Amikor a Fear The Walking Dead 2015-ben elindult, az alkotók két dolgot hangsúlyoztak a sorozattal kapcsolatban: tök más, mint a The Walking Dead (amit kényszeresen nem anya-, hanem testvérsorozatnak neveztek) és azt hogy nem lesz crossover a két sztori között, hiszen más a timeline, más a helyszín, a távolság nagy, meg eleve minek. A pilotról a mai napig tartom, hogy az egyik legjobb, amit láttam, jól felrakta a karakteret a képernyőre, akartam látni a folytatást, de menten. Különösebb bajom nem volt nekem utána sem a sorozattal, bár a második évad elején a hajóra költözéssel csapdába írták magukat, hiszen elég szűk volt a keresztmetszet, amin sajna az évad második fel sem segített, pedig akkor már szabadon kószáltak Mexikóban. A harmadik évadra a minőség markánsan jobb lett, kinyírták az egyik főszereplőt és valahogy a tét is emelkedett, a letelepedő de persze az évad végére megint menekülő szereplők karaktere markánsabb, érdekesebb lett, mint a másik sorozat szereplőié, Strand, Madison, Nick és Alicia sorsa jobban érdekelt már, mint Rické vagy Negané.

Míg a TWD minden évada pont úgy néz ki, mint az előző, ugyanaz a szürkés, direkt szemcsés, kopottas képet kapjuk, főleg szűk közeliekkel és egyre kevesebb totállal, a FTWD minden évada más volt, nagyobb léptékben gondolkodtak, a szálló, a farm és a gát sokkal nagyobb teret adott az alkotóknak, és a harmadik évadban éltek is vele, szétszedték a szereplőket, hagyták őket menni a saját fejük után, és ebből egy sokkal érdekesebb történet jött ki, mint a Negantől rettegő, majd ellene fellépő, és a 32. részre győzedelmeskedő Rickék sztorijából. Az, hogy az első évadot Vancouverben és Los Angelesben, a 2. és 3. etapot Mexikóban, a negyediket meg Texasban, pontosabban Austinban és környékén forgatják, azt is jelenti, hogy az évadok vizualitása markánsan eltérő, a harmadikról pl. senki meg nem mondja, hogy ugyanúgy Mexikóban vették fel, mint a másodikat (kivéve a tijuanai felvételeket és a gátat, ugye), de ha lehet, a negyedik évad elejére ebben is szintet ugranak.

Az első két rész láttán azt mondom, kedves apokalipszis- és zombi rajongók, hogy ha jót akartok magatoknak, akkor elkezditek a negyedik évadot, ami konkrétan egy akkora reboot, hogy simán be lehet csatlakozni, de még pont annyira épít az előző háromra, hogy a kitartó rajongóknak se okozzon csalódást. Azt ugye lehetett tudni, hogy a negyedik évadra érkezik Morgan a TWD-ből, hogy miért, meg hogyan, azt most hagyjuk, kiderül az évadnyitóból, ami olyan, mintha egy tök új zombis sorozatot néznénk. Az új helyszín egy dolog, de az új showrunnerek és írók a Texas adta lehetőségeket maximálisan kihasználják, sokkal filmszerűbb, szebb a kép, régen az ilyet színe, szélesvásznú filmnek hívták, és tényleg olyan, mint egy western. Morgan (Lennie James) mellett az első két részben megismerjük a másik három újoncot is, a gépágyúval felszerelt páncélautóban közlekedő Altheát (Maggie Grace), az elsőre pisztolyhősnek tűnő Johnt (Garret Dillahunt) és a kissé bizalmatlan Naomit (Jena Elfman), és persze van egy ugrás is az időben, jóhogy, de erről egyrészt nem beszélhetek, mert az AMC megöl, másrészt az első két részből korántsem egyértelmű, mekkora.

Amiben ez az évad a vizuális változások mellett többet hoz, az egy futa metaszinten működik igazán, hiszen a néző, a karakterekkel ellentétben ismeri Morgant, és pontosan tudja, hogy mire mit fog lépni (vagy nagyjából sejti) és azt is, miért nem beszél a múltjáról. Tudunk a feleségéről, a gyerekéről a Rickhez fűződő kapcsolatáról, olyan háttérinfóink vannak, amik a FTWD szereplőinek nincsenek meg, nekik Morgan csak egy újabb gyökér, aki szembe jön, és veszélyforrást jelent. Ez a fura dinamika nagyon jól kirajzolódik a képernyőn, és egy olyan szintet rak rá az amúgy is érdekesen induló évadra, aminek nagy erőssége, hogy már nemcsak Madison vállára rakja a sorozat jövőjének terhét, hanem két rész alatt felépít két új, fontos szereplőt, és hagyja fejlődni a többieket. Egy karakterrel nem tudnak mit kezdeni az első évad vége óta, az exdrogos Nickkel, aki most éppen poszttraumás sokkját dolgozza fel, és ha jól tippelem, az első hat epizód után vagy nem látjuk többé, vagy kiírják a sorozatból.

Aki azért hagyta ott a TWD-t, vagy akar lejönni róla, mert unalmas, szürke, repetitív, érdektelen, tét nélküli, és mert a főgonosz annyira elnyomja a karaktereket, hogy semmi teret nem kapnak, az nyergeljen át a FTWD-re, mert képi világban több szinttel felette áll, a történetvezetése sokkal érdekesebb, a szereplői izgalmasabbak, és életszerűbben viselkednek, köszönhetően a dialógusoknak, amikben van élet végre. Az új színészek közül Dillahuntnak két perc is elég, hogy ne akarj elkapcsolni a sorozatról menten, a pali olyan karizmatikus, hogy beszarás, David Milch például a Deadwoodban két szerepben is foglalkoztatta, mert olyan játszott a elsőben, hogy vétek lett volna elengedi, amikor kinyírták. Ráadásul ugye ő és Kim Dickens (Madison) a Deadwoodból jól ismerik egymást, és ha csak feleolyan jók lesznek a közös jelenteik, mint amilyenek az előző évadban Dayton Callie és Dickens parádéja volt, akkor már megérte leigazolni.

Hol látható: AMC, április 16, 04:00 és este 11.