A gimiben imádtam a tornatanárt. Hótt laza volt, nem szólt be, ha cigizésen kapott, adott a söréből, és az osztálykiránduláson állítólag nagyon megdugta azt a szemüveges irodalom kistanárt, akiről mindenki tudta, hogy a kinyúlt pulcsi alatt embertelen jó testet rejteget. Mindenki mesél hasonlókat a gimis élményekről, a tanár lazaságának mértéke és a vastag keretes szemüveg mögül előbukkanó tanárnő mellmérete annak függvényében változik (de soha nem csökken), hogy hány év telt el az érettségi óta.

Kár, hogy ebből egy kurva szó sem igaz.

Az én tornatanárom egy remek ember volt, sikeres, egykori kézilabdaedző, aki fegyelmet tartott, és nem adott sört senkinek. A magyartanárnőm hatvan felett volt, a kistanárok meg nem ettek meszet, hogy eljöjjenek harminc, tomboló hormonok hajtotta tinivel kirándulni. Az igaz volt, hogy a kémiaszertárban volt pia a szekrény második polcán, a könyvek mögött, és az is, hogy az egyik angoltanár a székely himnuszt énekelte egy 1987-es buszos kiránduláson egy szál faszban, majd széthányta a buszt, de esze ágában nem lett volna beülni velem rumozni a Hőforrás presszóba.

Az RTL új sorozata, a Nagy Ervin címszereplésével készült A tanár pont ezeket a kvázinosztalgiát keltő, fullkamu gimnáziumi élményeket ébreszti fel az emberben, már ha már eltelt neki vagy 10 év a középiskola óta, mert ugye azok, akik most járnak oda, pontosan tudják, milyenek a tanáraik, ahogy azt is, hogy a szertárban cigiző tanárnőt menten kirúgják, az első emeleti tanterem ablaka alá az éj leple alatt trambulint felállító, arra az óra közben simán kiugró másikat meg kicsivel később.

A tanár legnagyobb baja az, hogy egy nem létező környezetbe helyezett, kicsit életidegen karakterekre húz fel hóttkomoly témákat, mint például az első részben az örökbefogadásos történetszálat.

Erről egyébként nem feltétlenül az RTL vagy a forgatókönyvíró Köbli Norbert tehet, a sorozat, a Válótársakhoz és A mi kis falunkhoz hasonlóan remake, azaz már létező sorozat hazai viszonyokra való átültetése. Még mielőtt: az MTVA sorozatain kívül (Egynyári kaland, Tóth János, Csak színház és más semmi, korábban Munkaügyek, Fapad, Hacktion, Tűzvonalban, stb.) a hazai sorozattermés 95 százalékban ilyen, ennek oka meg az, hogy a sorozatipart is ki kell tanulni, és erre az a legjobb módszer, ha egy meglevő kontenton gyakorolsz.

A német eredeti egyébként itthon is látható (vagy az volt, nem tudom hány részt vett meg a Duna TV), így nem kell sok erőfeszítés hozzá, hogy összevethessük az RTL verzióját az eredetivel, és megállapíthassuk, hogy nem a magyar változat a kicsi, sárga és savanyú, ahogy a Korhatáros szerelem sem marad el semmiben a Step Dave című új-zélandi anyasorozat mögött. Örvendetes, hogy A tanár képi világa az egyik magyar sorozatbetegséget már kinőtte, és nincs annyi drónfelvétel, mint a Válótársakban. Szebbek a színek is, a fényelés valahogy barátságosabb, a díszletek rendben vannak, a helyszín is úgy néz ki, mint egy gimi, egyedül a picsányi tornaterem az, amin csodálkoztam, de simán elhiszem, hogy egy átlagos középiskola átlagos tornaterme csak ekkora.

A pilot tempója jó, nem ül le, nem sok az üresjárat, bár nekem két jelenet elég volt arra, hogy meggyőződjek Vasvárdi Szilárd kosáredző-fizikatanár nonkomformista lázadásból fakadó menőségéről. A jó karakterábrázolás az, amit úgy raknak fel a képernyőre, hogy egyből lejön minden a figuráról, és amihez nem kell a kényszeresen mutogatott tornacipő, másnaposság, tanári szobában való átöltözés, bőrdzseki-póló kombó, meg az összes olyan kis apróság, amivel az egyórás pilotot alaposan megszórták, de igazi funkció nélkül, hiszen onnantól, hogy a csávó az energiamegmaradás törvényét illusztrálandó kiveti magát az ablakon, egyértelmű, hogy nem az ő képével illusztrálják a tanár szócikket az értelmező szótárban. A szándékot értem, expozíció kell, felvezetjük a szereplőket, de az új tanárnőről (Ubrankovoics Júlia) például csak annyi derül ki, hogy mindenki elájul a szépségétől, és ért a tinicsajok nyelvén, az igazgatóról (Anger Zsolt), meg hogy egy fasz, aki fülig szerelmes a nőbe, de tagadja.

A főhős rátelepszik a pilotra, szinte nincs is olyan jelenet, amiben nem szerepel, ami zavaró lenne, ha Nagy Ervin ne szeretné ezt a karaktert játszani (vagy legalábbis ezt hiteti el velünk), de szereti, így hiába sok a pali, a 43. percben is érdekes tud lenni.

A mellékszereplők közül nekem az Elek Ferenc alakította tanárkolléga jött be legjobban, akit ránézésre be lehet sorolni a megfelelő skatulyába, ehhez egy olyan apróság is elég, mint Elek pár ügyesebb grimasza és a derekára csatolt hasitasi vagy mi a tököm. Sajna a gyerekszínészekről egy rész alapján nem lehet mit mondani, az ifjúsági sorozatokból visszaköszönő, a középkorú forgatókönyvírók által elképzelt szabványkarakterek mind megvannak (a ribanc, a nyüzüge, a sportoló, az okoska, a műmájer, stb.), de ha agyonvernek sem tudok felidézni egy arcnál többet.

Ez lehet, hogy a koncepció része, hiszen a sorozat arról szól, hogy van ez a tanárember, aki szereti az életet habzsolni, és imádja a diákjait, a diákoknak meg vannak problémái, az első részben menten azt boncolgatjuk, milyen lehet 16 évesen megtudni, hogy örökbe fogadtak. A gáz az, hogy egy ilyen téma rendes körüljárásához nem elég a kereskedelmi egy óra, az expozíciótól terhelt részben a valós dráma elég összecsapott, a megoldás meg olyan, mintha egy szerencsesütiben olvasták volna az írók. Gondolom, a többi részben már jut idő a főszálra is rendesen, mert az elsőben nem is nagyon lehetett eldönteni, mi is az A-sztori. (Az RTL két részt vetített le a sajtónak, de én csak egyet láttam.) A dialógusok a helyükön vannak, a kölykök nem úgy beszélnek, mint egy ötvenes mozdonyvezető, szóval ebbe sem lehet belekötni.

Azt viszont a mai napig nem tudom, ki a célközönség. Mert a 40 felettieket annyira szerintem nem érdekli a gimnázium, és csak a kapuzárási pánik felé közeledve gondolkodnak azon, milyen lenne kiugrani az ablakból egy trambulinra, a középiskolások meg szerintem pont attól kapnak tolulást az agyban, ha a felnőttek meg akarják nekik mutatni, hogy mit gondolnak a mindennapjaikról, ráadásul tévét már alig néznek, ugye. Az biztos, hogy a hazai sorozatiparnak jót tesz A tanár, mert igényesen elkészített, jó színészekkel forgatott sorozat, és már látni azokat a visszatérő jegyeket, melyek láttán tudja a néző, hogy RTL-termékkel van dolga. Ez persze lehet hátrány is, már ha valaki úgy néz tévét, hogy csatornaalapon válogat, de ez legyen az ő bajuk. Remélem, hogy a negyedik RTL-sorozat már dráma lesz, és saját ötletből készült, virtigli magyar produkció.