Amikor az embernek hét része, a pletykák szerint 440 perce van arra, hogy egy történetet, vagy annak következő fejezetét elmesélje, akkor luxus az, hogy az évadnyitójában legalább négy olyan jelenet van, amiben a szereplők teljesen érdektelen dolgokról beszélgetnek, és a nettó 61 perces epizód valós történését három mondatban össze lehet foglalni. A Sárkánykő című nyitórész viszont ilyen lett, lassú, de szép, egy-két ütősebb vagy éppen viccesebb momentumtól eltekintve eléggé felejthető.

Oké, szinte minden évad azzal indul, hogy az előző végén lecsupaszított sakktáblára felpakolja a karakteret, akik nézelődnek egy kicsit, és leginkább a feledékeny nézőnek szánt expozíciós dialógusokban elmondják, hogy mit éreznek, és mit fognak csinálni, Ez valahol a televíziózás rákfenéje, az egyes évadok közt eltelt egy évet kell áthidalni, és még azokat is képbe hozni, akik rendszeres nézők. Felhozhatnánk persze példának a Drótot, ahol ezt a kört David Simon egyik évad elején sem futotta meg, és nem érdekelte, hogy a néző mire emlékszik az előzőből, bedobta a mély vízbe, majd összejön az úszás is felkiáltással. Spoileresek leszünk, csak az olvasson tovább, aki már látta az epizódot.

A három mondat: Arya kiteljesíti bosszúját a Frey klán ellen, majd elindul Cersei felkoncolására, aki közben Euron Greyjoy flottáját sunázná, de nagyon. A Véreb látomást lát és elindul a Fal egyik kastélyába, oda, ahová a Havas Jon első királyi haditanácsáról a vadakat is vezényelték Tormund vezetésével. Samu rájön, hogy Sárkánykő obszidiánra épült, ami majd jól jön a White Walkerek ellen, már ha az ősei szigetén partra szálló Dany ad belőle, ugye.

A Sárkánykő az az epizód lett, amit az idő majd remélhetőleg megszépít, és nemcsak arra emlékezünk majd belőle, hogy a címéhez csak az utolsó tíz percnek volt köze, egyébként meg toporgás és tipródás jellemezte, és szinte csak két karakter tekintetében volt bármiféle előrelépés. Ez egyébként nem mindig baj, a Breaking Bad egyik legjobb epizódja az a filler/bottle rész volt, amiben Walt és Jesse egy legyet kergetett a droglaborban, a Drót meg sportot űzött abból, hogy az első évadban a történet elméleti velejét jelentő nyomozás a hatodik részig el sem kezdődött tán. Itt viszont a karakterépítgetéssel volt a legnagyobb probléma, mert most komolyan: melyik szereplőről tudtunk meg bármi újat Euron Greyjoyon kívül?

Arya bosszúvágya és annak manifesztációja (gyilkolászás) évadok óta ismert és felépített dolog volt, aki a nyitójeleneten meglepődött, elfelejtette, amit eddig látott. Ettől még jó volt, és élveztem én is, Maisie Williams a szemünk előtt vált színésznővé, de a tehetsége az első évad óta nyilvánvaló volt (én azóta követelem neki az Emmyt). A Frey-klán letömeggyilkolászása utáni második jelenete még jobb volt, de azt meg Ed Sheeran cameója csinálta meg, aki Williams nagy kedvence, és ezért került bele a jelenetbe mellesleg. Cersei és Jamie beszélgetése sem tett hozzá semmit ahhoz, amit eddig is tudtunk: a Lannisterekre mindenki berágott, szövetséges a fasorban sem, és Dany is megérkezett a sárkányaival, Cersei viszont nem adja fel, fel mert nem az a típus, Jaime meg továbbra is szerelmes belé, és majd megőrül a féltékenységtől, amikor Euron elkezdi a szépet tenni a királynőnek.

Apropó, Euron. A Greyjoyok királyát vagy vezetőjét (mindegy) alakító Pilou Asbæket én a Borgen című dán politikai sorozatban láttam először és szerettem is meg menten, mert olyan természetesen játszik, ahogy nagyon kevesen. A faszi zseniálisan hozza az öntelt, vakmerő és pimasz Euront, aki a testbeszédével is jelezte a Cerseivel közös jelenetében, hogy egyenrangúnak tartja magát vele, de legalábbis olyannak, akire a koronának hatalmas szüksége van, hiszen ezer hajóval tudja támogatni a háborús törekvéseket, hogy ilyen szép, tükörfordított kifejezéssel éljek. A trónteremben Jaime-nek is beszóló (“Mim van nekem? Két dolgos kezem.”) Euron nagyon jót tesz a sorozatnak, remélem nem nyírják ki hamar.

Samu és az egész Citadella-szál egy jelenetben kapott hirtelen értelmet, abban, amikor a könyvtár titkos részlegébe belopózva, egy nagy könyvet lenyúlva rádöbben, hogy az obszidián, amivel le lehet gyakni az élőhalottakat, az Sárkánykő alatt lapul. A másik értelme meg persze az lesz, hogy ő gyógyítja majd meg az egyik magánzárkában tengődő Jorah-t, de ez csak tipp, pontosabban a kiszivárgott történetspoilerek egyik eleme. Az epizód csúcspontja is hozzá fűződik: az, ahogy a vágó összerakták Samu mindennapjait a bilik kiürítésétől a kaja felszolgálásán át a takarításig és a könyvtár rendben tartásáig, az szenzációs volt, olyan ritmusa volt a sziszifuszi erőlködésnek, hogy nehéz lett volna nem szeretni.

Amikre az eddigiek ismeretében simán lehetett számítani:

• Bran Stark hazatérése,
• a White Walkerek továbbmenetelése,
• Sansa és Havas civakodása a főurak előtt (a ki a főnök? tematika a hatodik évad végén is előjött),
• Kisujj szarkavarása,
• Dany partraszállása (lásd még: az epizód címe).

Ezekben a jelenetekben semmi nóvum nem volt, a történetet az utolsón kívül előre talán csak Bran feltűnése vitte előre. Elpazaroltunk aztán vagy 5 percet arra, hogy a Véreb, Thoros és Beric Dondarrion megbeszélik, menyire kilátástalan is ez a háborúskodás, és eltemetnek egy földművest a lányával együtt. Ez egyébként lehetett volna egy erős jelenet, sőt, a látomás része kellett is a sztoriba (a Véreb a tűzbe nézve látja meg, hová kell mennie), már ha 600 percünk van az évadra, nem 440.

Ami mindenképpen pozitívum, hogy ezzel valószínűleg a kötelező körök le lettek tudva, és a második részben majd rendesen beindul a verkli. Amiben kb. ez várható:

A hajnalban levetített első részt az HBO GO-n máris meg lehet nézni, ismétlés ma este 8.