A Sztárban sztár idei évadának második adása volt tulajdonképpen az első, hiszen az egyik új zsűritag, Stohl András távollétében az egy héttel ezelőttin nem volt kiesés, az énekesek elbazseválgattak maguknak a zsűritagok meg tét nélkül röhögtek rajtuk. Na de tegnap! Ott már volt Stohl és tét is, de a röhögés maradt hálistennek, mert hát csak egy szórakoztató műsorról van szó, ugye.

A zsűri a pontozással persze zárójelbe teszi az egész versenyjelleget, mert 7 pont alá nem mennek még akkor sem, ha valaki annyira rémes, mint Csézy volt a Europe énekeseként (sem hangban, sem energiában, sehogy nem stimmelt az előadása), Détár Enikő Máróként (a színpadon valamiért úgy járt-kelt, mintha Pinokkiónak a seggébe dugtak volna egy vasrudat) vagy Ekanem Bálint Hofiként, akit Hókuszpók és Máris szomszéd szerelemgyermekének maszkíroztak, és aki eljátszotta, hogy szerinte Hofi hogyan játszana egy embert, aki éppen őt játssza - szarul. Jó, értem én, nem az a lényeg, hogy ők mit mondanak, illetve a közönség véleménye fontosabb, de amikor valakit lehúznak, és most mindegy, hogy joggal vagy sem, ne adjanak már neki 8-9 pontot, amikor ugyanannyit osztanak ki egy olyan produkcióra, amit meg felmagasztaltak, mert ez így gagyi.

Gagyi kicsit a műsor is, valahogy az első két évadban látott maszkok, átalakulások jobban sikerültek, nem fityegett a maszk az előadók fején menet közben, nem folyt szét a smink, és könyörgöm, valahogy oldják már meg a borosta vagy szakáll kérdését a nőkön, mert a szemceruzával a bőre felvitt 25 pontocska rémesen mutat távolról is. Ákosnak volt egy pinaszakállas korszaka, csak fel lehetett volna ragasztani Janicsák Veca arcára egy csíkot, oszt jóvan. A produkciók között volt pár igazán jó, Oláh Gergő Aretha Franklinje például, akire ugyan nem hasonlított, de hangban oda volt téve, vagy Pápai Joci James Brownja, ami meg semmilyen szempontból nem emlékeztetett az eredetire, de mivel az előadó teljesen eleresztette ezt a dolgot és komplett hülyét csinált magából, zabálta a zsűri és a közönség is. 

Király Viktor Charlie-t énekelt és tényleg elképesztően jó volt, de hát az ő hangjáról eddig is tudtuk, hogy sok mindenre alkalmas. Singh Vikinek megint elfogyott a levegője a Nicki Minaj-nóta felénél, de olyat rappelt, hogy csak nézett az ember, Janicsák Veca meg szépen elénekelte az Ákos-nótát, minden manírral, modorossággal együtt, de vissza nem szívesen hallgatnám a produkciót, ahogy a többit sem - én értem, hogy Majka szereti Kollányi Zsuzsát, és a csajnak valóban van hangja, élőben és lemezen is jól énekel, de Mick Jagger nagy falat volt neki, amin a Maszk című filmet felidéző maszk sem segített. Berkes Olivért a gipsz egyelőre nagyon visszafogja, Sean Paulja leginkább a táncos csajok miatt volt emlékezetes. 

Horváth Tamás Gagája sem volt nagy truváj, neki azért adtam volna pontokat, hogy nem esett el a platformcipőben ugrálás közben, a végén kieső Détár Enikőnek viszont semmiért, mert a Márió-parafrázisa rémesen ócska lett, ócskább, mint az eredeti, ami azért nagy szó, lássuk be. Cserpes Laura Julie Andrewst hozta el a színpadra, legalábbis elméletileg, gyakorlatilag a valóban nagyon szép angol kiejtésen és a végig csillogó fehér fogsorán túl sok pozitívum nem volt a Mary Poppins-betétdalban, ami alatt kis híján el is aludtam a műsoron. 

Stohl az első előadás alatt látható sokkot kapott, és hálistennek van annyira kifejező az arca, hogy később sem titkolta az érzéseit, legalábbis azt hiszi a naiv néző, aztán majd egyszer kiderül hogy a fülébe súgták, hogy "András, most képedj el! Most meg hatódj meg!" Első szereplésnek elment egyébként, 70 százalékban visszafogott, kicsit távolságtartó volt, ami nem baj, csak a spontaneitás hiányzik belőle, az, ami Hajósban úgy volt meg, hogy perszehogy rákészült egy-egy poénra, mégsem hallottad rajta, hogy így van. Stohl nem fog csípőből hülyeségeket ontani magából, mit Papp Szabi, aki láthatóan továbbra is nagyon jól szórakozik a saját viccein, ő inkább marad a szakmai bástyának, aki néha persze beszól az asztal másik végének, de csak óvatosan, kedvesen, buliban vagyunk, ugye. Havasnál persze ezerszer jobb, de hát nála sokan azok lennének, és tuti belejön majd a szerepébe, csak ki kell várni.

És még valami: azért baszogatni az énekeseket, amiről ők tehetnek a legkevésbé (dalválasztás) nem túl elegáns, sőt, leginkább visszás, és ez minden zsűritagra jellemző - akik pedig pontosan tudják, hogy a feladatokat nem ők választják maguknak, hanem úgy kapják a szerkesztőktől.