Méth Gergővel, a Survivor magyar változatának egyik elég korán kieső játékosával sok mindenről beszélgettem - mivel pont akkora rajongója az amerikai verziónak, mint én, így simán elment két óra úgy, hogy észre sem vettük. Korán kiesett, a saját hülyesége miatt is, de a műsort továbbra is imádja. Ja, fotósnak elég tré vagyok, bocs.
A műsor alapján te voltál a tipikus nörd karakter, a szemüveges szerencsétlen, aki mindent tud a játékról, de ha kap egy baltát a kezébe, tuti levágja a saját lábát. Ilyen vagy?
Nem, egyáltalán nem. A mentalitásomat, a játékomat az amerikai verzió két korábbi nyertesére, Cochranre és a szörfös kölyökre, a Fabio becenevű Juddra alapoztam. A mai napig állítom, hogy mentálisan én voltam a legfelkészültebb, a látottak alapján talán Iliász van annyira ott fejben, mint én. Nagyon rágyúrtam a mentális oldalára a dolognak, mert azt előre tudtam, hogy nem én leszek a legerősebb fizikumú szereplő. Rákészültem azért és gyúrtam egy kicsit, és az a has, meg puhaság, ami látszott rajtam az direkt volt, az amerikai műsorokat látva rákészültem az éhezésre és felszedtem pár kilónyi tartalékot. Picit alábecsültem a fizikális részét a műsornak, ez igaz, de arra nem számíthattam, hogy ennyire el fog tolódni az irány az ész felől a nyers erőre. Bántott egyébként, hogy én lettem a szemüveges hájas gyerek a Survivorban, de sajnos itthon annyit adnak a külsőségekre, hogy képtelenek benézni mögé, pedig eszes gyerek vagyok én, megőriztem a mentális épségemet, nem úgy, mint a többiek.