Amikor elkezdődött a nagyon régóta várt harmadik évada Mark Frost és David Lynch kultsorozatának, akkor azt is írtuk, hogy ez már nem az a Twin Peaks, amire emlékezhetünk a kilencvenes évekből. Ez hét részen keresztül igaz is volt, de az amerikai idő szerint vasárnap leadott nyolcadik semmihez sem volt hasonlítható: sem Twin Peakshez, sem sorozathoz, sem bármihez, ami a tévé képernyőjéből szokott kijönni.
Egy öntörvényű kísérleti film volt, néha csodálatos, néha rémisztő, néha pedig egyenesen felfoghatatlan képekkel, amiknek az értelmezését Frost és Lynch teljesen ránk hagyta. Értékelni szinte nem is lehet, csak értelmezni és átélni. Ezt próbáltuk meg most Janecskó Katával, az Index újságírójával, és a szerkesztőség egyetlen olyan Twin Peaks-rajongójával, aki személyesen megfordult a sorozat forgatási helyszínén is.
Innentől erősen spoileres minden, úgyhogy csak érzéssel tessék kattintani.
Csak dióhéjban, hogy mi történt ebben a részben:
- Ray lelövi a gonosz Coopert, mire feltűnik egy csomó koszos árnyékfigura, akik elkezdik a testét gyömöszölni, és sikerült kigyömöszölniük BOB-ot.
- A Nine Inch Nails előadja a She's Gone Away című számot a Roadhouse-ban.
- Visszaugrunk 1945-be, ahol egy atomkísérletet látunk. Beszállunk a gombafelhő közepébe, ahol különböző furcsa dolgok történnek, többek között megteremtődik BOB.
- Mindeközben, valahol máshol az Óriás megteremti Laura lényét.
- 11 évvel később ugyanazok a koszos árnyfigurák feltűnnek egy kisvárosban. Egyikőjük betör a rádióba, ahol több embert is megöl, majd egy mantrával elaltatja a város lakóit. Egy lány szájába belemászik egy furcsa, bogár-béka mutáns.
- A résznek vége.
Klág Dávid: A Twin Peaks mindig is azért volt hírhedt, mert emberek nem értették, hogy mi történik. Szerintem ez mindig is hatalmas túlzás volt, az első két évadban bármekkora őrület történt, annak mindig volt köze a történethez, a törpe, a Fekete Barlang, ezeknek mindig volt értelme, és mindig ki lehetett silabizálni, hogy mit látunk. (Kivéve azt, hogy Josie Packard szelleme átköltözött egy éjjeliszekrénybe, azt a mai napig nem értem.) De most az új évad nyolcadik részére eljutottunk odáig, hogy amit látunk, annak semmi köze nincsen egy tévésorozathoz. Egyszerűen semmihez nem lehet hasonlítani, olyan dologhoz meg végképp nem, ami feltehetőleg sok pénzből készült egy mainstream amerikai tévécsatornára.
Ez egy kísérleti film volt, amiben a tér és idő és ok-okozat megszűnik, vagy legalábbis nem a mi dimenzióink szerint létezik, miközben egy olyan közhelyes dologról szól, amiről a legtöbb előzmény/folytatás szokott: hogyan is született meg a gonosz. Ha jól értettem mindent, a Twin Peaks gonosza, BOB, úgy született meg, hogy egy 1945-ös amerikai atomkísérlet után kihányta egy lebegő lény.
Janecskó Kata: Igen, nekem is az jött le, hogy eredettörténetet mutat Lynch, miközben kipróbálja, hogy meddig tudja feszíteni a húrt. Nekem a rettenetes zajhatások miatt konkrétan fizikai kihívás volt nem kimenni a szobából vagy legalább nem levenni a hangot egy az egyben. És egy csomó ideig képtelen voltam elhinni, hogy komolyan ezt csinálja, úgy a rész feléig minden újabb perc után azt hittem, hogy na jó, most már tutira abbahagyjuk ezt, és jön mondjuk Gordon meg Albert, vagy legalább doktor Jacoby lefúj aranyra pár újabb ásót (nekem egyelőre ennek az értelme is a szekrénygomb Josie-hoz hasonló homály). De közben a rész vége kárpótolt mindenért, leesett tőle az állam. És a tűzmotívum is mintha a helyére került volna.
KD: Az a borzasztó kapirgálás, ami a rész talán kulcsjelenetében van, az Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző A hirosimai áldozatoknak - elégia című műve, ami még jobban megerősíti, hogy a Twin Peaks legnagyobb gonosza nem is magától a bombától, hanem a bombának a létezésétől született meg, vagyis inkább attól, hogy mi emberek képesek vagyunk ilyesmiket tenni egymással, úgyhogy most jön egy lény, aki megszüli BOB-ot. A Twin Peaksnek egyébként mindig gumiszabályai voltak a természetfeletti dolgokkal, szóval egyelőre még nem tudom hova tenni azt, hogy BOB csak 1945-ben születik meg, de bele fog költözni majd a gyerek Leland szomszédságába, ahol megkísérti. Miközben meg a jelenben a gonosz Coop testében van egy undorító zsák, amiben szintén BOB feje látható, de azt sajnos/szerencsére kitapicskolják belőle az árnyékemberek.
Tök érdekes, hogy ezekből a koszos-mocskos, engem tökre a New Deal előtti amerikai szociofotókra emlékeztető emberek már kétszer feltűntek az új évadban (egyszer az első részben a fogdában, egyszer a hetedik részben, amikor Knox őrmester elmegy megnézni Briggs őrnagy állítólagos holttestét), de nem raktam össze, hogy ezek favágók, ugyanis így írják le őket a stáblistában. Favágók pedig már voltak a Tűz jöjj velem-filmben, velük élt BOB (és nem mellesleg Phillip Jeffries) is egy vegyesbolt felett. Érdemes megnézni ezt a hosszabb jelenetet a filmből, ami csak a különleges kiadáson jelent meg, szegény Jürgen Prochnownak annyi a szerepe az egészben, hogy állszakállal ül és kétszer rácsap egy rádióra.
De vajon mik ezek az árnyékemberek egyáltalán? Ha jól értem, ők is megteremtődnek a robbanásban, és elkezdenek zizegni egy vegyesbolt körül, de ők most védik BOB-ot?
JK: Nem lehet, hogy BOB és az árnyékemberek alapvetően egylényegűek? Vagyis ha úgy vesszük, BOB csak abból a szempontból különleges közöttük, hogy őt ismerjük Twin Peaksből, de tulajdonképpen a világ tele van hozzá nagyon hasonló teremtményekkel, vagyis árnyékemberekkel? Emlékszel az első részek valamelyikéből arra a borzasztóan nyomasztó jelenetre, amiről a podcastben is szó volt, amikor a gonosz Cooper (a beleköltözött Bobbal) olyan baljóslatúan a kezébe fogja és masszírozza a szerencsétlen fickó arcát? Aztán nem látjuk, hogy mi tesz vele? Nekem olyan volt, mintha ennek a mozdulatsornak a folytatását mutatták volna meg ebben a részben a rémálom-alapanyag arctrancsírozásokkal. Ez a gyilkolási módszer is az egylényegűségre célozhat talán.
Szóval szerintem igen, védik BOB-ot, aki egy variációjuk. Lehet, hogy rosszul számolok, de nekem egyébként végül is kijön a matek a gyerek Lelanddel és BOB-bal. Ha 25 évvel ezelőtt mondjuk 50 éves volt Leland, akkor 75 éve, 1942-ben született, és kisfiú korára pont összeismerkedhetett BOB-bal. Az nekem is új, hogy az árnyékembereket favágóknak hívják a stáblistában, de ha már favágók: akkor mi van, ha van valami köze ennek ahhoz, hogy a Tuskó Lady-nek pont tuskója van?
KD: Fú, na ez az arcmarkolás tök jó meglátás, ez nekem össze sem állt. Meg a gonosz Cooper hangja a börtönben is hasonlít arra a favágóra, aki tüzet kér. Egyébként asszem a Twin Peaks Titkos Története könyvben Mark Frost megírta a Tuskó Lady sztoriját, és fejből mondom, de ha jól emlékszem, a házasságuk éjszakáján hal meg a férje egy erdőtűzben, és a tuskót ott találják, ahol meghalt.
De csak, hogy visszatérjek mindig ugyanoda: nekem azért tök érdekes, hogy BOB valójában max 70 éves, mert én úgy képzeltem el, mint egy ősi szellemet. A könyvben elég részletesen leírják, hogy a Twin Peaks körüli erdőkben már évszázadokkal ezelőtt is furcsa dolgok történtek, és most a nyolcadik rész alapján olyan, mintha az Óriás (akinek egyébként a stáblistán hivatalosan még nincsen neve, csak annyi áll ott, hogy ??????) tényleg egy istenség lenne, aki időn és téren át létezik az elefántcsont-tornyában (ami talán a Fehér Barlang?), csak ha valami mizéria van, mint például BOB megteremtése, akkor azonnal kipattan a fejéből annak az ellentéte - ebben az esetben Laura Palmer lelke. Vagy nem is az ellentéte, hanem az áldozata? Úgy értem, Laurát azért egészen a picikorától terrorizálja BOB, és soha, sehogy nem lehettek volna egyenlő felek, még ha a Tűz jöjj velem!-ben szinte angyal is lesz belőle.
Na de akkor most két kérdés: szerinted mi lesz most Cooperrel a jelenben, hogy kigyömöszölték belőle BOB-ot, és mi a túró volt az a békalábú bogár, ami belemászik a kislány szájába 1956-ban? Igazából több kérdésem is van, de azokat majd később.
JK: A Tuskó Lady mellékszálán még egy pillanatra: nekem is ez a történet rémik a Mark Frost-könyvből, bár pont a vége kiesett, hogy a tuskó a férje helyén maradt. De mintha lenne itt valami kapcsolat a favágókkal, mintha a Tuskó Ladynek és a férjének olyan szakmája lett volna, ami a fák védelmével kapcsolatos, a favágók meg ugye pusztítják a fákat, szóval ez a motívum megintcsak egy ősi, jó és rossz szembenállást hoz elő, annak a jelképe lehet.
De ha már a könyvet emlegetjük: az engem is eléggé összezavart, hogy most akkor, ha BOB 1945-ben született, hogy van az, hogy közben réges régi a Twin Peaks körül ólálkodó gonosz. Most csak ötletelek: mi van akkor, ha a robbanásban mégsem megszületett BOB és az árnyékemberek, hanem csak aktivizálódtak valamilyen szunnyadó állapotból?
Laurával kapcsolatban egyébként én látok egy párhuzamot a bogárcélpont kislánnyal. Ugye Lauránál az van, hogy teljes erejéből küzdött az ellen, hogy Bob bele tudjon költözni (egyetértünk, hogy durván egyenlőtlen küzdelem volt). És engem a bogaras jelenetben attól a képtől rázott ki a hideg, hogy a kislány először kitátotta a száját, hogy belemászhasson a bogár. Szóval bármi is volt az, mintha ő önszántából beengedte volna. Szerintem még annak is lehet jelentősége, hogy előtte végignéztük a búcsúzkodását a fiútól, meg tulajdonképpen az első csókot, ha szabadon engedem az asszociációkat, akkor a szexualitás felébredését. És pont ezen az estén jelent meg nála a lény (ami a csók után pont a száján keresztül jutott bele). De hogy mi a túró az egyébként? Passz. Cooperrel kapcsolatban is tanácstalan vagyok. Engem már a múltkori hányása is összezavart, akkor mi távozott belőle szerinted, mi volt az az eszetlenül bűzlő dolog?
És még egy kérdés: mit gondolsz a tüzet kérő figura verséről, amit a rádióba kántált? A fordítására nem merek vállalkozni:
This is the water and this is the well. Drink full and descend. The horse is the white of the eyes, dark within
(Az HBO hivatalos fordítása szerint: Íme a víz. És íme a kút. Idd ki, és szállj alá! A ló a szemek fehérje, és a sötétség belül.)
KD: Tegnap viszonylag sok elméletet elolvastam arról, hogy mi az isten történt ebben a részben, de szerintem sokszor sokan elkövetjük azt a hibát, hogy amit látunk, azt mindenképpen a Twin Peaks-mitológiához akarjuk kapcsolni. Például sokan spekuláltak, hogy a fiatal srác Leland, vagy a nő Sarah Palmer, de szerinten sokkal jobb magyarázat az, amit te mondasz, hogy tényleg egy jelenet a szexuális ébredésről, mindegy, hogy kivel, mikor és miért történik, kvázi belemászik a korrupció a lányba. Akit - ahogy az eddigi új részeket elnézem - valószínűleg soha nem fogunk látni ebben az évadban még egyszer. Nekem nagyon szimpatikus az, hogy a visszatérés az szinte össze nem függő jelenetek sorozata, amiből mi kegyetlenül próbáljuk kihámozni, hogy mi történik, de csak az érzés marad belőlük. Szerintem Dr. Jacoby története is ennyi volt az új évadban. Aranyásókat (magyarul ez milyen vicces) árul az interneten, mint egy vállalkozó Alex Jones, mert kicsit megbolondult.
Az a bűzlő dolog szerintem (nagy levegő), az a garmonbozia, vagyis a “fájdalom és szenvedés”, amit a Fekete Barlang gonosz szellemei fogyasztanak, és az erejüket adja. Amikor a gonosz Coopert majdnem visszarántották a barlangba, plusz balesetezett, akkor meggyengült, és elkezdte okádni az életerejét, valószínűleg azért nézett a tükörbe, és örült, amikor meglátta BOB-ot, mert ő nem távozott még tőle. Mondjuk annyira nem gyengült le, hogy ne tudja megbolondítani a börtön elektromos rendszerét.
Szerintem a rádiós beszéd hasonló mantra volt, mint az Eljövendó múlt sötétjén át, a varázsló látni kívánja…, csak most arra használták, hogy elkábítsanak egy egész kisvárost. Hátborzongató volt az egész, főleg azért, mert alapvetően tök röhejesnek tűnt - feltűnik egy Abraham Lincoln-fejű, szenesképű figura, és tüzet kér. Eddig még vicces is, aztán lelassul és torzul az idő (a rész elején Raynél is), de ő csak jön és jön és szétloccsantja az agyadat. Biztosan valami gonosz mesterterv volt, elaltatni az egész kisvárost, hogy egy kislány szájába belemásszon az az izé, de hogy mi végre és hogyan, nem tudom. Rémisztő volt, annyi szent.
Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen Twin Peakset szeretnék 2017-ben. Azt nagyon hamar elvetettem, hogy egy nosztalgiaparádé lesz, szerintem Lynchet és Frostot pont az érdekelte a legkevésbé az egészben - a fánkok, a kávé, a pulcsik, a lambéria, a dekor, stb. -, amire nagyon sok felületes ember rákattant. Őket a felszín helyett tényleg a mélységes mély foglalkoztatta igazán, és elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy az új részekben kompromisszumok nélkül (jó, Dougie-n lehetne vitatkozni, de én nem fogok) csak ezzel tudnak foglalkozni. Ez a nyolcadik rész tényleg semmihez sem volt fogható, maximum a kísérleti filmezés nagyjaihoz (Stan Brakhage, például), de hogy úgy menjen le, hogy az oroszlánrésze valójában csak mozgás, szín, és elviselhetetlen zaj, miközben nagyon is sok újat mond a saját mitológiájáról, hát én nem is is tudok erre mit mondani hirtelen.
Nagyon bírtam az eddig 7 részt is, de nekem itt átszakadt a gát, mert nem sejtettem, hogy valami ennyire öntörvényű, egyedi, és megdöbbentő dolgot fogok látni, ami teljes mértékben azt akarja, hogy érezzem, és ne értsem. Az új Twin Peaks soha nem lesz akkora jelenség, mint az eredeti volt, de ha az a korom miatt kimaradt, örülök annak, hogy ezt láthattam akkor, amikor a tévénéző világot letaglózta.
A Twin Peaks 2017-es évadát Magyarországon az HBO és HBO GO-n lehet nézni, a következő részt július 10-én.
Az utolsó 100 komment: