Folytatódott az HBO Westworld című sorozata, aminek a napokban jelentették be a második évadát. Tovább mögött spoileresen foglalkozunk az epizód eseményeivel.

Tessék, megtörtént: a Westworld beigazolta az első igazán komoly rajongói elméletet, amit több tucat posztban, videóban és podcastben dolgozott fel az internet erre fogékony része. Biztos voltak olyan nézők is szép számmal, akiket meglepetésként ért a dolog, de legtöbben inkább azt érezték, hogy de jó, igazam volt! Ez felvet néhány kérdést a Westworlddel, illetve annak jövőjével kapcsolatban. Annak örülök, hogy az ominózus utolsó jelenet nagyon szépen volt rendezve, plusz nincsen arról szó, hogy Ford mindent az irányítása alatt tudna, ezért az erőfitogtatás meg az önhittség ettől csak még drámaibb lesz.

Viszont a sorozatnak meg kell találnia a módját, hogy a nézőit ne csak azzal vonja be a történetbe, hogy folyamatosan megoldandó feladatokat kínál neki. Oké, hogy ez is nagyon vonzó tud lenni, viszont ez nem lehet a sorozat egyetlen alapanyaga, kellenének továbbra is azok a karakterek meg sorsok, amik tényleg megérintik a nézőket. Nem is tudom, hogy melyik karakter lenne az, akinek a halála érdemi felzúdulást tudna kiváltani. Ha pedig mindenki lecserélhető, az egyrészt a sorozat jellegéből adódóan érthető, másrészt viszont probléma is lehet belőle, hiszen elég 1-2 csalódást keltő "leleplezés" és hirtelen már nincs is, ami a sorozat mellett tartja az embert.

Mondjuk akit a sorozat jellege zavart, az valószínűleg már a hetedik epizódig sem jutott el, pedig ez elég jól sikerült. Felépítését és történeti egységét tekintve talán most először sikerült felérni a nyitáshoz. Gyenge pontként persze ott volt benne Dolores és William, de ne legyünk telhetetlenek. Az elején gondolhattuk azt, hogy sikerül valami érdekeset kihozni, ebből a furcsa, Rómeó és Júlia jellegű helyzetből, amit egy android és egy ember érzelmi kapcsolata jelent. Sajnos William szörnyen érdektelen karakter, aki a mostani epizódban sem tett túl sokat azért, hogy szimpatikusabb legyen. Így viszont elég nehéz értékelni a velük kapcsolatos eseményeket.

Nagyon nem tetszett, ami a vonaton történt. Lawrence szóba hozza, hogy a kezdeti időkhöz képest mostanra úgy tűnik, mintha rákapott volna a park meg a lövöldözés, gyilkolászás ízére. Erre nem is tud semmit mondani, csak bámul maga elé. Később mondjuk úgy tűnik, hogy egyetért a dologgal, mert Doloresnek csillogó szemekkel mesél arról, hogy Westworldben a való világgal ellentétben nem kell tettetni, hanem végre az lehet, aki tényleg lenni akar. Ezzel mondjuk csak annyi a baj, hogy ebben a parkban a tettetés alapfeltétel, ugyanis ha eleve úgy viselkedsz, hogy a bögyös menyecske, vagy a kellemetlen arcberendezéssel rendelkező bandita valójában csak egy robot, akkor az egész elveszíti a báját. Ezért nincs igazán értelme annak, amit mond és kábé csak annyiról van szó, hogy a való életben gyáva, itt meg nem az, mert itt nem számít.

Arra viszont remekül megtanít a Westworld, hogy az utat próbáld meg kiélvezni és ne a céltól várd a beteljesülést. Addig érezd jól magad, míg történnek veled ezek a valódinak tűnő események, ne arra várj, hogy a végén majd megtudod az egész értelmét és attól majd boldog leszel. Williamnek ez még nem esett le, de erre van a labirintus és azt érzem ez a szál abba az irányba megy, hogy valamilyen formában összefonódjon a feketeruhás ember történetével, mert folyamatosan kerülnek elő onnan az ismerős arcok vagy tárgyak. (Igen, még az is kiderülhet, hogy William maga a feketeruhás ember) Azt viszont nehéz eldönteni, hogy Doloresszel mi lesz, mert róla nem tudjuk hányadán áll Arnolddal vagy Forddal és most kinek mennyire hazudik vagy ki mennyire irányítja. Gondolom végül mindkettőjük kezéből kicsusszan és a saját oldalán fog majd állni.

Meglátjuk, hogy addig a park többi részével mi lesz, mert Bernard leleplezése mellett az is kiderül, hogy nagyjából hányadán is állunk az évad fő konfliktusával. Az intellectual property vagyis szellemi termék eddig nem igazán hangzott el a sorozatban, de most hirtelen több egymástól független szereplő is használta, hogy értsük: ez itt a lényeg. Ez a Delos számára a valódi érték a parkban, ami még mindig jelentheti azt, hogy robot hadsereget vagy bármi mást akarnak belőle csinálni, de a lényeg úgyis az, hogy eddig hiába volt a tulajdonuk a park, a robotok készítésének és programozásának know how-ja, mindig is Fordnál maradt, aki érezte, hogy ez az egyetlen ütőkártya a kezében, ezért gondoskodott róla, hogy meg is tartsa.

Charlotte Hale az első, aki felbukkant az igazgatótanácsból, ő egy (nem 100 százalékig életszerű) beszélgetés közben, mondja el Theresának, hogy csak az IP fontos a cég számára. Meg kell oldaniuk, hogy Ford álljon fel az asztaltól és adja át a robotok készítésével és programozásával járó információkat, ahelyett hogy magára gyújtaná az egészet. Az is elhangzik, hogy hamarosan érkezik a tanács többi tagja is, ebből pedig eléggé az következik, hogy képesek mindent megtenni annak érdekében, hogy Fordot félreállítsák.

Vagyis van itt legalább két frakció (de simán lehet három is, Arnolddal), köztük meg ott vannak a robotok, akiket eszközként akarnak felhasználni, de nekik is szépen lassan feltámad a saját ügyük. Egyelőre csak Maeve-nél láttuk, ezért feltételezem, hogy az előző részben elvégzett változtatások következtében fordulhat elő, hogy nem is tudják simán lefagyasztani őt, ahogyan a többi lakót. Ez később még biztosan fontos lesz, a mostani jelenet annyira nem volt erős, bármennyire is igyekeztek elhitetni, hogy esetleg ő lesz a véráldozat, vagy arra kényszerül, hogy Felix meg Sylvester után mások előtt is felfedje valódi kilétét és akár gyilkoljon is. Ez nem történt meg, de azok után, hogy Clementine-nal a szeme előtt ilyen csúnyán elbántak, valószínűleg nem hagyja annyiban a dolgot.

Korábban előfordult, hogy Maeve és Felix valamilyen filozófiai kérdésről beszélgettek, aminek jónak kellett volna lennie, de mégsem volt az. Ahhoz képest most történt előrelépés, de még így sem értettem teljesen, hogy Maeve fejében mi járhat. A szó legszorosabb értelmében egyszer sem halt meg, bármennyire is hasonlónak tűnik számára az élmény. Persze ha hozzávesszük a törléseket, meg minden mást, amit az elmúlt 2 részben átélt és megtudott a saját jellegéről, akkor világosan érthető, hogy veszítenivalója valóban nincs. Ettől lesz igazán veszélyes, de még mindig nem tudjuk, hogy a kontrollálatlan robotokat mennyire nehéz megállítani, vagy mekkora kihívást jelentenek egy embernek. Nyilván a beállításoktól is függ, azt viszont nem látni, hogy Maeve hogyan fogja megszerezni magának a többi robotot.

Az indiánok nem véletlenül kerülnek elő egyre gyakrabban a történetben, mikor két fél konfliktusába egy újabb pisil bele az érdekes helyzeteket tud hozni. Arról már korábban is volt szó, hogy a lakók helyzetébe milyen könnyű belemagyarázni a rabszolga hasonlatot, és ez valamennyire igaz a leigázott, kisemmizett és meggyilkolt indiánokra is. Ők tehát még egy váratlan és kiszámíthatatlan tényező ebben a hatalmi játszmában, amibe még a fentebb említett Arnold is könnyű szerrel bekavarhat. Itt fontos lesz a bevezetőben boncolgatott kérdés, hogy mennyire rondít majd a Westworld összképén, hogy a nézők egy része jó szívvel sem Ford, sem a Delos oldalán nem tud állni.

Azt nem gondolnám, hogy ez egy olyan része a sorozatnak, amit mondjuk a második évadra meg tudnak vagy meg akarnak változtatni. A mostani epizód elnevezése is elég árulkodó. A Trompe L'Oeil festészeti stílusról kapta a nevét, aminek elsődleges célja, hogy becsapja az ember érzékszerveit. Itt pedig ismét meg lehet említeni, hogy azok a filmek, amik Jonathan Nolan nevéhez is fűződnek gyakran éltek ehhez hasonló eszközzel és akár egy alkotáson belül is több különböző módszert alkalmaztak annak érdekében, hogy az orruknál fogva vezessék a nézőket. Ez a Westworld sem hiányzik  és nem is fog kikopni, de ennek megvan az ára is.

A legfőbb kritika továbbra is az a sorozattal az, hogy bármennyire szépen is van írva, szerkesztve, fényképezve, rendezve, érzelmeket mégsem vált ki. Hiába jönnek jobbról, balról a szépen felépített csavarok, ha azok túl nagy katarzist nem tudnak okozni. Ezzel a kihívással szerintem mindvégig küzdeni fog a Westworld, furcsa arra gondolni, hogy most az építkezést látjuk és később már senkit nem fog érdekelni, hogy robotok a főszereplők, minden néző egy emberként akarja majd, hogy a sorsuk jól alakuljon. Szerintem ehelyett a sorozat érdekesebb tud lenni, mikor vállalja azt, hogy itt eleve laboratóriumi körülmények között mutat be bizonyos jelenségeket. Erre volt példa a kicsit átlátszó bemutató, ahol először végignéztük, ahogy megvernek egy nőt, aki csak tűri, majd látjuk, ahogy brutálisan bosszút áll. 

Ez megint olyan, mint Felix madár programozása, hogy kicsiben elmeséli azt, ami következik vagy következhet. Ez nem egy nagy dolog és még steril is, vagyis benne van a sorozattal szemben megfogalmazott kritika, szerintem mégis az epizód egyik legérdekesebb jelenete volt. Pluszban beletették azt is, hogy lesz majd itt egy véráldozat, ami jobban kiélezi a Delos és Ford között zajló konfliktust, hiszen elveszik a főnök bizalmi emberét. Plusz Clementine-t nem egy ember, hanem egy lakó teszi helyre, ezért egy olyan kiszólásnak is volt helye, hogy haha a mérnökünk valójában robot, ezzel kacsintva még egy utolsót mielőtt beigazolták volna a Bernarddal kapcsolatos teóriákat. A sorozat gyakran fordul át ilyen saját maga farkába harapó kígyó helyzetbe, amivel nehéz mit kezdeni. Ráadásul az eddigi 7. rész másik tanulsága, hogy a készítőknek is nehéz ezt hétről hétre meggyőzően prezentálni. Viszont ha sikerül eltalálni, akkor továbbra is egyedi és emlékezetes tud lenni.

Egyéb felfedezések:

• A Delos terveiben az is szerepel, hogy teljesen formázzák a lakókat. Valamiért az az érzésem, hogy ide nem fogunk eljutni, vagy nem abban a formában, ahogy azt a cég jelenleg elképzeli.
• Azt értem, hogy Charlotte is ilyen különös figura, akinek hatalma van és mindent megtehet, ettől még azért kicsit túlzott pózerkedés, hogy meztelenül nyit ajtót Theresának. Akár tudja, hogy ő jön, akár nem.
• Azért az elég kemény, hogy Rodrigo Santoro meg Ingrid Bolsø Berdal alig szerepeltek az évadban és mindjárt véget ér.
• Doloreshez kötődött valami jó is! Először azt hitte, hogy a fejében megalkotott egy teljesen új tájat, de később kiderült, hogy valójában látta már, csak nem emlékezett rá. Ez lehet arra egy metafora akár, hiszen a saját útját keresi, és azt hiszi, hogy azt is járja, de mennyire tud szabad lenni, mikor minden amit tesz egy programnak köszönhető? 
• Mondjuk az epizód metaforája egyértelműen a pávatoll és az emberi bölcsesség közötti hasonlóság. Az ember folyton a mocsokban jár, térdig, aztán hiába gondolja azt, hogy az elképesztő teljesítményei megkülönböztetik vagy kiemelik, valójában csak arra jó, hogy olyan partnert szerezzen magának, aminek társadalmon belül nagyobb a presztízse. Mindent a pináért csinál tehát az ember. Itt is szóba kerül az, hogy ez a kiszólás vajon meta-e és akkor ez a sorozat sem több-e párzási rituálénál?