Robert Patrick, azaz a T-1000-es Terminátor az a fazon, akivel legszívesebben egy kocsmában beszélgetne az ember, nem egy puccos rendezvényközpontban Monte-Carlóban. Halálfejes gyűrűk az ujján, az alkarján tetoválás, és hozzá egy jól szabott öltöny - a kettősség a karrierjét is végigkísérte. Jelenleg a Scorpion című sorozatban alakít kormányügynököt, ennek örvén beszélgettünk Monte-Carlóban, de túl sok szó nem esett a tévés melóról, inkább a motorokról és a Terminátorról.
Miért vállalta el a Scorpiont?
Nézze, a karrieremben eljutottam egy olyan pontra, ahol azt mondhatom, hogy kényelmesen, jól érzem magam, és olyan dolgokat csinálhatok, amikhez kedvem van. Érti, nem kell dolgoznom, ha nem akarok, kényelmesen megélek. A szerepet viszont szinte rám írták, az erősségeimre. A karakter egyfajta apafigura a csapat mellett - nekem is vannak gyerekeim, így ezzel az aspektussal villámgyorsan azonosultam. Ő testesíti meg az abszolút jóra törő idealistát a sorozatban, és én pont ilyen vagyok a magánéletben. Szóval miért ne mondtam volna igent.
Hogy került a tévébe?
A karrierem kezdetén, 1984-ben, az volt az elképzelésem, hogy nem fogok tévézni, mivel az akkor nem volt egy nagyon szexi médium. Maradok a filmeknél, mondtam az ügynökömnek, amikor kaptam a tévés szerepajánlatokat. Aztán jött a Maffiózók, amit azért vállaltam el, mert olyan nevekkel dolgozhattam a kamera előtt és mögött is, akiknek nem lehetett nemet mondani. És ez az élmény, ez a sorozat volt az, ami gyökeresen átalakította a véleményemet a tévézésről. Rádöbbentem, hogy az a történetmesélési szint, az a minőség, ami azt a sorozatot jellemezte, valami egészen más magasságba emelte a tévét, mint bármikor előtte. Utána már kifejezetten kerestem a jó tévés tartalmakat, és ekkor jött az X-akták, amire a mai napig nagyon büszke vagyok. Csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt, Gillian Andersonnel, Annabelle Gish-sel, Chris Carterrel és Vince Gilligannel. Abban a karakteremben megvolt az alapja a Scorpionban alakított figurának. A tévézés másfajta munka, mint a film, sokkal feszesebb, gépiesebb, de az ilyesfajta korlátok közé szorítással nekem soha nem volt bajom.
Zavarja, ha a rajongók 90 százaléka így is a Terminátor miatt ismeri?
Ma már egyáltalán nem. Egy időben idegesített, de aztán végiggondoltam, hogy el lehet-e annál menőbb nemzetközi bemutatkozást képzelni, mint egy ilyen szerep egy ekkor franchise-ban? Ugye, hogy nem. A filmtörténet egyik legnagyobb ikonjával verekedtem a vásznon, ez azért nem semmi. A karrierem biztos teljesen másképp alakul, ha nem kapom meg ezt a szerepet. Szóval imádom a T-1000-es modellt.
Az igaz, hogy Billy Idol is szóba került a szerepre?
Ez egy nem túl ismert pletyka, viszont igaz. Sőt, ő volt a stúdió és Cameron (James Cameron rendező) első számú választása. Ezt onnan tudom, hogy amikor végül megkaptam a szerepet, és elmentem Stan Winston műhelyébe, hogy mintát vegyenek rólam a trükkökhöz, ott figyelt Billy feje az asztalon. Sajnos egy motorbaleset miatt nem vállalhatta el a melót, a lábát törte nagyon össze.
Hogy készült a szerepre?
Akkor még csak 30 éves voltam, jó kondiban, tele energiával, és tudtam, hogy a film akkor fog jól működni, ha a lehető legtöbb jelenetet velem veszik fel és nem kaszkadőrrel vagy dublőrrel. Iszonyú sokat futottam és edzettem, a végére eljutottam oda, hogy egy-egy sprint után úgy tudtam lelassítani és tovább menni, hogy nem ziháltam, és nem kellett vágni. Ettől is tűnt a T-1000-es olyan félelmetesnek, mert ez azért nem igazán emberi. Rákényszerítettem magam, hogy csak az orromon át vegyek levegőt ezekben a jelenetekben. Mesélek egy vicceset: olyan jól sikerült a felkészülés, olyan gyorsan szaladtam, hogy az egyik jelenetben, amikor üldözöm Johnt (Edward Furlong), az első felvétel alatt simán utolértem. James meg üvöltött, hogy "baszdmeg, milyen gyorsan tudsz te futni?" A megoldás az volt, hogy a Eddie motorjának gyorsabban kellett mennie, mert állandóan lefutottam.
A Scorpion mennyire megterhelő fizikálisan?
Nézze, 58 évesen már elég sok minden az, úgy meg pláne, hogy az elmúlt 30-35 évben összeszedtem pár kellemetlenebb sérülést. Imádtam futni, minden reggel mentem, és róttam a kilométereket, de ma már nem megy, a jobb csípőm teljesen kivan, így pár éve átváltottam a gyors gyaloglásra. Sokat futópadozok, biciklizem, van egy bokszzsákom a garázsban, szóval nem álltam le az edzésekkel. A Scorpion forgatásán általában reggel hatkor kezdünk és este 6-ig dolgozunk, ez eleve elég megterhelő tud lenni, de én 4-kor kelek, mert a napi egy órás reggeli edzésemből nem engedek. Nagyon irigylem azokat a színésztársaimat, akik enélkül is fittek tudnak maradni. Akadt pár keményebb kaszkadőrjelenetem, egy nyolcvanméteres gáton kellet leereszkednem, sok rohangálás van és verekedés is, szóval rám fér a napi edzés. Nem panaszkodom, a Roger Corman-féle iskolán nőttem fel, kurva jól vezetek, tudok verekedni is, szóval tessék csak kihasználni.
Ha Chris Carter visszahívja az X-aktákba, igent mond?
Azonnal. Aztán valahogy megoldom, hogy a Scorpion mellett is forgathassak. De egyelőre még nem keresett. Igaz, általában a színész tudja meg utoljára, hogy van ilyen terv, szóval nem rágódom rajta sokat, ha szólnak, megyek. Az ugye megvan, hogy az előző, tizedik évadban benne lettem volna?
Nem, ez új nekem.
Pedig úgy volt, hogy Gillian, Mitch és David mellett én is visszatérek rá, de amikor fekértek, hiába szerettem volna igent mondani, a Scorpion forgatása ütközött volna az X-aktákéval. Ha egy helyen, vagy egymáshoz közel forgattunk volna, akkor esküszöm megoldottam volna valahogy, de ez van.
Az igaz, hogy a Sons of Anarchy című tévésorozatba azért válogatták be, mert van egy motoros bandája?
Ó, bassza meg, az most úgy hangzik, mintha fegyvert csempésznék egyik államból a másikba egy félmeztelen csajjal a motoromon. Nem bandám van, hanem egy motoros klub tagja vagyok. És ha nem lenne kivarrva az alkarja, lehet, meg is sértődnék. Jó, csak szívatom, viszont ezzel tényleg ügyeljen, mert a banda vagy geng szó negatív kicsengésű, márpedig abban semmi negatív nincs, ha valakinek van egy Harley Davidsonja és a haverjaival motorozik. De igen, annak is köszönhettem a szerepet, hogy Kurt (Kurt Sutter a Sons of Anarchy alkotója, maga is motoros) tudta, hogy motorozok, és a Boozefighters klub tagja vagyok már vagy 8-10 éve.
Ez a hobbija?
Vehetjük úgy is, évente egyszer-kétszer átmotorozok az országon, Los Angelestől a keleti partig és vissza. Nagyszerű érzés, bár egyszer úgy 140-nél volt egy hátsó kerekes defektem, azt kész csoda, hogy túléltem, de ott álltam valahol Tucsontól vagy 100 kilométerre a sivatagban, se kaja, se víz, se semmi. Azon voltam, hogy basszameg, levágom a gumit a felniről és valahogy elvergődök egy benzinkútig, mert ilyenkor nem gondolkodik az ember józanul - esze ágában ne legyen ilyen marhaságot csinálni - csak a motort látja maga előtt. Aztán eszembe jutott, hogy baszdmeg, Patrick a 21. században vagy, ott a mobilod, hívj egy autómentőt.
A klub mire jó egyébként? Érti a kérdést, a Sons of Anarchyban például fegyvert csempészni.
A Boozefighters a történelme miatt is érdekelt, II. világháborúból hazatérő veteránok alapították, egyikük szerepelt A Vad című Brando-filmben is. Emellett az fogott meg bennük leginkább, hogy olyan rendezvényeket szerveznek, melyek alapvetően jótékony célúak, veteránokon és gyerekeken segítenek, és ez nekem nagyon fontos. A Los Angeles-i kluban egyébként én vagyok a tulajdonosa, hivatalosan bejegyzett nonprofit szervezet vagyunk. Tavaly 75 000 dollárnyi adományt szedtünk össze jótékony célokra, ami azért nem rossz.
És a rendőrök menten tudják, hogy ez a klub nem egy banda?
Az ahogy a filmekben és a sorozatokban is megjelenik a motoros kultúra, nem tesz igazán jót az imidzsnek, ez igaz. Nem egyszer meszelnek le minket csak azért, mert Harley-n ülünk és bőrmellény van rajtunk egy felvarróval. A klub múltja sem volt makulátlan, az igaz, a Boozefighters az ugye azt jelenti, hogy piás harcosok. Egyébként két évvel a Hell's Angels előtt, 1947-ben alapították. Én már nem iszom húsz éve, verekedni meg csak filmen szoktam, szóval a névvel nem sok azonosulási pontom van, párszor viszont előfordult, hogy leállítottak a rendőrök, és amikor levettem a sisakot meg a szemüveget, felismertek, és megbeszéltük, hogy ez nem olyan klub, tök rendesek voltak.
