Nagyon jó fináléval zárt a héten az HBO geeksorozata, a Szilícium-völgy, mégis úgy álltam fel a kanapéról, hogy ez az évad volt eddig a leggyengébb. Vagy inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy a legkevésbé erős, mert a Hivatali patkányokat és a Beavis & Butt-headet megalkotó Mike Judge műve még mindig a kedvenc sitcomom jelenleg. És indulása után évadról évadra egyre erősebb lett, így annyira nem is meglepő, hogy a harmadik évad csúcsa után kicsit visszaesett most.

Finnyogásom egyik oka az önismétlés, ami egy sitcom elengedhetetlen kelléke, de azért a fő cselekményszál szintjén kevésbé jellemző. A Szilícium-völgy főhőse ugyebár a Pied Piper nevű startup szerencsétlenkedő csapata, akik kitalálnak valamit, aztán jól elbénázzák, és mehetnek vissza a startmezőre. Na, ezt a narratívát a negyedik évadra meguntam. Most már kicsit nézném azt is, hogy mi történik Richard Hendricksszel és a többi balfékkel azután, hogy egyszer, végre megindul a szekerük.

A másik gondom a karakterekkel volt. Richard erős jellemváltozáson ment át negatív irányba, amit betudtam annak, hogy a startupvilágban nem ritka, ha egy vezetőből seggfej lesz, de azt már nem tudtam lenyelni, hogy Erlich karakterével mennyire nem tudtak mit kezdeni. Szinte részről részre változtak a céljai és motivációi, az évad végére pedig teljesen elszigetelődött a csapattól. És mostanra már komolyan zavar a női szereplők hiánya is; Monicából alig kaptunk valamit, az ígéretes hekkercsajos szálat pedig hamar elvarrták. A két CEO-paródia, Gavin és Jack egész évadon átívelő párharca viszont csodálatos volt, és szépen felhúzta az utolsó részre az évadot. Én simán el tudom képzelni, hogy az igazi Szilícium-völgyben is előfordulnak hasonló piszlicsáré vetélkedések, amik aztán startupok sorsát döntik el.

És ez az, ami még mindig nagyon jól működik a sorozatban: a hiteles háttér, illetve annak kifigurázása. Amit jól mutat az évad Pied Piper-projektje, az „új internetˮ is, ami első hallásra vadnak tűnik, de valójában egy ilyen decentralizált hálózat egy ideje komolyan foglalkoztatja a mérnököket (Judge meg is egyezett az illetékesekkel, hogy ha sikerül megvalósítaniuk az új netet, neki is dobnak pár morzsát a Nobel-díjból). Persze Hendricksék egy fiktív, idealizált helyzetben próbálnak webforradalmat csinálni, de olyan kacifántos kanyarokkal, hogy azon csak röhögni lehet. Az meg már Judge zsenialitása, hogy mennyi poént kihoz egy sima biztonsági főnökből vagy egy suta félrelépésből.

A Szilícium-völgy engem megvett az ötödik évadra is (lesz, de sajnos már az Erlichet játszó T. J. Miller nélkül), de remélem, hogy az már kicsit más kottából fog játszani, mint az eddigi négy. De kit próbálok átverni, ha marad ugyanígy, akkor is nézni fogom.