A nokedlizés, még mielőtt valamelyik élénk fantáziával megáldott olvasónk kombinálni kezdene, az aminek hangzik, mármint szó szerint, Bangó Margit rám nézett, pontosabban a hasamra, és azt mondta, hogy jó, akkor majd te is eljössz hozzám, paprikáscsirke nokedlivel jó lesz? Jó hát. Hogy a picsába' ne. Ez nem úgy volt, hogy mentem az utcán, ő jött szembe, has, nézés, mondás, hanem úgy, hogy közös műsorban szerepeltünk, a Tesztbeszéd című talkshowban, a Spektrum Home Nagy Őszi Általános Szórakoztatócsatornává Avanzsálásának egyik elemében.

De még mielőtt rátérnénk arra, hogy kerültem egy asztalhoz négy közismert emberrel afféle kakukktojásként, pár szó erről a váltásról, mert kell. Kell, mert az, hogy az AMC négy saját gyártású műsort is beindított egy olyan csatornáján, amin leginkább az angolszász országok házátalakítós reality műsorai mentek, meg, ha jó emlékszem, az a kiskertes cucc, amiben egy loncsos hajú, szemüveges faszi termelte meg magának a répát (és ez, bármilyen furcsa is, de engem megnyugtatott, mármint a tény, hogy rajtam kívül is vannak őrültek), az azért fontos, mert a csatornacsalád tulajdonosai ezek szerint hosszú távon számolnak a magyar csomaggal, és költenek is rá. Az már más lapra tartozik, hogy az elindított műsorok egyikét sem érheti az a vád, hogy a fiatal tévénézőket akarja megfogni, este kilenctől nem hiszem, hogy tinihordák csavarnák ki a muter kezéből a távkapcsolót, hogy megnézhessék, mit gondol Ábel Anita vagy Kovács Patrícia Bochkor Gábor mellszőrzetéről, vagy éppen arról, hogy mit kérdezett Steiner Kristóf tőlem, a 49 éves indexes újságírótól, mert most őszintén, mi a tökömért érdekelné?

Érthető, hogy váltanának, hisze a Spektrum Home lefedettsége nyár óta nagyot nőtt, ingyenesen elérhető lett, azaz bekerült a Telekom, a UPC, a Digi, illetve a Mindig TV alapcsomagjaiba. A saját gyártás meg ehhez eléggé kell, azzal lehet odaszokatni a népet ugye - ezért indultak el a műsorok az este kilences sávban, köztük a YouTube-ról a tévére költöztetett Elviszlek DTK-val, amiben D. Tóth Kriszta beszélget valakivel az autóban munkába menet (autós talkshow); a Helló, Tesó!-val, amiben DTK és az öccse DTA ismert testvérpárokhoz látogat el és faggatja őket testvériesen (tesós talkshow); a Nő Comment című műsorral, amiben öt nő és egy pasi beszéli ki a világ dolgait, a pasi meg valami kuszttal szórakoztatja őket (sokszereplős talkshow) és a Tesztbeszéd cíművel, amiben 4 ismert vagy annak tartott ember Dombóvári István műsorvezetése mellett tudja meg, mit gondolnak róluk a nézők, és társaik (intim talkshow). Teccik látni az irányt, ugye? Inkább 35 feletti, komolyabb vagy mittudomén, érettebb nézőkre kihegyezett műsorok ezek, amikkel nézői bázist csak nagyon lassan lehet építeni, mert a mai televíziózás már nem az ilyen műsorokról szól, bármilyen jól is legyenek megcsinálva.

És akkor vissza a nokedlihez. A Tesztbeszéd Lovász László producer gyermeke, azé a faszié, aki a Lakástalkshow-t és a Brutális-sorozatot (fizika, kémia, történelem, stb.) is kitalálta. Azért csinálta meg ezt a műsort, mert szerette volna, ha a vendégek nem a szokásos környezetben, szokásos kérdéseket megválaszolva mórikálják magukat, hanem kicsit kizökkennek az akol melegéből, és, ha csak a stúdióban helyet foglaló 30-40 néző erejéig is, de szembesülnek azzal, hogy mint gondol róluk a közönönség. Én annak idején, amikor a TV2 épületébe még beléphettem anélkül, hogy valaki hozzám ne akart volna vágni valamit, egy Big Brother-castingot is végig akartam csinálni, de amikor Vörös Tamás és Deák Viki producerek előtt ülve arról kellett volna beszélnem, hogy dugnék meg valakit a zuhany alatt, elszaladtam, mert basszameg, ehhez senkinek semmi köze. A tévé viszont érdekelt, és feltett szándékom minél több műsort megnézni belülről, már a valós (és nem vélt) korlátaimon belül, szóval énekelni, táncolni, szigeten túlélni nem fogok, a többit meg majd látjuk - ahol pofázni kell, ott nagy bajom nem lehet.

Szóval ezért beszéltük meg Lovásszal, hogy ha beférek, és ha TÉNYLEG nem egy Számottevő Alak elől veszem el a széket, akkor megnézném, mivel jár egy ilyen műsor. Kaszánál voltam már, ott egy süppedős kanapéba ültettek és vicceskedtünk, a kérdéseket előre nem egyeztettük, de a témakörök közül párat igen - ez egyébként általános, sőt, van olyan vendég, akivel a kérdéseket is lebeszélik - és volt egy telefonos előinterjú is, amiben a gyerekkoromtól az indexes hétköznapokig mindent lefedünk, hogy aztán a műsorban semmi el ne hangozzon belőle. A Tesztbeszédnél egy kérdést kaptam csak a gyártástól előzetesen (Puzsért sunáznád? Nem.), meg egy figyelmeztetést, hogy pontos legyek, mert két adás felvétele van egy nap, az idő meg a tévében is pénz. Azért nem kérdeznek előre egyébként, mert a műsor egyik lényege az, hogy a négy vendég egymás között ellegyen, a kérdésekre adott válaszokat beszéljék meg egymással - ehhez minek előinterjúztatni. A menet az annyi, hogy mindenki kap négy személyre szabott kérdést, amiket a közönség és a vendégek is megválaszolnak, Dombi összesít, és jöhet a rácsodálkozás.

Apróság, de fontos, ebben a műsorban nem akarnak megszopatni, de simogatni sem senkit. Fura érzés az asztal mellett ülni, és azt hallani, hogy a közönség nagy része szerint engem már próbáltak pénzzel rávenni arra, hogy jó színben tüntessek fel valaki, miközben a TASZ Szabad. feliratú pólójában ülök, és legbelül tudom, hogy mindegy mit mondok erre. Pont ilyen furcsa volt Jordán Adél elérzékenyülését látni az édesapja szavai hallatán, bár ha jobban belegondolok, ő csak a műsor végére, vagy 3 pohár pezsgő után vette le magáról a "Jordán Adél Vagyok, Színésznő"-jelmezt, szóval eleinte nagyon nem tudtam hová tenni. A tévébe látható, kereskedelmi egy órát úgy 2,5-ből vettük fel (igen, végre van létjogosultsága a többes szám elsőnek), hogy aztán pörgös, vicces, csattogós nettó 44 perc legyen belőle. A stúdió kisebb, mint amekkorának a tévében látszik, bezzeg a fejem nem, baszki, arra rátette a kamera a plusz 10 kilót, meg a hasamra is, de mindegy, ez egyéni szocprob. Fun fact: az egész műsorban a leülés volt a legkínosabb, mert nem fértem be a körasztal mögé csak úgy, és ott toporogtam, mint a szaró galamb, vagy hogy is kell ezt mondani, de a végén megoldottuk. Kis vigasz, hogy nemcsak nekem, hanem a rémesen sovány Steiner Kristófnak sem ment elsőre a beülés.

A beszélgetés, nem tom, mennyire jött le, de kellemes volt, civilizált, úgymond, számomra ismeretlen emberekről tudtam meg pár dolgot, amit amúgy is sejtettem, és nagyjából a közönség reakcióit is meg tudtam tippelni, kivéve a saját kérdéseimet. Apropó, kérdések. Szóval így visszagondolva azért eléggé egy srófra húzták fel őket, Steiner nemi identitása és étkezési szokásai, Bangó Margit származása, Jordán Adél foglalkozása volt az, amiből kibontották a delikvenst, nálam meg mittudoménmi, valahol olyan érzésem volt, mintha engem jobba bekóstoltak volna Lovászék, de ezzel tuti mindenki így van, mármint magát értve. Leállás nem nagyon volt, csak technikai szünet, és sajnos cigizni sem lehetett az asztal mellett, bezzeg inni igen, de ebbe inkább most ne menjünk bele.

A műsor formátuma szerintem jó. Ezt el lehet adni, bár ilyesmi azért volt már itthon is, Majka tolta a Super TV2-n, NaNee! volt a címe, és a közönséget leszámítva hasonló alapállásból indult, de ez is már csak a szőrszálak gecimódra való hasogatása, mert azt, hogy négyen beszélgetnek, egy meg irányítja őket, nem lehet levédetni. Vendégként jó volt, néha kínos, Bangó Margit monológjaiba párszor azért kis híján bebólintottam, de egyébként tök aranyos volt, és meghívott kajálni, ugye. A stáb profin lekezelte a hülyeségeket, és a legnagyobb dicséretük, hogy észre sem lehetett venni őket. A következő állomás is megvan már, majd arról is lesz poszt, de egyelőre a címét nem mondhatom el.