Hol másutt lehetett volna rendezni az Oltári csajok sajtóvetítését, mint egy olyan helyen, ahol esküvőket lehet rendezni szép tortával meg a székekre húzott szoknyával vagy hogy is hívják azt az izét, amivel megvédik a drága bútort a pörköltszafttól, van aprósütemény is, vegyetek. Vettem. Jó volt, a kókusztekercs különösen. Az RTL II idei nagy durranásának egy teleregényt szánnak, az Oltári csajokat, ami mögött az a Kalamár Tamás áll, aki a Szeress most! című hetente adásba tolt előddel már 2003 és 2005 között megmutatta, hogy a telenovela nemcsak a latin-amerikai tévések műfaja. A telenovela avagy teleregény és a szappanopera (a dettó Kalamár-féle Barátok közt) között az a különbség, hogy előbbi zárt végű, esetünkben például az Oltári csajok 100 részes lesz, míg a másik nem, a Barátok közt 8600 körül tart, a Guiding Light című amerikai sorozatot meg 18 262-nél lőtte le a CBS, mert már tényleg senki nem nézte az 1957-ben indított szappant (ami 1937-ben a rádióban kezdődött, szóval technikailag a 2009-es kaszáig 72 évet élt meg).

Abban az Oltári csajok viszont mindenképpen első, hogy napi teleregényt még itthon nem forgatott senki, erre büszke is Kalamár, és Kolosi Péter, az RTL vezérigazgató-helyettese egyben programigazgatója is, akik a sajtóeseményen elmondták, hogy a főszereplők messze túlszárnyalták az eredeti elvárásokat, elképesztően feszített tempóban dolgoztak, az egész család a célközönség, és a 12-es karika határáig elmennek benne. A sajtóközlemény és az előzetesek alapján be lehetett lőni, mire számíthattunk a sorozattól, romantikára, szenvedélyre, bonyodalomra meg ármányra, mert az kell, egy rendes teleregényben legalább egy kertészről ki kell derülnie, hogy a milliárdos családfő rég eltitkolt ikertestvére, akit erőszakos nemváltó műtétnek vetettek alá és macskák nevelték fel egy szeméttelepen, szóval valami hasonló ebben is lesz (ha van isten, ez a szál, így ahogy van). Az alapsztori az, hogy van a három Erdész nővér, akik felköltöznek Budapestre, hogy ott szerelmet találjanak, mert vidéken (Gödöllő, bazdmeg, GÖDÖLLŐ a vadregényes vidék) nincs olyan, vagy nem olyan minőségű, vagy csak olcsóbb a fővárosban forgatni. Apropó, a forgatásról már írtunk, itt.

A pilot olyan, mint bármelyik mozis romkom vagy tévésorozat első része, sok expozícióval, a nézőnek szánt dialógusokkal, amikben a szereplők látszólag egymással beszélgetnek, pedig nem, mert én sem szoktam a testvéremnek a szemébe mondani a hétvégi ebéd közben, jelentőségteljes pillantással a fejemen, hogy téged Kázmérnak hívnak és közös az apánk, mert hát csak tudja, ugye. Ez persze kell, mert a nézőt be kell vonni a sztoriba, fel kell neki vázolni a karaktereket, és ugyan a tévé vizuális műfaj (és ezzel az erővel meg is lehetne mutatni, hogy ki milyen), de mennyivel egyszerűbb elmondatni hat szereplővel, hogy Erdész Angéla egy hárpia. Az első rész elején kapunk egy flashforwardot, amit én lehet, kihagytam volna, mert így pontosan tudjuk, hogy az eljegyzés után a menyasszony feláll a szopórollerre, ezt inkább hagytam volna csattanónak a végére, bár az sem rossz, ami így lett belőle.

Az első rész alatt nekem volt pár olyan szakasz, amikor kis híján elaludtam, és az a fura, hogy nem a relatíve ismeretlen főszereplők (Horváth Sisa Anna, Hartai Petra, Michl Juli, Jaskó Bálint, Dér Zsolt, Ember Márk) hanem a szülőket alakító, kipróbált veteránok modoros kínlódása miatt, Hűvösvölgyi Ildikó például láthatóan NAGYON meg akarta csinálni a kőgazdag nagynéni szerepét, pedig ez nem a Madách és Angiolierné szerepe a Márióban, hanem egy teleregény, kamera van, elég a kisebb gesztus is. A pilot felrakja a szereplőket a táblára, mindenki megkapja az alaptulajdonságait, szeleburdi kislány, rendes/titokzatos srác, megkeseredett nővér, csélcsap zenei producer, naiv csaj és reménytelenül szerelmes legjobb barát is van, hogy aztán ebből elindulva a 100. részre jussanak valahová. Egy teleregénytől nem lehet nagy megmondásokat, a sorozatműfaj megújulását várni, nem is azt kapjuk, hanem egy romantikus nyállal leborított egyszerű sztorit, amiben pont annyi bonyodalom lesz, hogy aki kihagy öt részt, még simán vissza tudjon szállni.

A színészek közül elsőre hárman emelkednek ki, a hárpiát nagyszerűen hozó Horváth Sisa Anna, akit persze majd árnyalnak (igen, egy negatív szerep mindig hálásabb, mint egy jókislányos), de az első egy óra alatt simán meg lehet utálni a karaktert, azaz működik. Michl Juli és Ember Márk párosa nagyon jó együtt, van köztük kémia (nem tom, hogy az életben együtt vannak-e, de nem lennék meglepve, ha igen), és természetesen viselkednek egymás társaságában, ami a többieket elnézve máris eredmény, ráadásul mindketten tehetségesek. Ha én nézni fogom ezt a nagyon nem nekem szánt sorozatot, miattuk fogom tenni, meg az olyan poénok miatt, mint a Római vakációból egy az egyben (zenével együtt) átemelt hidas-motoros jelenet, vagy a lassított felvételben mutatott hajrázás, mert azon hangosan lehet röhögni.

Ami a megvalósítást illeti, filmes eszközökkel sok külső helyszínnel forgatott sorozat az Oltári csajok, nem olyan statikus és mesterkélt, mit a Barátok közt, hanem egy élő környezetben játszódó, szépen fényképezett széria, aminek a hangjával majd kellene kezdeni valamit, mert néha nincs atmoszféra, máskor meg úgy kopognak a cipősarkak a zúzott kavicson, mint a szarokafarmra Dallas-paródiában a YouTube-on, arra viszont nem költöttek százmilliókat.

Az első részt most szombaton mutatja be az RTL, utána az RTL II-n lesz hétköznaponként 20:30-tól.

Képek: Bődey János / Index