Váncsa István pár évvel ezelőtt megjelent szakácskönyve egycsapásra népszerűvé vált azok között, akik unták már a sablonszakácskönyveket. A népszerűség persze a remek összekötő szövegeknek is köszönhető. Nem csoda, hogy sokan megörültek, amikor Váncsa Istvánt a TV Paprika ősszel indult, saját gyártású tehetségkutató műsorának, a Castingnak a zsűrijében látták. Azt viszont a fiatalabbak nemigen tudják, hogy az újságíró a hetvenes évek közepétől tévékritikákat is írt, amelyek már akkor legendássá és nagyon olvasottá váltak, ugyanis Váncsa teljesen más stílusban fogalmazta meg cikkeit, mint a kortárs tévékritikusok. Persze emiatt tevékenységét kisebb botrányok és folyamatos feljelentgetések is kísérték. Interjúnkban Váncsa Istvánt a Castingról és a tévékritikusi munkásságáról kérdeztük.
1979 karácsonyán jelent meg a Dűljön össze ez a vendégfogadó című publicisztikája, ami a korabeli vendéglátás áldatlan állapotáról szólt, de más cikkekben, például a tévékritikákban is feltűnt, hogy ön már akkor is erősen érdeklődött a gasztronómia iránt.
Így van. Valamikor rég egy színésznő elmondta nekem, hogy az anyukája elolvasta legutolsó színikritkámat, és a továbbiakban ebből főzi a töltöttkáposztát. Négy évig írtam a Film Színház Muzsikába színikritikákat a hetvenes évek vége felé, párhuzamosan a tévékritikákkal. Egyiknek a közepébe beraktam egy töltöttkáposzta receptet, némely színésznőanyukák pedig kipróbálták.
Amikor a Casting című műsor zsűritagjának felkérték, nem félt attól, hogy gyenge minőségű lesz majd a végeredmény? A Szellemvasút bukása óta nem tart attól, hogy rossz műsor kerül ki a vágóasztalról?
Jó műsor lesz, vagy rossz műsor lesz, ez mindig kockázat. Az ember sose tudja, hogy mivel, mikor fürdik be. Nem is érdemes előtte különösebben sokat gondolkodni, mert a média a legsíkosabb terület. Ha az ember csakugyan attól tart, hogy jégre fog menni, inkább bele se vágjon.
