hosszan ismertette a Last.fm-et. Rácsodálkozott. Hogy, tudják, ez az az oldal, „ahol a rádió maga olyan számokat fog felajánlani, melyeket ízlésünkhöz passzolónak gondol”. Meg hogy „kedvenceinkhez hasonló művészek hallgatását is felajánlja”. Ráadásul mindezt a Szabad Európával és a Zenebutikkal vezette fel, mert hát mekkorát is változott a világ huszonöt év alatt. És, hogy tovább rontson a helyzetén, azt is képes volt leírni, hogy a „zene egyre szerteágazóbb világa”.
A cikkből azért az is kiderül, hogy Vágvölgyi 1994-ben már járt az MIT műhelyében, ahol a cyberpunk velünk élt ugyebár. Még szerencse, mert ott valószínűleg elmagyarázták neki, hogy mi az internet. Mert egyébként most azt olvashattuk volna az ÉS-ben, vagy a tévézésnek vége, mert hát van egy olyan szerteágazó informatikai rendszer, tulajdonképpen egymással kommunikáló számítógépek hálózata, amely több millió oldalnyi érdekes cikket, milliárdnyi zenét, és érdekes videók sokaságát kínálja, a pikáns képekről már nem is beszélve. Dévényi Tibinek annyi, itt az internet.
Csak azt nem tudom, hogy mi lesz, ha valaki elárulja Vágvölgyinek, hogy nemsokára vége az ingyen rádiózásnak, merthogy itthon fizetős lesz az ilyesmi Last.fmen. Megírja két év múlva?
A cikk elolvasható a képre kattintva.