Véget ért az HBO-n a Westworld második évada. Posztunkban spoileresen tárgyaljuk az epizód legfontosabb eseményeit.

Mielőtt jobban belemennék abba, hogy mi történt a Westworld fináléban, először fel kell hívni a figyelmet, hogy az epizódhoz tartozik egy post credit scene, egy extra jelenet a stáblista után, ami a történet egyik elég fontos történetszálát gördíti tovább, úgyhogy ha esetleg kimaradt volna, akkor érdemes pótolni.

Ez a finálé túl sok volt.

Másfél óra rengeteg idő, de ebben az epizódban még a Westworldhöz képest is olyan elképesztő iramban követték egymást a fordulatok és a leleplezések, hogy az ember már az első fél órában kiégett, pedig az igazán durva dolgok az utolsó harminc percben voltak. A készítők hiába tudták jó előre, hogy ide akarnak eljutni, a lezárás legnagyobb tanulsága, hogy a legtöbb esetben a meghatározó és drámainak szánt jelenetek felépítésére nem szántak elég időt, ami nálam a követhetetlenségnél is nagyobb probléma.

Vegyük például az egyik legszebb pillanatot az epizódban, amikor a valamennyire öntudatra ébredt lakók megindultak az ígéret völgyébe. Az egész évad egyik legfontosabb története volt ez, szinte mindenki foglalkozott ezzel, de már az első epizódtól fogva tudjuk, hogy ennek köze lesz valamilyen óriási tömegmészárláshoz. Szintén régóta emlegetett dolog az ajtó, ami valójában egy furcsa rés, amin keresztül egy másik felhőbe vagy egy újabb kalitkába teleportálhatnak a lakók.

Jól nézett ki, ahogy a tömeg menetelt, bár a bibliai utalást mindenkinek lenyomták a torkán, de még ez is belefért volna. Ha nem rontották volna el az egészet Clementine-nal. Arról nem ő tehet, hogy ilyen keveset szerepelt és ilyen béna célokra használták. Az oké, hogy ő tudja terjeszteni a vírust, de arra nincs magyarázat, hogy miért várja az összes lakó állva és tátott szájjal, hogy elkezdhessen értelmetlenül verekedni, ahelyett, hogy megindulna az örök élet felé, ami tényleg csak egy karnyújtásnyira van.

Ebben pedig benne van minden, ami jó és rossz volt ezzel a résszel és az évad nagy részével egyaránt. Az ötlet több-kevésbé rendben volt. Egy-egy kirívó esetet leszámítva a rendezés is, a beállítások sokszor gyönyörűek voltak. (Lehet mostanra már természetesnek vesszük, de nem szabad elfelejteni, hogy ez az egyik legdrágább sorozat, ami jelenleg tévében látható, és többnyire okosan is költötték el a pénzt.) De az epizódok felépítésének minősége sajnos elég hullámzó volt. Legtöbbször azzal volt probléma, ahogy a készítők elmesélték a történetüket. Mindent megtettek azért, hogy ne járnak úgy, mint az első évadban, amikor sokkal később történt meg az a bizonyos óriási leleplezés, amit a nézők egy része már régen megfejtett. Ezért most úgy összekuszálták az idősíkokat, hogy sokkal nehezebb volt megtalálni a megfejtést, de ez a hozzáállás a narratívához az egész évadra rányomta a bélyegét, de különösen az első és a utolsó résznek ártott sokat.

Visszatérve az ígéret kapuja előtti jelenetre, nyilvánvaló, hogy mindenáron melodrámát akartak lassított felvételben. Ahogy viszont ez végül megtörtént, azon inkább inkább kínosan nevetni lehet. A főhősök, mintha nem akartak volna lezuhanni a szakadékba és ezzel együtt eljutni a fura felhő mennyországba, inkább ott akartak volna meghalni a kapu előtt. Utólag látjuk, hogy miért, mert így Felix és a haverja simán feléleszthetik majd az egész bagázst, szóval maradtak Westworldben, ahol eddig. De kevés kiábrándítóbb van annál a halálnál, amiről még az adott részben világos, hogy vissza fogják csinálni.

Ezen a szálon beteljesült Maeve egész végig dédelgetett álma arról, hogy biztonságba helyezze a lányát. De ahhoz képest, hogy ez mennyire meghatározó volt, elég kiábrándító véget ért ez a szál, és ha visszanézünk a teljes évadra, akkor az látható, hogy Maeve kevés figyelmet kapott ahhoz képest, hogy sokáig milyen fontosnak tűnt a karaktere. De aztán ledöntötték a lábáról, és onnan már nem igazán tudott felkelni se ő, se a története.

Az egy dolog, hogy a tizedik részben mindenki meghalt, de ezen túllendülve is elég sötét és kiábrándult képet festett ez a rész az emberről, az emberi életről és úgy egyáltalán azokról a dolgokról, amikről azt gondoljuk, hogy a mi döntésünk. Az ember csak valami olyasmi, amit egy közepesen hosszú könyvben össze lehet foglalni. (Egy másik megfogalmazás szerint az ember kódja annyira bonyolult mint egy Linux 1991-ből.) Ez pedig kőbe van vésve és az ember nem tudja úgy meghackelni a kódját, ahogy azt Bernard csinálja, az elmúlt néhány részben.

Itt szintén meg kell jegyezni, hogy az ötlet és a prezentáció csillagos ötös. Az egészet Logan meséli el nekünk, aki persze nem valódi, csak éppen a Kohóba belépő Bernard és Dolores hallgatja meg a furcsa emberkísérletet és a filozófiát, ami mögötte van. Erről a jelenetről az jutott eszembe, hogy Ford tényleg a saját képére formálta ezeket az androidokat, amik mind azon fáradoznak hogy újabb, az emberi élet utánzására tökéletesen képes robotokat hozzanak létre és képezzenek ki. Látjuk ezt Doloresszel és ugyanezt csinálja a Kohón belüli Logan is.

Aki elmeséli, hogy megfejtette az apját, aki abba ment tönkre, hogy élete utolsó beszélgetése az volt a fiával, hogy kidobja a házából és ultimátumot ad neki arra, hogy jöjjön le a kábóról. A történet végét jól ismerjük, mindenesetre a sorozat azt akarja eladni, hogy ez a szadista állat valójába jószívű volt, vagy legalábbis volt benne annyi érzés, hogy tönkretette a tudat, hogy alkalmatlan szülőnek, vagy azért, mert ő okozta a függőséget, vagy mert semmit tudott ellene tenni. Lehet, hogy az egész helyzet okozója valójában a Westworld. Akármi legyen ezeknek a karaktereknek a fejében, itt tényleg kaptunk egy csomó szomorú jelenetet, még tragikusabb körítéssel.

Logan felfedezése, hogy az emberek röviden összefoglalhatóak egy könyvbe, annyira nem eredeti, de felteszem, hogy a sorozat fenntartja magának a jogot, hogy ennek a fura kivetülésnek lehet nincs is igaza az emberről. Mindenesetre a Covenantból Fassbender figurája jutott eszembe, abban látjuk ezt az idegen lényt, ami próbálja valahogy megérteni magának az embereket, miközben Istent játszik valami furcsa, egzotikus helyen.

Dolores és Bernard kalandjai egyébként olyan meglepő fordulatokat vettek ebben a közel másfél órában, hogy az még az utolsó Tarlós István Műrepülő Emlékversenyen is sok lenne. Először hosszan építik a feszültséget, majd Bernard megöli Dolorest, ami feltételezem az első évad fináléjában látott, „az alkotás megöli az alkotóját" frissebb változata. Akkor Dolores vette el Ford életét. Ford valójában csak átragasztotta rá azt az átkot, ami vele is megtörtént. A tanulság, hogy nem kell ilyen mesterséges életeket létrehozni, mert az lesz a vége, hogy fejbe lő?

Persze abban eltérnek, hogy Dolores vissza tud térni, bár ehhez kellett Bernard is, aki valamiért úgy döntött, hogy mégsem volt annyira jó ötlet megölni Dolorest, és valamiért mégis szükség van rá, hiába bizonyította be folyamatosan Dolores a viselkedésével, hogy nem lesz Bernard segítségére. Ha tippelnem kellene akkor ez az egész azért történt, mert Tessa Thompson mondta, hogy a harmadik évadra vagy lesznek szívesek főszereplőt csinálni belőle, vagy akkor ő inkább menne és csinálna inkább mást az épp felfelé ívelő karrierjében. A készítők pedig pontosan tudták, hogyan kell ezt megoldani. Reméljük, ez a fordulat azt is elhozza, hogy színészkedni is fog, mert egyébként ebben a részben is elég kiábrándító volt, amit nyújtott. Persze Ms. Hale nem volt egy túl jó vagy érdekes szerep az tény.

De ha már a haláloknál tartunk, azt hiszem, Elsie lehet az egyetlen(?), akire biztosra mondhatjuk, hogy nem látjuk a jövőben. A többieknél bármi lehet és érdekes taktika a készítők részéről, hogy a második évad végén felrúgták a terepasztalt, és megadták maguknak a lehetőséget, hogy bárkit kiírjanak, akit feleslegesnek gondolnak. Végül nem hiszem, hogy drasztikus változásokra lehetne számítani, de biztosan felfrissítik a gárdát és az jutott eszembe, hogy talán van tervük megszerezni valami Hopkinshoz mérhető nagyágyút, aki bevállal a Westworldben néhány epizódot. Továbbá ha valaki egyszer szerepel egy HBO-sorozatban, akkor jó eséllyel köt ki egy újabban, úgyhogy simán el tudom képzelni, hogy például az épp véget érő Trónok harcából megpróbálnak leigazolni valakit, aki kapható erre. (Peter Dinklage-et simán át lehetne hozni, de lehet nem akarna rögtön elköteleződni egy ilyen hosszú szerep után.)

De akármi is történik, a színészek csak a körítés, és eddig sem ezzel volt gondja a Westworldnek. Nagyobb fókusz kellene, és ha lebilincselőbb epizódokat szállítanak, akkor nem az lesz majd a legérdekesebb dolog az egészben, hogy az epizód után megpróbáljuk megfejteni, hogy mégis mi a fene történt. Erre két példa volt, az egyik a sógun világ a másik pedig Akecheta epizódja, ami megmutatta, hogy nem kell ködösíteni ahhoz, hogy érdekes legyen a sorozat.

Remélhetőleg a harmadik évadra inkább jellemző lesz a fókusz, a készítők azt mondták, hogy az első évadban Dolores a másodikban inkább Bernard volt az, aki meghatározta a teljes évad nézőpontját, az esetek nagy részében miattuk volt olyan összevissza a narratíva, ahogy elmesélték a történetet. A harmadik lehet Maeve, vagy lehetne kevésbé kötött és inkább az egy-egy epizódnak kellene egy egy nézőpontkarakter, mintsem a teljes évadnak.

Ami még érdekes volt az epizódban, hogy a lakók mennyországáról megjegyezte Dolores, hogy az valójában csak egy újabb aranyozott kalitka. Ez egy teljesen jogos nézőpont, amitől mindenkinek, aki odakerült, elég szomorú a sorsa. Elsőre azt mondanám, hogy erre úgy gondol a sorozat, ahol egyetlen érdekes történetet sem tudna elmondani, mert minden hiányzik onnan, amire a történetet meg a csavarokat építik. Leszámítva a lakókat, persze.

Viszont nagy hiba lenne, ha Teddy és Akecheta távozna ezzel a sorozatból. Utóbbinak, azt hiszem, ez volt a búcsú, de előbbit szerintem a Ms. Hale testében lévő Dolores vitte a táskájában, és látjuk még viszont. Mindenesetre Teddyvel kapcsolatban elgondolkodtam, hogy ez a börtön valójában annak a negatívja-e, amiben Jim Delost, illetve a stáblista utáni jelenetben Williamet láttuk. Mindkettő börtön, de az, amiben William került az az igazán elviselhetetlen. Doloresnek és lehet Maeve-nek is ez a mennyország is ugyanolyan börtön lenne. Ez egy érdekes filozófiai kérdés, amivel feltételezem soha többé nem foglalkozik majd a Westworld.

Emily korábban azt mondta, hogy ő tudja mi lehet a legnagyobb büntetés az apja számára, feltételezem, hogy ez a stáblista utáni jelenet az, amire gondolt. Ezzel a sorozat visszatért az évad egyik legemlékezetesebb jelenetéhez, ahhoz a mókuskerékhez, amit Jim Delosszal láttunk. Régen él a nézőkben a gyanú, hogy Wiliammel is ugyanez a helyzet, viszont ezzel is az van, hogy egy kérdés megválaszolása tíz újabbat vet fel, amit nem tudom, meddig lehet még csinálni a jövőben. 

Ezzel a jelenettel a készítők azt is jelezték, hogy a sorozat továbbra is elnyúlik majd az időben, és nem fél újabb idősíkokat behozni a követhetetlenség érdekében. Jonathan Nolan is elmondta, hogy nagyon tetszik neki, hogy a lakók miatt sokkal nagyobb időt felölelhetnek anélkül, hogy a szereplőiknek öregedniük kellene, és ezt ki is használják. Remélhetőleg nem arra, hogy még jobban összezavarjanak minket. Bízom benne, hogy az első évadhoz hasonlóan, most is levonják majd a tanulságot, és a jövőben nem az lesz az egyetlen céljuk, hogy egymásra pakolt rejtélyekkel zavarják össze a nézőt, aki nem is tudja mit lát. Mert van egy nagyon erős arzenáljuk, láttuk, hogy a parkbéli jeleneteket újrahasznosításával milyen emlékezetes és szórakoztató pillanatokat tudnak létrehozni. Ebből akadt a 10. részben is néhány, de összességében ebből kellene több, nem az olyan leleplezésekből, hogy ki a lakó, vagy kinek melyik testbe ültették az agyát.

Egyéb megfigyelések:

• Semmi baj nincs azzal, hogy Stubbs android de ez pont egy olyan dolog, ami már réges rég kiderülhetett volna, teljesen felesleges volt erre a jelenetre megtartani. Addigra már annyira zúgott az egyszeri néző feje, hogy ez már pont semmilyen érzést nem tudott kiváltani.
• Megnyugtató, hogy az interjúban Nolan a két Dolores kérdésre azt tudta mondani, hogy bonyolult. Ez alapján nehéz azt hinni, hogy a következő évad majd kevésbé akarja összezavarni a nézőt.
• Egyébként a készítők úgy jártak, mint az, aki egy komolyabb diéta után beszabadul az all-you-can-eat étterembe. Mindenből evett, de egyik ételt sem tudta kiélvezni és a végén csak a hasfájás marad. Kár.
• Igazából ezen a ponton semmi szükség Hector, Armistice, és Hanaryo jelenlétére, a színészek is jobban járnának, ha oda mennének, ahol kapnak valami értelmezhető feladatot is.
• Nem szabad hinni a készítőknek, akik azt mondták, hogy a tomboló bölények a Super Bowl előzetesből nem lesznek benne az évadban. Hát persze.
• Elég frusztráló, hogy a parkon belül bármilyen kiskapura rá tudják fogni, hogy Ford miatt van. Aktuális példa erre, hogy megpróbálták Ms. Hale-ről kideríteni, hogy ember-e és nyilván nem jelzett a szenzor, mert Ford tett róla.
• Lee Sizemore halála is teljesen értelmetlen volt, ráadásul a karakter teljesen jól működött a második évadban, miért kellett tőle megszabadulni? Mindenesetre ha már így történt légyszi ne hozzák vissza a lakó másolatát, bármennyire is meta lenne egy ilyen helyzet.