Az M4-en futott Ulti magazinnak első ránézésre egy vidéki tévéadóhoz beadott közepes vizsgafilm érzete van, de a helyzet nem ennyire rossz azért. De van értelme ultit adni a tévében a póker korában?

Váczi Zoltán, a kapudrog

Valamikor még október-november táján említette egy kollégám, hogy vasárnap késő este, éjfélhez közel a csatornákat kattintgatva egy ultiműsorba, és vele egy plusz dimenzióra bukkant az M4 Sporton. A dolgot még azzal együtt is nagyjából azonnal elfelejtettem, hogy a pókerkirály Korda György is benne volt az adásban, de nem sokkal később véletlenül én is belefutottam a műsorba.

Épp a korábbi válogatott labdarúgó Váczi Zoltán volt az egyik versenyző, de mivel Vasas-felsőben ült, amikor odakattintottam, elsőre azt hittem, valami beszélgetős műsorba hívták meg, ezért is maradtam ott. Korda György nem volt vele, a kártyázó Váczi Zoltán pedig annyira nem tűnt vonzónak, de később mégis visszanéztem a műsorra, hogy mi is volt ez.

Látszik persze, hogy Váczi volt a celeb a műsorban, őt külön volt válogatott labdarúgóként mutatták be, mindenki másnak csak a lakhelye jutott.

Kinek szól ez?

Mint kiderült, az egész egy hatalmas ultibajnokság volt – logikus persze, a pókert is tornánként közvetítik –, az adások december végéig tartottak, akkor hirdettek bajnokot az összesen ezer indulóból. Ha hozzám hasonlóan nincs képben az ulti szabályaival, puskázzon onnan, ahonnan én tettem >>>>

Azt persze nem tudom, hogy hányan ultiznak az országban, a Médiaklikken elérhető pár adás (az elmúlt 60 nap műsorait lehet itt elérni) alapján se nem mondanám tömegsportnak, se nem a fiatalok kedvenc szerencsejátékának, főleg, hogy az indulók átlagéletkora legjobb esetben 50-60 közé esett. (Sajnos Korda György indulása már több, mint két hónapos, az az adás pedig nem nyilvános a nava.hu-n.)

Ezzel még semmi baj sincs, ahogy azzal sem, hogy van egy ultimagazin, tucatnyi sportág tenné össze a kezét, ha kapna tizenkilencszer fél órát az M4-en bármelyik műsorsávban.

Egy promó alapján az adások péntek késő éjjel mentek, aztán vagy átkerültek vasárnap éjjelre, vagy akkor már csak ismétlésként futottak, ez igazából mindegy is. Merthogy egészen minimális szabálymagyarázatot kapunk, ami éjjel 11 után az amúgy is fáradt aggyal megspékelve nem jó kombó. Épp ezért néztem aztán vissza Médiaklikken őket, hátha éberebb állapotban jobban megy.

Vagyis a műsort vagy ultirajongóknak csinálták (akik gondolom el is indultak a versenyen, vagy ismernek valakit, aki elindult rajta), vagy nagyon félrement, új fanokat szerezni ezzel ugyanis elég nehezen lehet. Vagy direkt altatónak szánták estére, akkor viszont telitalálat.

Ki kivel van?

A versenyzőket az elején fél másodpercben bemutatják ugyan (a döntő előtti körökben 3 asztalnál 45 partit játszanak úgy, hogy 15 partinként cserélik a partnereket), aztán viszont nem nagyon van felirat, hogy ki kicsoda, ha nem jegyzetel az ember, vagy nem úgy ül ott a tévé előtt, hogy az élete múlik rajta, akkor villámgyorsan el lehet veszteni a fonalat. Főleg az első körökben, amikor 10 perc után kap még két új arcot az ember lényegében a semmiből.

El is vesztem gyorsan, bárhogy próbáltam képben maradni a nevekkel kapcsolatban, csak kapkodtam a fejem, hogy kiről is beszélhetnek a szakkommentátorok, kinek a lapjait látom a képernyőn, és egyébként ő hogyan áll a hármasból, mennyi zsetonja van, mit akar épp elérni, és a többi.

Csúfos vereséget szenvedtem, anélkül viszont, hogy tudnék bárkinek szurkolni rendesen, hamar elveszít a műsor is.

A szakkommentátor Muzslai Róbert rettentően képben van – a játékkal is persze, de ez azért elvárható, lévén az ultiszövetség elnöke, hanem – a játékosokkal, de ez sem segít, mert mindenkit a becézett keresztnevén hív, amitől nem lesz követhetőbb, hogy ki kicsoda. (Muzslai partnere egyébként Tüske Ferenc a kommentátorállásban.)

Az sem ideális, hogy Muzslai néha ilyen kommenteket dob csak be:

Hát belenyúl, belenyúl olyanba, amibe én nem nyúlnék bele!

Köszönöm, ettől nem tudtam meg, miért csinált valaki hülyeséget, kockázatos lépést, bármit.

Olyasmi volt a dolog nekem, mintha mondjuk a néhai nagyapámnak kellene NFL-t néznie egy kétperces gyorstalpaló után.

A legnagyobb fogódzkodó a kiemelt partik előtti gyors összefoglaló, hogy a bemondó mit is akar elérni, így azért teljesen kívülállóként is lehet azért követni, nagyjából mi zajlik a szemünk előtt.

Nyert valaki, de nem tudom, hogyan

Az se derül ki, min múlik, mikor mekkora tétet visz el valaki. Hol 40 ezer, hol 18 ezer a nyeremény, téteket nem hallani, teljesen randomnak tűnik, magyarázatot pedig nem kapunk mellé.

Valahogy akkora fordulatok sincsenek (vagy vannak, de akkor nincsenek jól eladva), mint a pókerben, nincs fejét fogva üvöltő Korda György, nincs all in, csak szép lassan növekvő előny. Vagyis nincs dráma, lassú mederben csorog előre minden, én meg azt érzem, hogy egyre ráncosabb vagyok, már a nyugdíjra gondolok, és arra, hogy mi altat majd el vasárnap éjjelente, ha nem az ulti.