Az utolsó két részhez érkezett az Aranyéletről szóló kibeszélünk. A posztban spoileresen beszélünk mindenről, ami a harmadik évadban történt.

A Trónok harca korai évadai során az utolsó előtti epizódot használták arra, hogy az igazán durva csatákat, fordulatokat ide tegyék, hogy a fináléra csak a szálak elvarrása maradjon. Ez nem igaz az összes évadra, de most az Aranyélet kapcsán példaként jutott eszembe, mert az igazán jó és fontos dolgok itt is az utolsó előtti epizódba kerültek.

Az egyik probléma az volt az évaddal, hogy túl sok őrült dolgon mentek keresztül a szereplők, de soha nem volt arra idő, hogy erről beszéljenek is, és valahogyan megpróbálják ezt feldolgozni. Bensőséges kiértékelés helyett csak olyan látványos cselekedeteket kaptunk, mint például Míra frizuraváltása, de Attila vagy Márk érzéseit a sorozat végére szinte lehetetlen lenne kibogozni.

A hetedik részben minden napvilágra került és sokat segített ezen a bezártság és az egymásra utaltság érzése, amit a hóvihar hozott. Jól szolgálta ezt, hogy a veszekedés során nem nagyon voltak vágások. A Birdman például elég jól megmutatta, hogy milyen fárasztó tud lenni, ha kamerának "mindig mindenhova mennie és fordulnia kell" a vágás helyett.

Ez egy plusz érzést ad azok után, hogy egyébként úgy érezzük ettől a megoldástól magunkat, mintha mi is ott állnánk a szőnyegen és csak kapkodnánk a fejünket, hogy ki fogja előbb megölni a másikat. A másik Miklósi testvér, Tibi belekeverése ebbe az egészbe szerintem elég felesleges volt, mert bármennyire jól működött a rész, mint egy utolsó levegővétel a nagy finálé előtt, teljesen felesleges volt odáig feszíteni a húrt, hogy Márk arra kéri a nagybátyját, hogy ugyan ölje már meg az apját. Közben pedig a helyzet alapján azt akarják velünk elhitetni, hogy ha nincs Janka ilyen rossz állapotban, akkor simán meg is tette volna.

Kicsit mintha a végére elfelejtették volna, hogy egy konfliktus akkor is lehet érdekes meg izgalmas, ha senkinek az élete nem forog veszélyben. Ezek után meg különösen furcsa volt, ahogy Attila aztán az egészet elfelejtette és annyira jó fej volt, hogy még az örökségét is képes volt átengedni a szerencsétlen öccsének. Nekem úgy tűnik, hogy a sorozat végeztével a készítők is úgy tekintettek Attilára, mint egy lúzerre, akivel bármit meg lehet csinálni büntetlenül. Lehet csak Thuróczy Szabolcs tehet róla, de én mindig azt gondoltam, hogy több lenne benne, illetve mégis csak ő lenne a férfi főszereplő, de gyakorlatilag a második évadtól kezdve mellékszereplő lett belőle.

Mondjuk lehet ezért menekült meg, mert a finálé után még mindig Attila van a legjobb állapotban. Sajnos Márk mellett nem tudott főszereplőként funkcionálni, a szerelmi életét képtelenség megfejteni, utólag az lett volna a legjobb, ha a komplett újságíró szál kimarad, mert végül semmilyen jelentősége nem lett, nézni sem volt jó, és ezeket az értékes perceket lehetett volna valami hasznosabbra fordítani. Barbara karakterében nem volt semmi érdekes, nem igazán értettük, hogy miért jöttek össze Attilával, és arról is csak találgatni lehet, hogy végül miért ment vissza mégis Jankához. Az utolsó előtti rész előtti emlékeztető montázsban még azt mutatják nekünk, hogy pakol és válogatott sértések közepette jön el a házból, de mi változott, hogy végül mégis a Janka melletti életet választja? Az apasági teszten múlt az egész? Addig úgy tűnt, mintha ez a kapcsolat már régebben megfeneklett volna, de valamiért csak visszament a családjához

Nála ez lenne a büntetés, hogy Jankával és a lebénult Márkkal kell együtt élnie? Utólag kicsit fura, hogy ezt az életet választotta a méhészkedés helyett, ha feltételezzük, hogy tényleg voltak valódi érzései Barbara iránt. Összességében nagyon sajnálom, hogy a sorozatnak nem sikerült kiaknáznia a nyíregyházi Bruce Willisben lakozó lehetőségeket.

Helyette sokáig Anger Zsolt Endre bája vitte el a menő jeleneteket és lett belőle Berényi Miklósi értelemben vett népi hős, halála ettől eltekintve logikus lépés volt, amire sokat építettek a későbbiekben, ezért nem értem teljesen, hogy mi szükség volt a hullájával való kavarásra? Végül Márk öröksége fontos lett a végére, meg az is egy húsba vágó információ, hogy mi történt Attila apjával valójában, úgyhogy a flashbacket és a videós bejelentkezést egyáltalán nem bántam, mert Anger Zsoltot jó látni ebben a szerepben. De a hulláját kár volt kiásni, meg kavarni vele egy sort, mikor semmit nem adott hozzá a cselekményhez.

Míra útja fájó pont még, nekem soha nem vált egyértelművé, hogy pontosan hányadán is áll a családjával és mikor gyűlöli meg őket végérvényesen. A végén nagy jelentőséget kap, hogy ő a megmaradt lelkiismerete a családnak, aki azt mondja, hogy bűnös pénzből aztán nem lehet új, tiszta és boldog életet elkezdeni. A házat és a pénzköteget felgyújtó jelenet elég szimbolikus, ha valaki hozzám hasonlóan nem volt igazán elégedett az évaddal akkor mondhatja, hogy pont ez történt a sorozattal is az első évad után, amikor valami aztán kisiklott és nem is tudták sehogy sem a helyére tenni. Az is érdekes kérdés, hogy mégis, hogyan lehet ilyen könnyen és gyorsan nemet mondani ilyen sok pénzre, úgyhogy ezért jobb a metafora jellegére koncentrálni.

Az évad végére már számítottunk arra, hogy megpróbálnak minket csőbe húzni, de ettől még ügyes volt abba beleugratni mindenkit, hogy meghalt-e Janka vagy sem. Ez akkor ütött volna igazán nagyot, ha nem egyszerre szabadulnak rá a részek az emberekre HBO GO-n, mert így a legtöbben azonnal indították a következő részt és bár bennem például felmerült, hogy Janka és nem Bia temetéséről van szó, de ez a kérdés nem tartott túl sokáig. Azért érdekes lett volna egy hetet ebben a helyzetben lenni, a sorozat fináléja előtt közvetlenül.

A végére már a sorozat is elengedte, hogy túl sokat utaljon a magyar valóságra, nagyon helyesen a karakterek saját ügyeivel foglalkoztak inkább. Gáll Feri helyzete viszont azért visszahozta a magyar valóságot, a bukott oligarcha nem teljesen ismeretlen fogalom, kérdéses viszont, hogy ilyen magasról börtönbe lehet-e kerülni Magyarországon. A másik, ami felmerült, hogy mire idáig jut valaki, szerintem megkeményedik annyira a hatalom a kezében, hogy azt egy családi tragédia miatt sem tudja elengedni. Annak érdekében hogy egy ilyen megborulás hitelesnek érződjön, igyekezték elhitetni velünk, hogy ő Feri szeme fénye, de ezt csak mérsékelten sikerült megvalósítani. Végül nekem ez lett a legnagyobb sc-fi az egész sorozatban, hogy valaki, aki évtizedeken keresztül követett el minden aljas dolgot ahhoz, hogy hatalmat és pénzt szerezzen, annak nem tűnt el végérvényesen a lelkiismerete és azt hiszem ez a kulcs a pénzégetős nagy jelenethez is. De ez is olyan, mint oly sok minden más a harmadik évadban: jól néz ki, de nem sikerült megértetni a nézőkkel, hogy miért döntöttek így a szereplők.