A múlt héten Sixx azt írta, hogy a Dalra kevesebb szükség van, mint pék faszán a stanclire, ezek után mégis mi mást mondhatnék én róla? De ne írjuk le előre a köztévé showműsorát, ami vállaltan nem azt tűzte zászlajára, hogy megtalálja azt a dalt, ami a legjobb esélyekkel képviseli Magyarországot az Eurovíziós dalversenyen. Az csak a bónusz, a lényeg, hogy a Volt fesztivál - Akvárium klub - Petőfi rádió vonalon újabb sztárokat lehessen pörgetni legalább addig, míg meg nem érkezik a következő generáció.

Ebből a szempontból kicsit ketté is szakadt a második válogató tízes mezőnye, mert közel a felét adták, a mezőnynek az olyan előadók, akik nagyobb névvel és több slágerrel a hátuk mögött érkeztek a versenybe, ("befutottak") mások pedig csak most bontogatják a szárnyaikat ("feltörekvők"). Szerencsére a zsűrinek volt néhány vicces megszólalása, hogy ne legyen teljesen unalmas a két órás adás. Tatár Csilla meg Harsányi Levente párosa meg nekem továbbra is úgy tűnik, mintha előbbi legszívesebben egyedül vezetné a műsort és halálra idegesíti párja összes szellemeskedése. Mondjuk azt lenyűgöző volt nézni, ahogy Harsányi nem veszi komolyan ezt az egészet és simán mond olyat, hogy hallgassuk meg a Miki mellett ülő Karcsit, mikor ez a két zsűritag ül az asztal két szélén.

A "befutottak" két éllovasa nálam Tóth Gabi, illetve Pápai Joci volt, akik érdekes módon hasonló stílustól is várnak sikereket. Mindketten magyaros, népzenei dolgokkal kevert popzenét hoztak, amihez mindkettőjük esetében több, mint véleményes jelmez is társult. Lehet nem ennek szánták őket, de mindketten úgy néztek ki, mintha farsangi buliból vagy a Sztárban sztárból tévedtek volna ide. Tóth Gabi hozta a táltosasszonyt a Lovasíjász tematikájú házibuliból, Pápai Joci pedig időutazó, szomorú szamurájnak nézett ki. A dalukat imádta a zsűri és mindketten magabiztosan mentek a döntőbe. Az még érdekes párhuzam, hogy mindketten azt mondták, hogy most találtak rá végre az igazi stílusukra és eddig csak az utukat keresték. (Szerintem valami ilyesmivel kellene próbálkozni az Eurovízión és nem egy újabb, se íze, se bűze angol nyelvű pop dallal. Oké, a Nox 2005-ben hasonló megoldásokkal 12. lett, de ha már döntőbe tud kerülni valaki, az siker, nem?)

Tóth Gabi előadása kapcsán Both Miklós hozta össze az adás csúcspontját, amikor elkezdte magyarázni, hogy annál a résznél amikor “Varjak ülnek rajta, karmaival fogva tartva, hogy ott egyeztetni kell a többes szám-egyes számot.” Ez csak egy annyira valószerűtlen kritikai észrevétel volt, hogy muszáj volt nevetni rajta. Persze teljesen rendben van az észrevétel, csak általában nem ebben a szellemben zajlik a műsor, ezért jobban kilóg egy-egy ilyen megjegyzés. Plusz Caramel is azt mondta, mikor komolyabb megjegyzése lett volna, hogy inkább megdumáljuk később. 

Radics Gigit és Muri Enikőt lehet nem fair egy lapon emlegetni, de a párosítás miatt most pont jól kijött, a mostani mezőnyben a két tehetségkutatós lány, akiknek volt már legalább egy olyan számuk, amit pörgettek a rádiók. Radics Gigi szintén, mintha jelmezes buliba készült volna és valamilyen alternatív menyasszonyi ruhában lépett a színpadra, ahol aztán végig egy helyben is álldogált és szinte végig furcsán mutogatott. A zsűrit az előadás valamiért teljesen letaglózta, szerintem több akart lenni annál, mint amennyi végül összejött, mindenesetre Frenreisz Károly (Harsányinak csak Karesz) alig tudott megszólalni, miután megkérdezték a véleményét. Aztán elmondta, hogy nagyon vonzó volt az előadásmód és végig tapadt Gigi éneklésére. Egész este itt durrogtak az igazán durva, (az ilyen műsorokban teljesen megszokott) szuperlatívuszok. Frenreiszhez csatlakozott Caramel is, akivel egyetértettek abban, hogy Gigi teheti fel Magyarországot a popzene térképére. Meg is kapta a legmagasabb pontszámot az este, szóval simán ő az egyik legnagyobb esélyese a 2017-es Dalnak.

Muri Enikő dala nem nyűgözte le a zsűrit, különösen Zséda fejtette ki problémáit a számmal. Egy ilyen popdalhoz nem igazán illett szerinte ez a bibliai áthallásokkal operáló dalszöveg. Nálam ez simán beleférne, inkább az zavart, hogy maga a dal nem sikerült emlékezetesre és még az éneklés sem volt túl jó. A körítés szintén túlzás volt, ahogy ott folyamatosan omlottak le a díszletfalak, ha egyébként nem jött volna át az üzenet. Plusz még voltak tornász kislányok is, amikre nem akarom egyértelműen azt mondani, hogy Sia-nyúlás, de biztos másnak is eszébe jutott Maddie Ziegler. Muri Enikőnek nem sikerült vigaszágon továbbmennie, így búcsúzott a Daltól.

A maradék hat versenyző nálam a feltörekvő kategóriába került, de van közöttük egy kakukktojás a Soulwave zenekar, akik a Kalandor című dalukkal neveztek. (Eljátszhatták volna a Szélcsendet is, simán össze lehet őket keverni.) Szerintem ez nem túl fair, ezt ugyanis egy ideje egész sokat játssza a Petőfi rádió is és talán könnyebb nézői szavazatokat szerezni egy ilyen bejáratott számmal. A zsűri mondjuk jól lepontozta őket és valóban nem voltak túl lelkesek a srácok előadás közben. A daluk Zséda szerint James Blunthoz vagy a Coldplayhez hasonlítható, én inkább a Mumford & Sonst meg a The Lumineers-t említeném. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy annyira nem egyedi a végeredmény, viszont így is elég volt ahhoz, hogy a vigaszágon a nézők továbbküldjék őket. Itt kifejezetten vicces volt, ahogy Both Miklós gyakorlatilag már a dal utáni reakcióban megköszönte a srácoknak a részvételt és kész tényként kezelte, hogy nem jutnak tovább.

Ha maradunk a párosításnál, akkor a feltörekvő kategóriában a Soulwave mellé Pál Benjamint lehet odatenni, aki ebben a kategóriában szerintem simán jobb volt, mint a Soulwave, a zsűritől is kicsivel több pontot kaptak, a nézőket viszont nem nyűgözték le, lehet pont azért, mert ez a dal nem pörög a rádióban. Mindenesetre az ő színpadi megjelenésük sem volt sokkal izgalmasabb, de a hasonló vonalon mozgó érzékeny, gitáros férfiak énekelnek a mély érzéseikről kategóriában, ez egy jobban összerakott dal, ahol inkább megállja a helyét a James Blunt vagy mondjuk a Shawn Mendes hasonlat. (Egy kedves olvasónk, Findalis jelezte, hogy Father's Eyes meglepően hasonlít a Lost Frequencies elég sokat játszott számára, az Are You With Me-re.)

Feltörekvő kategóriában a legtöbb ponttal a Zävodi + Berkes Olivér páros jutott tovább, amit őszintén nem értek. A számuk címe az, hogy #háttérzaj, ami teljesen indokolatlan hashtaghasználat. De ha ezen túllendülünk, akkor én továbbra sem értem, hogy mire gondol Both Miklós, mikor azt mondja, hogy ebben a dalban kiemelkedő a produceri munka. Meghallgattam többször is, és csak arra tudtam gondolni, hogy ez az Y-generációs Horváth Charlie dala, aki olyanokat mond, hogy “minek játszol, ha úgyis átlátszol”. Repültek a magas pontszámok, minden zsűritag kiosztott egy kilencest, de az beszédes, hogy a nézőktől 5 pont esett be, ami holtversenyben a legkevesebb és eléggé lecsökkenti az esélyeiket a döntőben. Viszont remélem, hogy a lángoló zongora az nem lesz kötelező eleme a produkciónak.

Már csak egyetlen továbbjutó párosról nem esett szó, mégpedig a The Couple nevű formációról, akik szintén csak öt pontot kaptak a nézőktől, érzésem szerint nem véletlenül. Lassú, álmoskás a dal, ami fel akarja magára hívni a figyelmet, de a befogadásban egyáltalán nem segített, hogy az előadás első felében szinte megállás nélkül ment körbe-körbe a kamera, amitől nehéz volt nem elszédülni. Caramel azt mondta, hogy ő még nem hallott ilyet, engem a refrén, lehet csak a hangsúlyozás miatt, de szörnyen a Kedvesemre emlékeztetett. A 38 pont elég volt ahhoz, hogy továbbmenjenek, de ez a dal nekem igencsak felejthetőnek tűnik.

Fedor KYRA és Sapszon Orsi nem nyűgözték le se a zsűrit, se a közönséget. Előbbi egy teljesen jellegtelen, illetve önismétlő számmal indította az adást, Sapszon Orsi pedig a bátyja által írt számmal lépett színpadra, ami nekem inkább tűnt musical betétnek, mint egy dalokat versenyeztető tévéműsor komolyan vehető indulójának, ráadásul többször hamis is tűnt. Ha lehet ilyet mondani, akkor ők teljesen érthető módon estek ki a Dal idei versenyéből. Az viszont az adásban nagyon idegesítő volt, hogy KYRA-t tényleg csak arról az egyetlen dologról tudták egész este kérdezni, hogy most mégis milyen érzés sok évnyi vokálozás után a főattrakciónak lenni. Ezek az állandó kérdések mondjuk végigvonultak az egész adáson, Zävodi + Berkes Olivértől meg azt kérdezték meg többször is, hogy együtt maradnak-e vagy sem.

A zsűri kimaradt aranyköpései:

• Both Miklós kedvenc kifejezése az volt az este, hogy fölül nyitott. A pontjai között is akadt, ami fölül nyitott volt, meg Tóth Gabi is olyan plusz töltést ad a daloknak, ami fölül nyitottá teszi, jelentsen ez bármit is. Illetve szintén Tóth Gabi előadása hozta ki belőle azt, hogy az előadó-művészet metafizikájáról beszéljen. Igazából ha a készítők jobban szabadjára engednék Bothot az lehet jót tenne a műsornak.
• Zsédának egész végig remegett a hangja, mintha félne megszólalni.
• Caramel csak 4 dalra adott 8 pontot, de az adás megnézése után az volt az érzésem, mintha mindenki egy erős nyolcast kapott volna tőle.
• Frenreisz Károly nem volt annyira elemében, meg mintha kevesebbszer is szólították volna, mint a többieket, de azért az majdnem vicces volt, mikor azt mondta Pál Benjaminnak, hogy ő egy popfej.

Fotók: Kaszner Nikolett (MTVA)