A hátrahagyottakból soha nem lett a következő Lost. Pedig ez a sorozat talán sokkal kevesebb mérges nézőt hagyna maga után, mint a készítő, Damon Lindelof, előző sorozata. Az HBO 2014-ben mutatta be Tom Perrotta azonos című könyvéből készült adaptációt: a történet szerint az emberiség két százaléka (140 millió ember) egy októberi napon mindenféle magyarázat nélkül eltűnt, és azóta sem tudni, hogy mi van velük. A világ örökre megváltozott és látszólag senki sem tudta feldolgozni ezt az egészet. A sorozat pedig nem arról szól, hogy különleges ügynökök, hogyan derítenek fényt arra, hogy az egész mögött milyen rejtélyes háttérhatalmak machinációi állnak. Hanem arról, hogy mindennapi emberek, (akik vagy érintettek a tragédiában, vagy nem), hogyan boldogulnak ebben a látszólag megőrült világban.

A készítőknek sikerült úgy felépíteni a világukat, hogy az teljesen valóságosnak és hitelesnek érződjön a történtek fényében. Maga a sorozat viszont nem volt igazán közönségbarát, gyakran elvont témákkal foglalkozott és a nyomasztó hangulat a nézőre is átragadt egy-egy epizód megnézése után. Persze, azok akik rá tudtak hangolódni, azoknak ritka élményben volt részük, de (ahogy azt az HBO-nak is be kellett látnia a harmatos nézettség után), kevesen vágynak arra, hogy a tévésorozatuk után órákig kelljen a bemutatott metaforák értelmezésén agyalni.

Ráadásul az első évad elsősorban olyasmikkel foglalkozott, mint a gyász, a továbblépés nehézségei, meg a hit szerepe az ember életében, ezek aztán nem a legszórakoztatóbb dolgok. A második évadra bátrabbak lettek a készítők és megtalálták a módját, hogy korrigálják a megfogalmazott kritikák egy részét, ami után sokkal befogadhatóbb lett A hátrahagyottak és a kritikusok széles táborát állította maga mellé 2015-ben. A közönség viszont nem igazán volt vevő arra, hogy bepótolja a komor első évadot egy vidámabb második reményében, így az HBO sorozata megmaradt egy szűkebb kör kedvencének. Az HBO-nál persze ez elég lehet ahhoz, hogy alacsonyabb nézettséggel is műsoron tartsa a sorozatot, ha elég sok jót írnak róla a kritikusok, de állítólag a készítők ragaszkodtak hozzá, hogy a harmadik évadnak egyben az utolsónak kell lennie. A premier epizód után úgy néz ki, hogy A hátrahagyottak az utóbbi évek egyik legegyedibb sorozata, ami mindegyik etapban egy kicsit másik arcát mutatja, de közben mégis érezzük, hogy a történetek szorosan összetartoznak.

Innentől jönnek a spoilerek a harmadik évad első részéről.

A második évad fináléjában igazi káoszban hagytuk ott Jarden városát és azt gondoltam volna, hogy hiába ért haza békében szerető családjához a feltámadt Kevin (Justin Theroux), van még mit elmesélni erről a helyzetről. A készítők más véleményen vannak és 3 éves időugrással már az elragadtatás 7 éves évfordulójának környékére kerülünk, ami remek alkalmat jelent arra, hogy megint mindenki megőrüljön. Szerencsére továbbra is tartják azt a második évadban megkezdett szokásukat, hogy az epizódok mindig csak 1-2 karakter nézőpontjára koncentrálnak és mozaikosan áll össze az évad sztorija egy egésszé. Az első epizódban az újra rendőr uniformisban feszítő Kevint követjük, akiből mintha Jézust akarnának faragni és bármennyire tűnik ez rossz ötletnek, a premier alapján bennem nincs kétség, hogy a készítők tudják, hogy mit csinálnak.

Érezni lehet, hogy mindenféle nyomás lekerült róluk, és néha az volt az érzésem, hogy elpuffogtatják az összes klisét, hogy aztán megnézzék, hogyan tudnak belőlük mégis érdekes sztorit írni. Amikor legutóbb láttuk a sorozatot, akkor még John (Kevin Carroll) volt a legközelebb egy főellenség szerű figurához, ehhez képest a harmadik évadban már nemcsak, hogy világi spanok lettek Kevinnel, de még azzal sincs senkinek gondja, hogy összejött Laurie-val (Amy Brenneman), az exfeleségével. Akivel ráadásul közös üzletet is beindítottak és lenyúlják szegény Isaac (Darius McCrary) tenyérjósló technikáját, csak ők varázslat helyett a technika vívmányaira és egy kis pszichológiára hagyatkoznak.

A folyamatosan csak sodródó Tomból (Chris Zylka) rendőr lett az apja mellett, Nora (Carrie Coon) visszament az elragadtatással foglalkozó hivatalhoz, Matt atya (Christopher Eccleston) pedig élvezi, hogy Jarden kapui végre kinyíltak és óriási az érdeklődés az istentiszteleteire. Az első évadhoz képest szinte minden a feje tetejére állt, a legjobban ezt Tomnak a születésnapja érzékeltette, ami tele volt olyan felhőtlen pillanatokkal, amik az első évadban egyszerűen elképzelhetetlenek lettek volna.

Ja és ha már az első évad, Michael Gaston kutyára vadászó karaktere Dean is visszajön, hogy megpórálja meggyőzni a rendőrfőnököt arról, hogy az emberi alakot öltő kutyák jelentik a legnagyobb fenyegetést az elragadtatás hetedik évfordulóján. Azt gondolná az ember, hogy ilyen képtelen ötletekből nem lehet élvezetes sorozatot csinálni, de A hátrahagyottak mostanra már más ligában játszik, mint a legtöbb másik széria és megmutatja, hogy nincs az az elborult összeesküvés elmélet, amit ne tudnának a mondanivalójuk szolgálatába állítani. Az is belefér, hogy rengeteg zenét használnak, amik drámai kórusként rágják az emberek szájába a legfontosabb mögöttes tartalmakat.

A fehér lovon vágtató Kevinből pedig úgy sikerült egy Jézus-szerű figurát faragni, hogy közben látjuk, tényleg csak egy lökés hiányzik ahhoz, hogy újra megboruljon. Nem múlt el nyom nélkül a feltámadása, de azért folyamatosan tesztelnie kell a határait és lehet nem is bánná, ha esetleg meghalna. Nekem legalábbis úgy tűnt, hogy mikor beugrott a vízbe, akkor nem volt benne biztos, hogy tényleg nincs megmérgezve a tó. De akármi is legyen, igazán beszédes (és 2017-ben különösen időszerű) volt a jelenet, amiben az emberek anélkül estek egymásnak, hogy meggyőződtek volna arról, hogy tényleg megtörtént volna az a bizonyos bűncselekmény vagy sem.

Ezek után nekem nincs gondom azzal, hogy Kevinből mondjuk megváltót csinálnak, mert ez az őrült faszi pont olyan, amit ez a világ megérdemel, a készítők pedig bátran vágtatnak a káosz és a világvége felé, ami valószínűleg nem fog megtörténni, ha az 1850-es években játszódó kezdőképsorokból indulunk ki. Egy cseppet sem érdekes, hogy hova és miért tűnt el az 140 millió ember, csak abban bízok, hogy a karaktereknek lesz esélyük boldognak lenni és Lindelofnak sem kell kolostorba vonulnia az utolsó epizód után. 7 hét múlva kiderül.