Ha agyonvernek sem tudok annál furcsább tévéműsort elképzelni, mint azt, amiben két totál ismeretlen, komplexusokkal küzdő átlagember úgy házasodik össze, hogy szó szerint az oltár, na jó, anyakönyvvezető billegő asztala előtt látják egymást. Az egész szituáció egy kisebb agyrém, a vakrandik Maseratija vagy Trabantja (kinek hogy), hiszen nem egy szimpla beszélgetés (vagy dugás) a vége, amit az évek magányosan szomorkodó havernak hoztunk össze, hanem egy igen, ami elméletileg örökre szól.

A dán Gift Ved Første Blik nevű formátum magyar verziója márpedig ilyen, Házasság első látásra a címe, és az alapvetése az, hogy ha régen nem volt ördögtől való babonaság az, hogy két ember először összeházasodott, mert a pillanatnyi érdekek, szokások, társadalmi konvenciók azt diktálták, és csak utána csiszolódtak össze (már ha), akkor miért ne lehetne ugyanezt ma kipróbálni, abban a korban, amiben a házasság és a szerelem egymás feltételei vagy velejárói - legalábbis ez a konzenzus, ugye. Az extrém társadalmi kísérletnek aposztrofált műsor 2013-ban indult, és azóta kitermelt több helyi verziót, az amerikaiak, a britek, az ausztrálok, a németek, a lengyelek és az olaszok is kipróbálták, több-kevesebb sikerrel.

Az, hogy melyik országban milyen fogadtatásra számíthat egy ilyen műsor, nagymértékben befolyásolja az adott ország hozzáállása a házasság intézményéhez. Amit ugye a legtöbb helyen (így nálunk sem) olyasmivel sem lehet megcsúfolni, hogy azonos neműeket adnak össze, nemhogy azzal, hogy ismeretleneket bútoroznak össze, ráadásul egy tévéműsor, frivol szórakoztatás, alantas kukkoló ösztönök kielégítése végett. Félreértés ne essék, engem személy szerint nem érdekel, kit, kivel adnak össze és hol, nekem bőven belefér a melegházasság mellé az is, ha valaki egy céltáblába dobott nyíllal választja ki a párját, mert mi közöm van hozzá. (Mindezt úgy, hogy boldog házasságban élek, ha ez valakit érdekel.)

Ebből kiindulva az RTL műsorára hegymenet vár, de ismerve a tévénéző közönség étvágyát az ilyen tartalomra, a nézettségével nem lesz baj, vagy azért fogják nézni, mert valóban érdekli őket, vagy azért, mert igazolni akarják majd saját értékrendjüket, de ez ugye mindegy, egy kommentekben fröcsögő néző pontosan annyit ér, mint egy lelkes rajongó. Az ilyen műsorokat egyébként csípőből azzal szokták támadni, hogy kamu az egész, megbeszélt forgatókönyv alapján történnek az események, és a szereplők nem többek, mint jól instruált amatőr színészek, de ebből a sajtónak levetített adásból semmi nem derült ki.

De gondoljunk csak bele: ahhoz, hogy egy rendes, ránézésre 50-60 fős esküvőt, örömapával és részeg nagybácsival súlyosbítva el lehessen adni kamunak, ahhoz a főszereplőkön kívül minden résztvevővel alá kellene íratni valamiféle titoktartási nyilatkozatot, ami egyrészt nem legális, másrészt meg nem életszerű. Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy az RTL keresett volna egy faszit meg egy nőt, akik lehet, hogy boldog párkapcsolatban élnek, de a tévéműsor kedvéért behazudnak hét év magányt, és a abban reménykednek, hogy az internet korában ez nem derül ki tíz perc alatt, és egy haverjuk nem adja el a sztorit tízezerért a Blikknek?

A Házasság első látásra első adásában két párt mutatnak be a műsorban majd látható négyből. A nyolc résztvevőt több száz jelentkezőből válogatták ki, illetve volt egy tévés szűrés, aminek során az RTL kiválogatta azokat, akik szerintük képernyőképesek és van annyi sztori vagy modzsó, vagy mindegymi bennük, hogy egy ilyen műsorban szerepeljenek. A szakpszichológusból, szexuálterapeutából és pszichiáterekből álló négyfős panel (Rozs Erika, Gaál Viktor, Gál Béla és Soós István) meg ebből a szűkített halomból rakta össze a párokat - nagyon alaposnak mondott, mindenre kiterjedő kérdőívek és tudományos módszerek segítségével.

Erre az első páros nőtagja csak azért nem fakadt sírva, amikor meglátta a vőlegényt, mert volt gyerekszobája, és nem akart botrányt az első percben. Külsőre nagyon nem jött be neki a faszi, mondta az est végén már kissé felszabadultabban, de továbbra is könnyek között, mert nem ilyennek képzelte az ideális párt. És itt az egyik nagy találmánya ennek a műsornak, hiszen azzal az énképpel is szembesíti a nézőt, ami merőben eltér attól, ahogy mások látják, igaz, ebben az esetben nem kockahasat párosítottak műmellekhez, hanem belső tulajdonságokat. A nő csalódottsága így is érthető, és ugyan fogadni nem mernék rá, de elég tévét láttam már ahhoz, hogy sejtsem: ez a pár lesz az, ami a végén a legharmonikusabb kapcsolatot kialakítja, és együtt marad.

A másik bemutatott páros egy vidéki tűzoltóból és egy vendéglátóipari dolgozó nőből áll, utóbbiról nem lehet tudni, hogy rúdtáncos-e vagy szakácsnő, mert ugye a vendéglétóiparban mindkettő van, mindenesetre nálunk a kémia ha lassan is, de kialakult a lagzi végére (az igen-igen után minden esküvőt lagzi követ menyasszonytánccal, tortával, ahogy kell), de mivel ez egy tévéműsor, amiben a vágással simán lehet manipulálni és történetet írni, nem vagyok abban biztos, hogy a bevágott mosolyok annyira őszinték-e és/vagy az új párjuknak szóltak-e.

Az egyórás első rész egyébként a megvalósítást tekintve rendben van, elég pörgős ahhoz, hogy ne unja magát halálra az ember, és van annyi őszinte pillanata a kamerába az érzéseikről valló szereplőknek köszönhetően, hogy érdekelje a folytatás. Sőt, vicces, de egyben iszonyú kínos pillanatok is voltak, mint amikor a ceremónia alatt a menyasszony visszakérdez a vőlegénynek, hogy bocs, hogy is hívnak, mert hát öt perce láttuk egymást, érthető, ha nem emlékszem. Simán lehet persze, hogy az egész színjáték, akiket látunk, azok fizetett színészek és/vagy a hírnévért tényleg mindenre hajlandó wannabe celebek, de kétlem, az amatőr színészek nem tudnak így szerepelni a kamerák előtt.

Hogy a 30. napra hány páros marad-e együtt (nyugi, hamarabb is el lehet váni, és dettó nyugi, aláírnak egy házassági szerződést, így a válásból nem lesz hajtépés), az majd kiderül a hétköznaponként jelentkező műsorból, mindenesetre a bolgár, ausztrál, amerikai, finn és német verziókban vannak olyan párok, amik még mindig házasok. Azon természetesen lehet vitatkozni, sőt, szörnyülködni is, hogy a házasság intézményét mint olyat pocsékolja meg az RTL a műsorral, és akkor még az egymás számára teljesen ismeretlen emberek nászéjszakájának gondolatáról nem is beszéltünk, és megemlíthetjük, hogy az elkötelezettség, a hűség és hasonlók elócsítása, egy platformra emelése VV Aurelio farkával az nem szép dolog, sőt, de minek. Ez egy tévéműsor, annak tessék felfogni.

Hol látható: RTL Klub, hétköznap 18:55, premier május 2.