Ha az ember túl van már azon, hogy látta az Idi Aminnak öltöztetett Pákót ahogy egy PSZH-n ülve azt üvölti a Rambóra fazonírozott albánmagyar buzukistának, hogy Dzsonikám, biszexre gyúrok, sőt, azon is, hogy egy szebb napokat látott, néha egy szál faszban lantozó, hatvan pluszos zenészember egy nála úgy egy kábé laza negyvenessel fiatalabb expornósra csorgatja a nyálát, szóval, ha ez mind megvolt, és már csak legyintünk VV Alekosz szaros alsógatyájára, a szájba köpött VV Krisztián és a köpést kivitelező VV Iza héja-nászára a műfűben, VV Aurelio faszhelikopterezésére, az Összeesküvők-villa összegecizett kilincsére, vagy arra, ahogy egy anyuka élőben kukkolta végig, ahogy a fia a kádban félájultra dug egy csajt, akkor joggal ülhetünk le egy celebes-vicces-tehetségmutatós műsor elé vasárnap este úgy, hogy két órával később ne szűkölve kelljen felkelni előle, és ne ilyen kurva hosszú mondatok keringjenek az agyunkban, elnyomva azt a vizuális, ízlésbeli és szellemi ótvart, amit az RTL Klub előre megfontolt szándékkal az arcunkba toszott.

"Mi volt ez a pusztító alpáriság?"

A Szenzációs Négyes egy semmilyen szempontból és tekintetben nem vállalható műsor, és nem feltétlenül azért, mert egy 66 éves operetténekesnő pankrátornak öltözve hörög benne a ringben, hanem azért, ahogy ez az egész meg van csinálva. Mert egy ótvaros nagy gagyi lett, egy alpári, prosztó, vásári giccs, aminek még az az egy pillanata is iszonyú kínos és mesterkélt lett, amit meghatónak szántak. Én egyébként nagy rajongója vagyok a trash televíziózásnak, ha lenne egy újabb feleségkeresős reality, dolgoznék is benne szívesen, és cseppet sincs ellenemre az a fajta műsor, amiben valaki hülyét csinál magából és képes röhögni is ezen, lásd Ezek megőrültek a TV2-n vagy ugyanitt a Sztárban Sztár. Oszvald Marika a szívemből beszélt, amikor az operettet a pankrációhoz hasonlította, én sem látok valós különbséget a kettő között, bár nem volna hülyeség az olyan becenevek átvétele mint A Szikla, vagy A Sírásó. Szóval magában az, hogy Oszvald pankrációt imitált, az legfeljebb proli volt, a prosztóság meg akkor jött elő legmarkánsabban, amikor ÉNBP Lala belengette a farkát két nőnek, és az RTL szerint ezzel semmi baj nincsen.

"Mi volt ez?"

Onnan lehet tudni, hogy semmi bajuk nincsen vele, hogy az első műsor még felvételről ment, amit ugyan nem hangoztattak, de az élő felirat hiányából és a Jacko-freakshow után két perccel máris utcai ruhában üldögélő Oláh Gergőékből ki lehetett sakkozni. Azaz, ki lehetett volna szedni Lali farkát, ha akarják, de ők inkább benne hagyták. 2018-ban, akkor, amikor ilyesmik karriereket húznak le a budin (nem mintha ez akár 1976-ban is elfogadható lett volna). Érthetetlen, miért gondolta azt az RTL, hogy ez így oké, ráadásul ugye maga az előadás is vérszegény volt a pöcsüket törölköző mögé rejtő meztelen faszikkal és a komornának öltöztetett nőkkel, akik azon túl, hogy elhűltek a már említett farok lattan, biodíszletként keringtek a színpadon, mint gólyafos a levegőben. Ha a kedves olvasó mostanra semmit nem ért már a posztból, akkor nagyjából úgy érzi magát, mint a tévé előtt ülő hétszázakárhányezer néző vasárnap este, akikkel csak olyan apróságot nem közölt a műsort a fülére kapott utasításoknak maradéktalanul eleget téve levezető Istenes Bence, mint például azt, hogy minek alapján osztották ki a feladatokat.

"A suttyóságnak olyan szintjét mutattátok meg, amire nem voltam kíváncsi."

A műsor ugyanarra a rém egyszerű alapvetésre épít, mint a TV2-re hamarosan érkező Csak show és más semmi: helyezd a valamiben jó/annak mondott és/vagy hazudott celebedet egy olyan helyzetbe, ami neki idegen, és csináltass vele kunsztokat, mert az vicces, és mit lehet tudni, még a végén kiderül, hogy tehetséges kosárfonó. Az alapja, legalábbis ennek a TV2-es inkarnációnak az izraeli Armoza nevű cég húsz országba eladott I Can Do That című műsora, amiből én az amerikait láttam, azt, amiben Nicole Scherzingerről kiderült, hogy spárgázás közben is tud nyílpuskával lőni. Az a formátum egyéni kunsztokra épít, kiesés nincs, a végén az a jani, akinek a legtöbb pontja van. Az RTL saját fejlesztése pont annyira tér el ettől, hogy ne lehessen piramisozással vádolni őket, az megmaradt, hogy ismert ember csinál elméletileg vicces dolgokat, de náluk csoportosan ÉS egyénileg is, ráadásul korcsoportonként besorolva, ÉS a kiesés rémétől fenyegetve. A műsor kapott egy olyan díszletet, aminek a közepén a mai tévés trendeknek megfelelően egy boltív fogja körbe a ledfalat vagy mire vetítik ki a háttereket, és  szép színes minden, nekem az jött be leginkább, amikor a képernyőn a Candy Crush nevű mobiljátékból visszaköszöntek a színes négyzetek, de csak egy ideig, mert a szemem belefájdult.

"Mi volt ez a szellemi kútmérgezés?"

Hogy aztán a 20-as, 30-as, 40-es és 50 pluszos gárdák mi alapján kapják a feladatukat, azt nem tudom, gondolom, nem Tóth Gabi könyörgött a kreatív proucereknél, hogy lécci, naaaa, hadd lássam Lala farkát, ahogy azt is csak nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy Hajdu Steve tök spontán azzal kelt, hogy bazdmeg, bűvészkedni akarok Kökény Attilával. A csoportosan előadott számoknál az 50+-os gárda (Keresztes Ildikó, Csonka András, Oszvald Marika és Magyar Attila) a Chicago című musicalből adott elő egy bénán átírt szövegű, izzadságszagú és erőltetett énekes-táncos jelenetet, és a 20-asok (Oláh Gergő, Michl Juli, Szabó Zsófi és Szalay Bence) is erre a vonalra álltak rá, szóval ennyit a komfortzónából való kimozgatásról. Igaz, Oláh Gergőék nehezítésképpen egy Jacko-egyveleget adtak elő hormonzavaros Klingon-harcosra maszkolva és barnítókrémmel bemázolva - ha ilyen lett volna a Sztárban Sztár náluk, akkor kurvára nem baj, hogy a TV2 csinálta meg hamarabb a nyúlt verziót. Az egyébként elég gyorsan kiderült, hogy a legnagyobb ripacsok az ötven pluszosok; a színpadon a legidétlenebbek a húszasok, akik se énekelni, se táncolni nem tudnak Oláh Gergőn kívül; a legunottabbak a nagyon unalmas és béna bűvészkedést elővezető negyvenesek (Fésűs Nelly, Hajdu Steve, Kökény Attila és Koós Réka); a legsemmilyenebbek meg a harmincasok (Tóth Gabi, Nagy Alexandra, ÉNBP Lala és Szabó Simon), akik közül Szabó Simon le is lépett a műsor felénél, de hogy miért, arra nem kaptunk magyarázatot, lehet a szekunder szégyen hirtelen beütött neki, és azt mondta magában, hogy faszom a gázsiba, inkább meztelenül szaladok a Moszkváig. (Bocs)

"Mi volt ez a förtelmes szégyentelenkedés?"

És amikor már itt tartasz, és szeretnéd elfelejteni a hamis hangokat, a diszkontrodolfók kínját, Michl Juli "valaki szabadítson ki innen"-tekintetét a Jackson-smink alatt és Lali farkát, akkor döbbensz rá, hogy az egyéni számok még csak most jönnek. És ezzel Istenes is tisztában volt, esküszöm, hogy amikor a kamera ráközelített, hogy belejelentse MariKO-t, a pankrátor énekesnőt, láttam a szemében a kárörömöt, hogy nesztek, én egy napja nézem ezt, most szenvedjetek ti is. Én is ezt mondom:

Oszvald Marika mellett volt aztán kövér és idétlen balettosnak öltöztetett Koós Réka, aki csak kicsit tudott balettozni, de akkora műsegget kapott, mint az enyém, ÉS EZ VICCES, HÁT NEM ÉRTITEK, TESSÉK, KÖVÉR ÉS BALETTOZIK. Nekem mondjuk egy fingópárna még belefért volna, de nem vagyunk egyformák. Szabó Zsófi kapta a kötelező szomikártyát, elhunyt édesapja narrált egy magyar népmesét, közben azt valami medzsikkel a színpadra vetítették, úgy, hogy a mezítlábas lánya is kvázi része volt az előadásnak. Ha nem lett volna annyira erőltetetten pátoszos az egész, ha nem sütött volna róla, hogy ez itt most egyfajta vezeklés lenne az eddigi 1 óra 20 percért, még meg is hatódtam volna, de így nagyjából olyan volt, mintha BB Renátó Mozartot pengetett volna a dobozgitárján közvetlen azután, hogy BB Évi nyuszis papucsa férfiúi kötelességteljesítésre szólította. Élőben, persze, hiszen kapocsoljuk a BB-házat, AHOL VALAMI TÖRTÉNIK ÉPPEN. Tóth Gabi szexbabába oltott töréstesztbábus mutatványa rendben volt, a csaj énekelni azt nagyon tud (mondjuk az AC/DC-től olyan messze van, mint én Faulknertől), most fejjel lefelé, meg mindenféle kaszkadőrjelenetbe illő mozdulatsor közben tette. Ki is derült menten, hogy nem is olyan könnyű dolog a kettőt összehangolni.

 "Az Antikrisztus menyegzőjén ez az ideális talpalávaló."

A műsort ami egy picit megmentette, de tényleg csak azon a szinten, hogy nem a tévébe vágtad bele a hobbiüllődet, csak mellé a falba, az a zsűri. Alföldi Róbert és Ráskó Eszter arcán néha simán el lehetett kapni az ezmegmiafasz, a holvagyokbaszki, ill. a irigylemsimontszeretnékelszaladni nézést, amit kiválóan ellensúlyozott Ganxsta Zolee, aki láthatóan a hatodik percben engedte el az egészet, és végigröhögte a legrémesebb produkciókat is. Ráskó nagy találmány, őt ugye nem nagyon ismerik a stand-up-os körökön túl (a szereplők között is akadt olyan, aki stábtagnak nézte), pedig kellene, mert van humora és jókat szól be, igaz, a lámpaláz miatt néha a pontokban túl kedves volt - a rutinosabb és alkalomadtán szépeket oltó Alföldi mellett, aki meg igyekezett egyfajta távolságtartással a helyén kezelni azt, amit lát, de nála is eljött az a pillanat, amikortól már csak a műsor végét várta. Ahogy mi, nézők is, a tévé előtt tátott szájjal bámulva a nagyrészt vásári produkciókat, amikkel még Pajkaszegen sem lehetne biztosra menni, pedig ott ugye a színvonal a szarkupacnak kinéző kakaós csiga = vicces szintre van belőve.

A közcímeket Puzsér Róbert 2012-es Csillag születik zsűrizésének legendás, és még mindig időszerű kifakadásainak válogatott részletei ihlették.