A Fargo első két évadánál nem nagyon kell jobb példa arra, miért is éljük a tévésorozatok aranykorát ebben az évtizedben. Noah Hawley úgy nyúlt a Coen fivérek munkájához, hogy annak a stílusát és erényeit meghagyva egy teljes univerzumot épített ki a talán legjobb filmjükre alapozva. De még többet tett hozzá: emlékezetes és eltalált karakterek egész sorát, aprólékosan kidolgozott részletekkel, okosan bonyolított cselekménnyel, tökéletesen adagolt humorral és erőszakkal.

Minden egyes epizód felért egy jobb egész estés filmmel, és Hawley még arra is odafigyelt, hogy a külön idősávok ellenére az évadok több ponton is kapcsolódjanak egymáshoz illetve az eredeti Fargo filmhez. Sőt, megjelent még a sorozatban a természetfeletti is, de nem erőszakosan a képünkbe nyomva, hanem csak épp annyira, hogy a nézőn még az is átfusson, hogy végül is, miért ne, hiszen odakint, a minnesotai prérin biztos történnek néha ép ésszel megmagyarázhatatlan események.

A most véget ért harmadik évad tulajdonképpen ugyanezeket hozta, viszont mégsem sikerült ugyanazokba a magasságokba emelkednie, mint az első kettőnek. Nem drámai színvonalesésről beszélek, mert ez még mindig az a Fargo, amit korábban megszerettünk, de ha az első két évad ötcsillagos volt, akkor ez a harmadik maximum csak négy. Ami még mindig teljesen rendben van, de mégis, a saját maga támasztotta magas elvárásoknak az új Fargo csak részben tudott megfelelni. (Innentől már lehetnek spoilerek!)

Pedig tényleg minden megvolt, amit egy Fargo-évadtól elvárnánk: egy elkeseredett, megalázott kisember, aki azt hiszi, eljött az ő pillanata (Ray Stussy - Ewan McGregor); egy jó szándékú, okos, provinciális rendőrnő (Gloria Burgle - Carrie Coon); egy sátáni főgonosz (V. M. Varga - David Thewlis). Melléjük kaptunk még egy őrülten menő hősnőt (Nikki Swango - Mary Elizabeth Winstead), bestiálisan kegyetlen bérgyilkosokat (Yuri Gurka - Goran Bogdan és Meemo - Andy Yu), egy pénzes, de kisstílű balekot (Emmit Stussy - ugyancsak McGregor), és egy pitiáner, tízezer dolláros bélyegre alapuló konfliktust, amelyben aztán megdöbbentően sokan halnak meg.

Megkaptuk a megszokott fekete humort, a groteszk haláleseteket, a szellemes dialógusokat, a több szálon futó, rafinált cselekményt, az erős és okos nőket, meg a buta rendőri vezetőket, a hibátlan kameramunkát, és mindezt a behavazott Minnesota furcsa nevű kisvárosaiban. Sőt, újra viszontláthattuk az első évad siketnéma bérgyilkosát, Mr. Wrenchet is. Hát akkor mit akarunk még?

Jó kérdés, mégis az történt, hogy az évad közepére azon kaptam magam, hogy a reményteljesen induló sorozat nem igazán hoz lázba. Pedig az alkotók még meg is próbáltak kilépni a komfortzónájukból: volt egy teljes epizód, amely Los Angelesben játszódott, annak is egy része a hetvenes évekbe révedt vissza. Megjelent a sorozatban az animáció (Minsky, az évmilliókon át kitartó android kalandjaival), egy másik részben pedig a Péter és a farkas narrációja festette alá ügyesen a cselekményt. (Igaz, arról nem a Fargo tehet, hogy az új Twin Peaks-részek fényében ez régiiskolás, földhözragadt cselekményvezetésnek tűnik, nem pedig a határok feszegetésének.)

Még szerencse, hogy az évad utolsó három részére magához tért a sorozat: volt egy őrült izgalmas erdei üldözés, aztán látványos leszámolás, és újra feltűnt a Los Angeles-i epizódban már látott Ray Wise, akinek most viszont fontos szerepe is lett. (Ezekhez az epizódokhoz képest viszont az első pár rész utólag már egy nagy katyvasznak tűnik.)

De ennek ellenére is azt éreztem néha, hogy a cselekmény erőltetett, a főbb karakterek némelyikét mintha a korábbi évadok szereplőiből remixelték volna, és annyira nem is érdekelt a sorsuk. Ami pedig külön zavaró volt, hogy Hawley látványosan megpróbált aktuális lenni, méghozzá a mindent uraló fake news/post-truth vitához illesztve a sorozatot, és nemcsak Putyint dicsőítő, illetve bevándorlókkal és lázadó szegényekkel riogató monológokat adott Varga hibás fogsorral díszített szájába, de még a sorozat fináléját is ennek rendelte alá, hiszen nem tudtuk meg, Varga elnyeri-e méltó büntetését, hanem ránk bízta, döntsük el, kinek/minek hiszünk. Ez biztos van, aki szerint zseniális lezárás, én inkább arra hajlok, hogy kicsit lusta és szájbarágós megoldás. Hiszen nincs igazság, mindenki azt hisz, amit akar, hahaha.

Apropó Varga: Thewlis zseniálisan játssza a fenyegetően jó modorú, folyamatosan baromságokat beszélő, manipulatív (és mellesleg bulímiás) pszichopatát, de neki köszönhetően messze ez volt az eddigi leggusztustalanabb Fargo: Varga a rohadó fogaival, a vérző ínyével fizikailag visszataszító volt, és hiába használt szájsprayt, szinte éreztük a hányásszagát, és amikor szegény Sy Feltz-cel megitatta a vizeletét, az tényleg az “okádnom kell” kategória. Ha az volt Hawley célja, hogy undorodjunk is a főgonosztól, akkor sikerült. Billy Bob Thornton Lorne Malvója viszont ilyesmik nélkül mégis sokkal félelmetesebb volt az első évadban.

Remek volt a felismerhetetlenné tett Ewan McGregor is a két Stussy fivér szerepében, mint ahogy hozta magát az összes főszereplő, csak éppen a karaktereik nem voltak most annyira emlékezetesek, mint a Solverson család különböző generációi, a Gerhardt-klán vagy Mr Numbers és Mr Wrench párosa a korábbi sorozatokból (hiába tért vissza az utóbbi).

És ugyan a Fargo alkotói eddig is elég öntörvényűen bántak a cselekménnyel, mégis zavaró volt, hogy jó pár szálat nem is akartak elvarrni a forgatókönyvírók: a kelet-berlini cold open például annyira érintőlegesen kapcsolódik csak a sztorihoz, hogy majdnem el is feledkeztem róla, de nem lett következménye Gloria Burgle begyepesedett felettesének ostobaságának sem. Az meg, hogy az első részbeli légkondis gyilkosság az égvilágon nem tűnt fel senkinek, teljesen érthetetlen, mint ahogy az is, hogyan tudott az utolsó részben Emmit Stussy elhúzni Swango és a rendőr halálos párbaja színhelyéről azzal az autóval, amely pont előtte öt perccel robbant le.

Lehet, hogy a Fargo sínylette meg, hogy Hawley felkapott lett (a Legiont is ő csinálja, és közben a játékfilmes karrierje is sínre került), vagy csak a formulában nincs több. Mindenesetre most el van foglalva mással, és jelenleg még az se biztos, hogy lesz-e egyáltalán negyedik évad, de ha lesz is, akkor nem jövőre. De ha abból indulunk ki, hogy egy idő után Hawley visszatér a Fargóhoz, akkor is lesz még miért lelkesedni, de ez az évad egy kicsit lejjebb vitte a várakozásokat.