Az Aranyélet a második évadban mindenáron meg akarta ugrani az első színvonalát és látványosabb, drámaibb és fordulatosabb történetet akart elmesélni. Az első három rész alapján ezek a pillanatok azért nem tudnak igazan hatásosak lenni, mert nincs elég idő az előkészítésre, az apró karakterépítésre, csak egymást követik a nagyobbnál nagyobb fordulatok. Tovább mögött jönnek a spoilerek, az HBO GO-n már hétfőtől elérhető harmadik részből.

Csak ebben az epizódban:

• Attila elveszítette a munkáját és beismerő vallomást tett egy korrupt nyomozónak
• Hollós elveszítette a péntek esti alibijét, illetve a politikai kapcsolatai igen komoly ütést szenvedtek
• Márk az egyetemi haverjaival nemcsak, hogy lefejlesztett egy teljesen új mobilos applikációt, de azon keresztül már be is indított egy üzletet, de ez az üzlet annyira beindult, hogy már a rosszarcú külvárosi szeszcsempészeknek is feltűnt.
• Mira először rádöbbent, hogy valaki a családjából felelős azért, hogy megverték Oszit, a szerelmét, aki egyébként segített őt börtönbe juttatni, majd nem sokkal később holtan kellett megtalálnia a lányt.

Ez túlságosan sok fordulat és csavar egyetlen epizódba.

Ha évad vége lenne és az utolsó előtti epizódban dőlnének le (megfelelő előkészítés után) a dominók, akkor lehetne azt mondani, hogy minden a legnagyobb rendben. Itt viszont arról van szó, hogy még csak most kellene beindulnia a cselekménynek, de ehhez képest az eddigi három epizódot Attila azzal töltötte el, hogy vegetált, reagált a környezetére, ennek pedig egy kis verekedés után vége, de nem igazán rázódnak helyre a dolgai azzal, hogy miután felöltözik egyből a rendőrségre megy, hogy beismerő vallomást tegyen. Ennek megint ki kellene vonnia a forgalomból, de tudjuk, hogy a sorozatnak nem lenne érdeke, hogy tovább izolálja az egyik főszereplőjét, így valószínűleg ezzel Gáll Feri markába kerül inkább.

Mert Gáll Feri, (a 90-es évekbeli jelenetekhez hasonlóan) egyelőre csak lóg a sorozaton és még mindig nem tudjuk, hogyan járul hozzá a történethez vagy mondanivalóhoz. Az egyértelműnek tűnik, hogy Jakab Erika közeli az ő embere, aki korábban megdolgozta az előzetesben lévő Mirát is, de szerintem ezek után sem számított rá senki, hogy ilyen könnyen támadna rá egy tanúra, a nyílt utcán, úgy hogy közben bárki megláthatja. Itt pedig el kell dönteni, hogy a karakter eddig is ilyen volt és az ő jellemét építik mindössze, vagy az épp szükséges történethez, meglepő húzáshoz igazították a jellemét. Mert ezen a jeleneten is azt érzem, mint a második epizód kifogásolt jelenetein, hogy egy teljesen másik univerzumból tolakodott be a sorozat világába és közel sem áll jól az Aranyéletnek az ilyen zsánerfilmes pillanat. Értem, hogy egy bűnös világban játszódik az Aranyélet, de az ilyen pillanatok továbbra is eltávolítanak, minket attól a Budapesttől és Magyarországtól, amiben az első évad játszódott.

A rövid időn belüli második támadás után egyébként nem olyan nehéz elképzelni, hogy Oszi tényleg nem látott kiutat a helyzetéből és inkább az öngyilkosságot választotta, de sajnos

nagyobb hangsúly volt azon, hogy megdöbbenjen a néző, mint azon, hogy Oszi drámáját megpróbáljuk bemutatni és megélni.

A sorozat díszpremierje előtt tartott beszélgetésen a karaktert játszó Farkas Franciska elmondta, hogy önmagában milyen nagyszerű dolog, hogy Oszival egy teljesen átlagos cigánylány is bekerült a történetbe. Szintén remek volt, hogy az első évados építkezés után a 2. évad első részében végre rájöttek Mirával, hogy lehet több van köztük sima barátságnál. Innentől viszont elindult a lejtmenet és epizódról epizódra lett egyre kevésbé érthető, hogy Oszi (vagy Mira) most mit miért is csinál. Lehetne itt igazi tragikus szerelem, sőt lehet érdekesebb lenne ha ketten harcolnának a világ ellen. De igazából jobb lett volna Oszit nem megrágni és kiköpni, hanem a történetben tartani, mert a sorozatban rekord gyorsasággal építették le Mirát és már nem tudom, hogy mennyire lehet elvárni tőle, hogy ne omoljon össze teljesen. Ez pedig senkinek nem jó, mert egy összeomlott, kiábrándult, meggyötört főszereplő nem igazán tesz jót egy sorozatnak. Az önmagában nem baj, hogy megrángatják őket, sőt, de Miránál túl hamar lett a mézes-mázos világból egy rémálom.

Hasonló a helyzet Hollóssal, akit Gáll Feri egy pillanat alatt tudott megütni. Ez a része sajnos pont, hogy nagyon is hiteles, mert tudjuk, hogy ebben az országban "egyetlen telefonhívásnak" is milyen következményei lehetnek különböző eljárásokra. Ez tehát hiteles, úgyhogy itt totál nem lett volna szükség arra, hogy még péntek este két különböző figura is megjelenjen, hogy “elvigye a befektetését”. Itt sem elsősorban azzal van baj, hogy "a való világban nem így mennek a dolgok". Hanem, hogy túl sok minden történik egyetlen epizódban és hirtelen túl sok sebből kezdik el kivéreztetni Hollóst, mikor a kevesebb több tudna lenni.

És milyen jó volt, hogy ha már Attila nem, akkor legalább Hollós elindult és csinált valamit a helyzetével. A szembesítés az egyik legjobb pillanata volt az epizódnak még akkor is, ha Tarr Bélát ezúttal hiába kerestük a pókerasztalnál. A főszereplők rendben vannak és csodákra képes, ha néha hagyjuk őket egy kicsit élni, meg cselekedni. Reméljük hamarosan Attilával is valami hasonló történik. Hollós szálán az szintén értékelhető, hogy mikor végre beköltözik egy család, azzal egy időben kezd el olvadni a hatalma. Plusz tetszik, hogy Janka a jelképe a bukásnak, meg a pusztulásnak, hiszen ahogy betoppan úgy lesz igazán nagy a para.

És akkor még Márk húzásáról nem is beszéltünk, aki először beköltözik a palotába, majd simán átvágja az új (nevelő) fatert azzal, hogy engedély nélkül elhoz a raktárból egy csomó árút, hogy a frissen lefejlesztett appal szétdobják a főiskolások között. Itt megint lehetne arról beszélni, hogy mennyire nem reális, ahogy az egész jelenet lezajlik és a kiküldött értesítés után mindenki egy emberként hagyja ott a Quimby koncertet és menjen vásárolni, diákigazolvánnyal, hitelből. Inkább arról, hogy miért kellett először a diákhitel 2.0, majd az azzal lebukás, illetve dékáni zsarolás után behozni egy újabb, teljesen másik melót? Ráadásul egy olyat, amiről tudjuk, hogy idő kell hozzá. Sokkal jobb lenne, ha egy történetnek mesélné mindig az újabb darabját az aktuális epizód, ahelyett, hogy folyamatosan valami újat hoz be, ami bizonyos szempontból csak az adott epizódban fontos.

Persze a nemzeti cigi és pia története biztosan nem ér véget, és kiderül, hogy bármennyire is nevetségesnek tűnt, hogy a hökösök pisztollyal parádéznak, Örs bizony tud lőni és nem fél emberkedni a rosszarcú külvárosi szeszcsempészekkel sem. Ez önmagában egy teljesen viselhető szál, de ezt kellett volna kezdettől fogva építeni inkább, a mindenféle egyetemi kerülők helyett.

És remélem, hogy a jövőben a visszaemlékezésekből kiderül valami Gáll Feriről, vagy Janka és Hollós kapcsolatáról, vagy bármi más, amit eddig nem tudtunk, mert a mostani epizódban hiába láttuk az eddigi legambíciózusabb jeleneteket, azok se a nézők meglévő tudásához, sem az epizód mondanivalójához nem adtak hozzá. Az sem segített, hogy a kezdőjelenetben nem sikerült senkinek átéléssel elmondani a szövegét és lehetett rajta érezni, hogy az üzleti modell nem teljesen világos a színészeknek. A csalások mellett a giliszta farm sem volt igazán érdekes. Meg kellene találni a tragédiát abban, hogy milyen fiatalok voltak, tele lehetőséggel és hova jutottak mára, de ez a tragikus értelmezés nem igazán adja magát, pedig valahol az lenne a lényeg, hogy érezzük, Miklósiák pont úgy csináltak a rendszerváltás után, mint az ország nagyobb része. Belementek mindenféle hülyeségbe és elpazarolták a bennük lévő potenciált. Reméljük ezt később az Aranyélet hatásosabban fogja tudni kommunikálni, váratlan és megdöbbentő öngyilkosságok nélkül is.

Egyéb felfedezések:

• A jelenet, amiben azt láttuk, hogy Attila látja a boltban zajló apró-cseprő lopásokat, de mégsem tesz semmit, azt hiszem kimeríti a metafora fogalmát. Ez ebből a szempontból jó, másrészről viszont pontosan az vele a baj: túlságosan passzív és nem tesz semmit. Viszont mikor arra kellett reagálnia, hogy az apja pontosan olyan sötét ügyekben volt benne, mint ő, az gond nélkül működött. 
• Lehet, hogy a valóságban tényleg léteznek ilyen emberek, de a főnöke olyannak tűnt, mint aki mindig csak rá vadászik, ezen kívül semmi más dolga nincs.
• Mikor Mira rájön, hogy az anyjának milyen nagy felelőssége van Oszi halálában, az még egy vidám pillanat lesz.
• Tök jó, hogy Gáll Feri készül a lányával az érettségire és Gerő Ernő meg Révai József a téma, de ebből is pont egy cseppel több életszerűség kellett volna ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen.
• Nagyszerű volt az egysnittes jelenet, amiben Mira és Márk próbálták meg feldolgozni életük jelenlegi állását. Szintén remek volt, hogy Mira ki is mondta, hogy az anyja mindig egy gazdag pasitól várja, hogy megoldja a problémáit.