Biztos könnyelműség már szuperlatívuszokkal dobálózni, de kevés jobb sorozat létezhet manapság a Netflixen, HBO-n, Amazonon túli univerzumban, mint az angolul The Bureau címen megtalálható Le Bureau des Légendes. Ha pedig leszűkítjük a halmazt a kémtörténetekre/politikai thrillerekre, akkor végképp nehéz lefőzni a Bureau-t.

A sorozat alkotója, Éric Rochant már korábbi filmjeivel (A kémkedés ára, Möbius) is bizonyította, hogy nagyon érzi a kémtörténeteket, a Bureau viszont eddigi munkássága csúcsa. Nem véletlenül tartja több kritikus is minden idők legjobb francia sorozatának: mindkét eddigi évada kis híján tökéletes volt, és az idén érkező harmadikkal szemben már a várakozások is komolyak.

A franciák egyébként eddig úgy tűnhetett, mintha annyira nem vették volna ki a részüket a nagy 21. századi sorozat-boomból: kultikusnak talán csak a Visszajárók (Les Revenants) nevezhető (létezik olyan élő ember, aki a második évadot is végig bírta?), és akadt még pár, külföldön is hódító bűnügyi sorozat - Les hommes de l'ombre (angolul Spin), Engrenages (angolul Spiral), Braquo -, illetve a Netflixre készült Marseille. Bár új Híd vagy Killing egyikből se lett, azért a térképre legalább felkerültek.

A Bureau-t a Canal Plus készítette, francia szinten igen szép költségvetésből, és olyan sztárt sikerült megnyerni a főszerepre, mint Matthieu Kassovitz, de rajta kívül is szerepel pár ismert színész a sorozatban, mint például Jean-Pierre Darroussin és a belga Jonathan Zaccaï.

A sorozat a francia titkosszolgálat, a DGSE külföldi ügynökeit felügyelő irodájában játszódik: ez “a legendák irodája” (Le Bureau des Légendes), utalva arra, hogy a fedett ügynököknek fedősztorijaik, “legendáik” vannak. Rochant igyekszik maximálisan valósághűre megcsinálni a sorozatot, az alkotók konzultáltak az igazi DGSE-vel is, a forgatókönyvíróktól kezdve a díszlettervezőig, viszont a fikciós szálakra sem lehet panasz.

A főszereplő, a Malotru becenevű Guillaume Debailly (Kassovitz) a sorozat elején tér haza Szíriából, ahol hat évig működött más személyazonossággal, és hamar ki is derül, hogy érthetően nehezére esik visszaszokni a régi életébe. Még fontosabb azonban, hogy még Damaszkuszban beleszeretett egy gyönyörű és intelligens nőbe, Nadiába, aki váratlanul feltűnik Párizsban, és máris kész a baj.

Ezen kívül még több szál is fut az első évadban: eltűnik a DGSE egyik ügynöke Algériában, miközben érkezik a céghez egy új pszichológus, akinek bemutatva megismerhetjük az egész szervezetet. Hasonlóan ügyes húzás, hogy egy frissen beszervezett ügynök, Marina Loiseau betanításán keresztül kísérhetjük végig az egész folyamatot, a kiképzéstől kezdve az első éles bevetésig.

A James Bond- és a Bourne-filmek hatására igen sokan gondolhatják azt, hogy egy ilyen sorozatot muszáj telezsúfolni akciójelenetekkel, az inkább Le Carré-regények inspirálta Bureau pont az ellenkezőjére példa. Rendes bunyó például egyáltalán nincs, csak Malotrut verik meg egyszer, neki pedig az a feladata, hogy hagyja magát összeverni, különben ugrik a fedősztorija, ha kiderül, hogy verekedni is tud.

A sorozat igen nagy része játszódik a DGSE tetőtéri irodáiban, monitorok előtt és zárt tárgyalókban, de a fontos dolgok is általában parkolóházakban, alaposan bepoloskázott lakásokban és hasonlóan ingerszegény környezetben történnek. Idővel aztán egyre több külföldi helyszín is csatlakozik: Algéria, Szíria, Irán és hasonló egzotikus tájakra visz a cselekmény (ezeket a jeleneteket egyébként mind Marokkóban vették fel), de akárhol is járunk, a sorozat működik.

Ráadásul nagyon is a jelenben játszódik: Szíria folyamatosan téma, akárcsak az ott kavaró oroszok, de megjelenik egy idő után az Iszlám Állam vagy az iráni atommegállapodás is, no meg a CIA - utóbbi hiába szövetséges papíron, a sorozatban ők is inkább ellenfelek vagy legalábbis riválisok. Az amerikaiakhoz fűződik a Bureau talán egyetlen bénácska jelenete is, amikor a DGSE úgy osztja ki a CIA-t, hogy egyből az Igazából szerelemben keménykedő Hugh Grant jutott róla az eszembe.

De ha vér viszonylag kevés is van benne, szemétkedés, árulás, terror és átverés van bőven. Imádnivalóan cinikus világ a Bureau-é, melyben maguk a DGSE ügynökei is ártatlan embereket sodornak veszélybe, és néha a saját kollégáikkal kegyetlenebbek, mint az ellenségesekkel, pláne, amikor a megbízhatóságukat teszik próbára. Aki pedig hajlamos a “mindenkit lehallgatnak és megfigyelnek” típusú paranoiára, annak ez a sorozat is tápot adhat - még ha nincsenek is Bond-filmbe illő kütyük, itt is láthatunk számos ijesztően hatékony módszert, amely tökéletesen alkalmas a magánszféra teljes lebontására. Legalábbis, ha ilyen fontos emberek vagyunk, mint a szereplők.

Mindehhez nagyszerű partnerek a színészek, egyedül a CIA-ügynököt alakító Brad Leland lóg ki a színpadias manírjaival. Külön erősek a női karakterek: a már említett Marina Loiseau (Sara Giraudeau) és Nadia El Mansour (Zineb Triki) mellett a pszichológus Dr Balmes (Léa Drucker), és az ügynököket felügyelő Marie-Jeanne (Florence Loiret Caille) is nagy erősségei a sorozatnak, akárcsak a második évadban bekapcsolódó Közel-Kelet-szakértő, Celine (Pauline Étienne). Igaz, az én kedvencem a lehallgatási csúcstechnológiák szakértője, a piperkőc Ellenstein (Jules Sagot) pont nem nő, kár, hogy viszonylag ritkán szerepel.

Vannak, akik olyan mai sorozatokat hoznak fel párhuzamként, mint az Americans és a Homeland, de a párhuzam több helyen is sántít - a Bureau-t nem zsúfolják tele életszerűtlen fordulatokkal, és nem hal meg benne epizódonként legalább egy közepesen fontos szereplő, hanem sokkal valósághűbb mindkettőnél. Tele van rendkívül alaposan kidolgozott karakterekkel, akik mind észrevehetően tartanak valahonnét valahová, nem pedig a sztori pillanatnyi szükségleteihez idomulnak éppen.

Éppen ezért biztosan van, aki a Bureau-t lassúnak, esetleg unalmasnak találja, bár a második évadra itt is felpörög a tempó. Az igazán rafinált sorozatokhoz hasonlóan (lásd például Wire) a Bureau sem ránt be rögtön: el kell telnie egy-két epizódnak, mire az ember ráharap, és engem legalábbis utána sem késztetett rá, hogy kettőnél több részt akarjak megnézni egy nap, pont elég belőle egy is, így is túl hamar véget ért a kétszer tíz rész. Kész szerencse, hogy nemsokára jön a harmadik évad. (A sorozat magyarul tudomásom szerint nem látható, de angol felirattal hozzáférhető.)