David Maddent tavaly ősszel nevezték ki az amerikai AMC saját gyártású programjaiért felelős alelnökének. Idén januárban az amerikai újságíróknak arról beszélt, hogy a csatornánál olyan sorozatokat keresnek, amikre illik a "presztízs popkorn" kifejezés. Ezek olyan, valamelyik zsáner sajátosságait magukon viselő sorozatok, amelyek látványosak, de mégis emberi történetekre koncentrálnak. Lényeg tehát, hogy legyenek a sorozatban komoly témák, de mégse vegye magát annyira komolyan, maradjon meg elsősorban szórakoztatónak.

Itt természetesen megjegyezte, hogy a sokkoló fordulatok és a brutalitás az első, ami a Walking Deadről eszébe jut az embereknek, de a sorozat elsősorban a karakterek érzelmi világát tartja szem előtt és attól lesz igazán értékes. A sajtóeseményen nem említette meg konkrétan az Into The Badlands-et, pedig erre a sorozatra tökéletesen illik a kifejezés.

Presztízs jellegét elsősorban az adja meg, hogy Dee Dee Ku mester felügyeli a harcok koreográfiáját, aki a Kill Bill és a Tigris és sárkány harcjelenetein is dolgozott. Ettől egészen más minőséget képviselnek ezek, az egyébként a sorozat játékidejének egészen jelentős részét kitöltő verekedések. Ehhez jön még hozzá, hogy elég barokkos a látvány, nagyszerűen néznek ki a szereplők ruhái vagy a díszletek is, annak ellenére, hogy egy posztapokaliptikus világban járunk. Tévés büdzséből kábé ennyire lehet megközelíteni azt a Mad Max-es stílust, ami szerintem a készítőket is inspirálta.

Külsőségekben tehát maximálisan presztízs a sorozat, miközben a története azért nem foglalkozik igazán mély kérdésekkel, tehát bőven megmarad szórakoztatónak, ami elsősorban a szemet kényezteti, és néha jut azért valami az agynak is. A sorozat kezdeti fogadtatása nem volt valami lelkes, az amerikai sajtó egy része el is engedte a sorozat kezét, pedig a második évadban sikerült egy egészségesebb arányt megtalálni a folyamatos akciók és a többnyire azért elég sablonos történet között.

A harmadik évad, aminek a forgatásán jártunk, csütörtök este indult el a hazai AMC-n szinkronosan, úgyhogy nézzük spoileresen, hogyan folytatódott a történet.

Elég nagy dráma közepette ért véget a második évad, Veil halála fájdalmas volt, amin nem sokat enyhített, hogy legalább Quinn is meghalt végre. Mindenesetre ez az esemény gyökeresen megváltoztatta Sunny életét, akiből egyedülálló apuka lett, ami egy normális világban is nagy feladat, pláne akkor, ha az embernek egy lakókocsiban kell bujkálnia az életére törő bérgyilkosok elől. Sunny hónapokig eltűnt a térképről, de magánya nem tart túl sokáig, az epizód végére újra találkozik Bajie-val, aki természetesen nem halt meg, bár én simán elhittem, hogy Nick Frost csak egy évadra ugrott be sorozatozni. A Lydia menekülttáborában zajló találkozások nekem kicsit súlytalanok voltak, egyik beszélgetésből sem jött annyira át, hogy mekkora dolog ez valójában.

A legnagyobb bejelentés nyilván az, hogy Henry egy nagyon különleges baba és ott van benne az a bizonyos sötét erő, amiről valószínűleg az évadban többet fogunk megtudni. Nem Henry az egyetlen csodagyerek az epizódban, Megérkezik a Pilgrim Nix-szel és Castorral, akik nem beszélnek túl sokat az epizódban, cserébe lemészárolnak egy csomó mindenkit. A sorozat szempontjából teljesen logikus a lényeggel kezdeni a bemutatásukat, még ha nekem annyira nem is tetszett. Egyébként is eléggé akcióközpontú volt az epizód, ami az elején a háborúból adott ízelítőt, ami nem volt annyira meggyőző. Kiemelkedő volt viszont Moon és az özvegy harca a toronyban, ahol a készítők minden lehetséges szöből megmutatták a tenger partján található tornyot.

Azt is eléggé hangsúlyozták, hogy az Özvegy hatalmas magassarkúban harcol, ami ismét eszembe juttatta, hogy a sorozat ebből a szempontból egyébként mennyire modern. Gyilkolásra és verekedésre épülő világban a férfiak szoktak túlsúlyban lenni, itt viszont kezdettől megvannak az erős és meghatározó női karakterek. Talán ez is szintén az új Mad Max hatása. Láthatólag az évad története több irányba is elindul majd, ami a készítők ígérete szerint élvezetesen kapcsolódik majd össze. A Pilgrim és a szuper gyerekek remélhetőleg közelebb visznek minket az Azra-mitológiához, amit már egy ideje lóbálnak a nézők előtt a készítők. Remélhetőleg ebbe kapcsolódik be majd MK szála is, akinek nem akar visszatérni az ereje. Ezenkívül ott van még a polgárháború, amin keresztül egyszerre tudnak majd a készítők újabb brutális jeleneteket az epizódokba ágyazni, illetve minimálisan társadalmi kérdésekkel is foglalkozni. Már ha jut rájuk idő, csak úgy mellékesen.