Felkerült a Netflixre a II. Erzsébet életét feldolgozó sorozat, a The Crown a teljes második szezonja. A tíz új részben foglalkoztak a készítők Fülöp, edinburghi herceg gyermekkorával, nőügyeivel, Margit hercegnő házasságával, de a korszak egyik leghíresebb szexbotrányával is. A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző évad véget ért: Fülöpöt elküldik öt hónapra, hogy látogassa meg a gyarmatokat, és nyissa meg a 1956-os Melbourne-i olimpiát. 

A legerősebb karakter még mindig a királyi pár, az ő viszonyuk áll az új évad középpontjában. Matt Smith úgy játssza el a néha bosszantóan sokat nyavalygó Fülöpöt, hogy mégsem válik ellenszenvessé a karakter. Remélhetőleg megfelelő utánpótlást találnak majd a helyére, mert a készítők úgy döntöttek, hogy két évadonként lecserélik a színészeket idősebbekre, Smith utódját pedig még nem sikerült megtalálni. Ügyesen bánnak a herceget körbelengő pletykákkal is a készítők, mert nem mondják ki egyértelműen, inkább a nézőre bízzák, hogy eldöntse tényleg megcsalta-e Erzsébetet. Vannak ráutaló jelek, több nő is képbe kerül, de igazán sosincs kimondva, hogy igazak-e a pletykák. Az évad végére úgy tűnik, hogy végre sikerül megbékélnie a szereppel, ami a történelem során leginkább a nőkre hárult. Ő csak a királynő férje, így folyamatosan a háttérbe szorul, végül Erzsébet brit királyi hercegi címet ad neki és több döntési lehetőséget. Kitérnek még a bonyolult gyermekkorára is, ahol a náci nővérét is megismerhetjük, a szüleiről is kiderül néhány dolog, de Dickie bácsiról, Lord Mountbattenról (Greg Wise) sajnos nem tudunk meg többet.

Erzsébetet alakító Claire Foy is rettentően fog hiányozni a következő évadtól, a helyét Olivia Colman (Broadchurch, The Night Manager) veszi majd át. Foy igazán jól hozza a kemény királynőt, de a megbántott és az öregedés miatt önbizalomhiánnyal küszködő nőt is. Közel hozza a nézőkhöz Erzsébetet, emberibbé téve egy ikont, aki sokszor elérhetetlennek tűnik az átlagemberek számára. A többi színész alakítására sem lehet panasz. Margit hercegnőt játszó Vanessa Kirby is ismét remekül hozza a botrányos karaktert. A Peter Townsenddel (Ben Miles) meghiúsult házassága után egy újabb férfi lép az életébe, Anthony Amstrong-Jones, fényképész. Tony igazán szabadszellemű, Matthew Goode annyira érdekesen formálja meg a karaktert, hogy sokkal többször látná a néző a képernyőn. Sajnos ez Margit hercegnőre is igaz, a legtöbb részben háttérbe szorul, pedig az egyik legérdekesebb karaktert kár ilyen kihasználatlanul hagyni. 

Szintén hiányzott Alex Jennings, vagyis Eduárd, Windsor hercege. Az első évadban sokkal nagyobb szerepe volt, most igazán csak egy részben van jelen. Előkerülnek ugyanis a német akták, amikből kiderül, hogy Eduárd barátsággal fordult Hitler és a náci Németország felé. Mindez pont akkor, amikor a bukott uralkodó éppen Erzsébet bocsánatát akarja kérni, hogy ismét politikai szerepet vállalhasson Nagy-Britanniában. Egészen más a helyzet az anyakirálynével (Victoria Hamilton), aki viszont csak tengett-lengett az egész évadban. Szinte minden részben szerepelt, de csak kiegészítőként funkcionált. A hatodik részben felcsillant a remény, hogy valami érdekes vonalat is kaphat végre, de nem sikerült. Pedig az első évadban már bizonyította Victoria Hamilton, hogy helye van a sorozatban, ebben a szezonban mégis vagy inkább írhattak volna neki valami fontosabb szerepet, vagy inkább ne erőltették volna bele nagyjából minden epizódba. 

Churchill helyét pedig ketten is próbálják betölteni. Elsőként Anthony Eden (Jeremy Northam), aki a Szuezi válságra adott rossz válaszába bukik bele, majd Harold Macmillan (Anton Lesser). Anthony Eden antipatikus karakter, nem nagyon lehet megszeretni, még sajnálni sem igazán, amikor megbuktatják. Macmillan szintén nem egy erős karakter, viszont sokkal érdekesebb vonalat kap a megtört, viszonzatlan szerelmével, ugyanis a felesége lenézi őt. Végül belebetegedik a felelősségbe, a harmadik évadban ezért ismét új miniszterelnököt avathatnak a britek. Igazán egyik karakter sem fog hiányozni a következőkben, és bár nekem néha az első évadban már sok volt Churchill, most szívesen láttam volna még. A kisebb szerepeket kapott színészek közül Eileen Parkert (Chloe Pirrie) érdemes még kiemelni, aki bár csak 3 részben szerepel, igazán emlékezetes alakítást nyújt. A válás nehéz időszakán megy keresztül, bizonyítékot kell szereznie a férje, Fülöp titkára ellen, hogy megcsalja őt.

A készítők feldolgozzák a legfontosabb történelmi eseményeket, mint a Szuezi válság vagy John F. Kennedy meggyilkolása, de olyan témákhoz is hozzá nyúlnak, amik meglepetést okoznak. Az egyik ilyen egy Erzsébetet alaposan kritizáló újságcikk az ötödik részben. Olyan téma ez, amihez kellett bátorság, mert nem feltétlen köti le a nézőket, mégis sikerült úgy feldolgozni, hogy megragadja a figyelmet. 

Egész évad izgalmas, jól összerakott, mégis az évadzáró kicsit összetákolt hatást kelt. Van benne minden, szexbotrány, bírósági per, terhesség, szülés, építkezés és miniszterelnökcsere. A korszak egyik leghíresebb botránya adja az alapját a résznek, a Profumo-ügy, amiben Fülöp csontkovácsa Stephen Ward is érintett, a prostitúción túl nemzetbiztonsági kockázatot is jelentett. Itt olvashattok róla részletesebben. Az utolsó rész lényege mégis az, hogy Fülöp végre megtalálja a helyét, és ígértet tesz rá, hogy kitart Erzsébet mellett. Az első epizód veszekedésével az utolsó rész kibékülése jó keretet ad a sztorinak.

A Netflix egyik legdrágább és leglátványosabb sorozata nagyjából hozza az első szezon színvonalát, vannak persze hibái, de igazán szórakoztatóra sikerült. Lenyűgöző színészi alakításokkal, képi világgal és zenével tér vissza, talán csak az újdonság hatása miatt volt szerethetőbb az első évad. A második évadot viszont részben Magyarországon forgatták, úgyhogy nem kell meglepődni, amikor egyszercsak a náci jelmezes Fancsikai Péter pecsétel bele a kis Fülöp herceg útlevelébe.