Sima bérgyilkos sorozatot 2018-ban már nem fog berendelni az HBO. Egzisztenciális válságba kerülő fejvadász lehet egy fokkal érdekesebben hangzik, de ez esetben is könnyen érezhetnénk azt, hogy ezzel az ötlettel egy jó 10 évet megkéstek. Manapság már nem a komplikált férfiakról szólnak a legmenőbb dráma sorozatok, mint egy jó 10-15 évvel ezelőtt, mikor Maffiózók, a Kemény Zsaruk, a Ments meg és a Mad Men voltak a legmenőbb címek.

Soha nem volt még ilyen nagy nyomás a sorozatokon, hogy kitűnjenek a sűrű mezőnyből, az HBO-nak meg különösen fontos, hogy megőrizze különleges pozícióját a kábeltévés mezőnyben, ezért meg kell válogatnuk, hogy kivel dolgoznak együtt. Bill Hader Barry című sorozata valószínűleg nem fogja beszakítani a nézettségi versenyt, viszont jó esély van rá, hogy a kritikusok nem fogják elfelejteni és folyamatosan jókat írnak róla, amire az HBO-nak egyébként is szüksége van, a Csajok véget ért, az Alelnöknek sincs sok hátra és valószínűleg a Szilícium völgy csapatát sem lehet már túl sokáig egyben tartani.

A sorozat abban a tekintetben is a Csajokhoz hasonlítható, hogy a főszereplője egyben a vezető producer is, Hader a pilotot Alex Berggel közösen írta és ő volt a rendező is. Nem semmi kis mesterhármas ez, ugyanis a rendezés, az írás és az alakítás is kiváló volt az első részben. Barry szerepe tökéletesen illik Haderre, egy olyan bérgyilkosról van szó, aki legjobb esetben is csak B-kategóriás. Ez azt jelenti, hogy az fejvadászokról szóló filmekben megszokott sportkocsik és estélyek helyett neki zsúfolt repülők és megalázó helyzetek jutnak, amiket még csak nem is egzotikus környezetben kell átélnie, hanem valahol a vidéki Amerika lehangoló kisvárosaiban.

Ez a munka teljesen kiégette és mikor a legújabb megbízása miatt Los Angelesben véletlenül eljut egy színész tanfolyamra, akkor rájön: sokkal jobban érzi magát a színpadon, mint embereket gyilkolva. A probléma pedig abból adódik, hogy míg a gyilkolásban ügyes, addig a színészetben nem annyira. Ez a konfliktus pedig az átlagnézőnek is könnyen átélhető: azt csináljam, amihez értek, de utálom, vagy azt, amit szeretek, de nem megy és egyébként is kockázatos, hogy eleget fizet-e.

Van tehát egy emberi konfliktus a sorozat közepében, amire rájön a szatíra, amivel ezt az ilyen B-vonalas maffiát kineveti, plusz ugyanebből kijut Los Angelesnek, Hollywoodnak is, ahol mindenki színész, de leginkább csak másodállásban, mert csak egy nagyon kis százalék az, aki stabilan meg tud ebből élni és általában őrült szerencse kell hozzá.

Az első részben pedig vicces tudott lenni a csecsen gengszter páros, akik felbérelik Barry-t, illetve pont elegendő iróniával mutatták a tanfolyamot, ahol a rendező felhatalmazva érzi magát a lelki terror kifejezésére, hiszen ez kell a megfelelő alakításhoz és ha utána bocsánatot kér, akkor az egész megalázással nincs semmi gond. Henry Winkler nagyszerűen hozza ezt a figurát, úgy tűnik, mintha karikatúra lenne, de simán elhiszem, hogy semmi komoly túlzás nincs vele kapcsolatban.

Az első rész Hader vállára volt téve, aki tökéletesen ráérzett, hogy milyen jellegű karakter áll neki a legjobban. Nem áll bénán a kezében a fegyver, elhisszük, hogy megjárta Afganisztánt és, hogy már elege van a folyamatos gyilkolásból. A későbbi epizódokban talán nehéz lesz megőrizni az egyensúlyt a két világ között, mindkettő más miatt érdekes. A maffia kicsit a GTA-t idézte fel nekem, ez kevésbé harsány stílusban ugyan, de mégis a kisstílű, de agresszív gengszterekből csinált viccet. A színészi vonalon pedig érezni, hogy igyekszik külső szemlélőként tekinteni a világra, amiben ez a sorozat is benne van. Valamennyire gonosz, de közben nem akar túlságosan ítélkező lenni. Miközben meg azt érezzük, hogy ez nem is áll olyan messze a valóságtól.

Ha nagyon kukacoskodni akarnék, akkor azt mondanám, hogy Sarah Goldberg karaktere túlságosan gyorsan és kérdés nélkül fogadta be Barry-t a színészek csapatába és ez a nyitottság és szimpátia kicsit életszerűtlen. Összességében viszont sikerült annyira jó ütemben elindítani a történetet, hogy nem bántam, hogy ezen a szálon minden ennyire simán és kényelmesen indult.

A Barry első része úgy mutatta meg a sorozat erényeit, úgy, hogy könnyű elképzelni, hogy később még jobb lehet.