A komenizmus házmestertempóba oltott önkéntes rendőrségének eddigi non plus ultrája a kurucinfo volt, az az online, izé, termék, amiben az ő szellemiségüknek meg nem felelő, a csőrüket piszkáló, bögyükben benne levő, tyúkszemüket taposó újságírókat, közéleti személyeket, mindegykiket, ún. kiszerkesztés eszközével odavetettek az olvasótábor elé, tessék, itt a képe, neve, címe, telefonszáma,
BASZOGASSÁTOK HÁT.
Ma meg itt van nekünk a Ripost, a magyar sajtótörténelem kétségkívül sok mélypontja közül az egyik, az odaégett mocskot pénzért simán felkapargató Ómolnár Miklós egykori lapja, a Nemzeti Tájékoztatási Hivatal bulvárszekciójának zászlóvivője, amiben címlapon hozzák a túlóratörvény bevezetése miatt tiltakozókat, arccal, ahogy kell, és arra biztatják az olvasókat, hogy legyenek besúgók, és nyomják fel a szomszédot, ha felismerték.
(Az arcokat mi takartuk ki.)
Félreértés ne essék, szerintem a céltalan vandalizmusnak nincs helye sehol, se tévészékház előtt, se másutt, kukát borogatni és felgyújtani nálam nem fér bele az ellenvélemény kifejezésének eszköztárába, de a helyzet az, hogy ha ez törvénytelen, akkor majd a rendőrség szépen megkeresi az illetőket, mert ez a dolga. A Ripostnak meg nem az, hogy egyfajta mostwanted.hu-ként itt vamzerkedjen, bár ha arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy akkor meg mi a dolga, hát, nem nagyon tudnék.
Az utolsó 100 komment: