Mondjuk egy ilyen címlappal. A Bors vezető cikkét elolvasva kiderül, hogy Szinetár Dórának, az Operettszínház sztárjának még nincs egy éves sem a Down-szindrómás kisfia, mégis havonta több alkalommal is színpadra áll, és munkaadója is támogatja abban, hogy ő döntsön arról, mikor választja a részmunkaidő helyett a teljes állást.

Ami a Bors múlt században ragadt gondolkodású szerzője szerint egy igen/nem döntés lezárása:

itt egy újabb nő, aki lemond a karrierről a gyerekvállalás miatt.

Miközben a valóság az, hogy

itt egy nő, aki megmutatja, egyáltalán nem kell lemondani a karrierről a gyerekvállalás miatt,

mert azokon a helyeken, ahol nemcsak szavakkal, perverz pedellusbácsik módjára sürgetik a gyerekvállalást, erre lehetőség van, sőt mi sem természetesebb ennél. Mások mellett pont olyan módszerekkel, mint Szinetár és az Operettszínház esetében: részmunkaidős állással és azzal, hogy a dolgozó nőknek nem kell retorzióktól tartaniuk, ha elmennek szülni. 

De egy-egy ilyen címlap egy országos, magas példányszámú napilapban csak tovább erősíti azt a csendes beletörődést a magyar nőkben, hogy a szülés és a karrier két olyan dolog, ami nem fér meg egymás mellett. És ami ezzel egyébként hosszú távon pont a gyerekvállalási kedvet rombolja. Az már csak a hab a tortán, hogy ezt - a miniszterelnök legújabb fő preferenciájának gyengítését - pont egy kormányközeli, a kormánypropaganda szolgálatába állított lap teszi.