Két új HBO sorozat is elindult a héten, mindkettő női készítőtől és elsősorban női célközönségnek. Az első a Válás, a Szex és New Yorkból ismert Sarah Jessica Parker sorozata, akinek ezúttal azzal kell megbirkóznia, hogy hogyan hullik darabjaira a kertvárosi álomélete egyik pillanatról a másikra. A második a Bizonytalan, egy itthon kevésbé ismert komika, Issa Rae nézőpontján keresztül, aki az amerikai kisebbségek hétköznapjait mutatja be sajátos stílusában, erősen önéletrajzi elemekkel vegyítve. Mindkét sorozat első része regisztráció nélkül elérhető az HBO GO-n, a tovább mögött pedig spoilermentes kritikáinkat olvashatják.

Válás (Divorce)

Sarah Jessica Parker visszatért az HBO-ra, hogy a szinglilét helyett most azt mutassa be, hogy a kertvárosi boldogság és a boldogan élnek míg meg nem halnak a valóságban mennyire ritkaságszámba megy. A sorozat címe elég egyértelműen belövi, hogy miről is lesz szó és akit esetleg a félórás formátum megtévesztene, annak nyugodtan elmondhatjuk, hogy itt inkább egy drámáról, mintsem egy vígjátéksorozatról van szó. Azt viszont fontos hozzátenni, hogy a humor pontosabban az abszurd humor egyáltalán nem hiányzik a sorozatból, de ez nem biztos, hogy mindenkinek ínyére lesz.

A Válás gazdag fehér amerikai emberekről szól, New York kertvárosában, akiknek túl komoly anyagi vagy egészségügyi problémái nem igen vannak, de mégsem sikerül boldog életet élniük. Az első két epizód nem is igazán akarja megmutatni, hogy hogyan vagy miért is hűlt ki ez a házasság. Talán azért, mert már láttuk eleget más filmekben és sorozatokban, ezért nem tartja elég fontosnak, vagy izgalmasnak. Az alaphelyzetet el kell fogadnunk, itt van ez a két ember, valamikor egymásba szerettek valamiért, de ennek mostanra már nyomát is alig találni. Persze az első részbe került annyi csavar, hogy ne a lehető legegyértelműbben induljon el az a bizonyos válás és közben sikerül megkavarni azt is, hogy most ki a kibírhatatlan és ki az, aki normális ember módjára kezelni akarja a helyzetet és nem belemenni egy visszafordíthatatlan folyamatba, ami a család minden tagját negatívan befolyásolja majd.

Azért igazán nagy kár, hogy kínos helyzetek teremtésére koncentrál a sorozat és nem minden esetben arra, hogy a karaktereit építse, mert bármennyire le lehetne seperni az asztalról ezeket az embereket, hogy nem szimpatikusak és jó dolgukban nem tudják már, hogy mit kezdjenek magukkal, valójában még így is sikerül belengetni, hogy talán érdekesebbek, mint elsőre látszanak. Thomas Haden Church alakítja Frances férjét, Robertet és nagyon kedvesen úgy ismerjük meg, mint aki nem jut be reggel a fürdőszobába, ezért kénytelen egy edénybe végezni el a dolgát. Egyébként építkezéssel foglalkozik és fogalma sincs róla, hogy valójában a felesége mennyire el akarja hagyni. Haden Church alakítása meglepően jól működik és még Sarah Jessica Parkerrel is jó a kémiájuk. Utóbbi most sem lép ki nagyon a bőréből, de Carrie Bradshow-nál egy kevésbé nagyvilági karaktert alakít, akit ráadásul meglepően sokszor sajnálunk meg az első két epizód alatt.

A többi karakter hozzájuk képest egy fokkal inkább érződhet karikatúrának, itt is szintén 50-es emberekről van szó, akik nem igazán érzik jól magukat a bőrükben, illetve egészen meglepő mértékig ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját magukról kialakított képet fenntartsák bármi áron is. Ezzel pedig egy egészen meglepő réteggel is bővül a sorozat, mert oké, hogy vannak ezek a magukat néha egészen szánalmas helyzetbe hozó 50-es férfiak és nők, akiknek kívülről hiába tűnik makulátlannak az életük, valójában rengeteg minden nincs a helyén. Ez önmagában még nem egy eredeti téma, de a fiatalságot hajszoló Hollywoodban soha nem lesz menő a 18-49-ből kiesett emberek problémáival foglalkozni, a Válás ennek ellenére nekik mond a legtöbbet, a fiatalok kedvét meg elveheti a házasságtól, vagy a megöregedéstől.

Az első két epizódot az a Jesse Peretz rendezte, aki korábban több Csajok epizódot is rendezett már, ehhez képest kicsit csalódást jelent a képi világ, illetve a rendezői megoldások, még azt sem lehet mondani, hogy az HBO többi félórás sorozatának hozná a független filmes, kézikamerás hangulatát, ez annál sokkal konzervatívabb egyelőre. Szerencsére a gyönyörű havas tájak nemcsak a témához passzolnak, de egyébként is nagyszerű hátteret biztosítanak az HBO újabb ígéretes sorozatának, amitől ne hatalmas poénokat, hanem kínos helyzeteket várjunk inkább.

Bizonytalan (Insecure)

Mikor néhány héttel ezelőtt az FX új sorozatáról az Atlantáról írtam, megemlítettem, hogy az FX milyen rosszul állt az "amerikai diverzitási versenyben" és egyre cikibb volt, hogy szinte minden sorozatukat fehérek készítenek és szinte csak ők játsszák az összes fontos szerepet is. Nos az HBO eléggé hasonló helyzetben van/volt, nekik is legalább annyira kellett tenniük valamit annak érdekében, hogy több nő dolgozzon a színfalak mögött, illetve, hogy nagyobb teret nyerjenek a kisebbségek történetei a sorozataikban. És ezen felül is kellett újítani, nézőpontban és hangvételben is, ezért fordulhatott elő, hogy Casey Bloys, aki mostmár programigazgató, de korábban a félórás sorozatok felelőse volt az HBO-nál, olyan feltörekvő netes sorozatok készítőit igyekezett a csatornához csábítani, mint a Drogfutárt készítő Ben Sinclair és Katja Blichfeld, vagy a Bizonytalan készítője Issa Rae, aki a The Misadventures of Awkward Black Girl című szériájával hívta fel magára a figyelmet.

A Bizonytalanról az alapvető információkat leírtuk az HBO őszi kínálatát összefoglaló posztunkban, de aki nem lenne képben ebben annak leírom, hogy Issa Rae a készítő alteregójáról, Issa Dee-ről szól a sorozat. Ezen keresztül a feketék életének olyan átlagos mindennapjaiba kalauzolja a nézőket a sorozat, amiket az HBO-n eddig nem lehetett látni. Ez persze csak a vezérfonal, de rengeteg olyan általános téma is benne van a sorozatban, mit az ilyen "a semmiről szóló" sorozatok is boncolgatnak, mint a Master Of None a Netflixen, vagy a szintén HBO-s Csajok. 

Yvonne Orji alakítja Issa legjobb barátnőjét Molly-t, akin keresztül valószínűleg egy másik nézőpont is bekerül a sorozatba, aki a feketék és a fehérek között is ugyanolyan jól érzi magát. Ezzel szemben Issa attól szenved, hogy a munkahelyén ő az egyetlen fekete, mert sok fekete nem jut el olyan tipikusan fehér szférába, mint a non profit szervezetek. Ezért pedig token feketének kezelik, minden kérdésre neki kell tökéletes választ adnia, a Bizonytalan első részének pedig néhány pillanat alatt sikerül megmutatnia, hogy ez mennyire elhibázott dolog és csak azért, mert már van köztük valaki, egy kisebbségből még nem oldódott meg semmi és annak az egy munkatársnak sem lesz feltétlen öröm ez a szerep.

Ez visszafelé is elsül, az egyik első kérdés, amit a főszereplőnek szegeznek, hogy miért beszél úgy, mint egy fehér. Issa tehát barátnőjével ellentétben két szék között találja magát és egyik helyen sem tud igazán beilleszkedni. Ez egy elég gyakori filmes és sorozatos téma, ezért van szükség Issa egyedi filmes megoldásaira és humorára annak érdekében, hogy tényleg olyan legyen a végeredmény, amibe megéri hetente félórát rászánni.

Az első rész alapján nem lehet ezt egyértelműen kijelenteni, elég zavaró volt ugyanis, ahogy mind a párkapcsolati, mind a barátnői kapcsolatát kezelte a főszereplő. A Csajokban sem baj, hogyha néha antipatikus a főszereplő, de azt éreztem, hogy nem sikerült kialakítani azt az érzelmi kapcsolatot a nézőkkel, ami elbírt volna két ilyen szálat is, ahol nem egészen szimpatikusan viselkedik Issa. Ha úgy nézzük akkor sikerült ezekkel megalapozni az eljövendő részeket csak egy ilyen félórás sorozat esetében talán némileg több figyelmet is fordíthattak volna arra, hogy a szereplők szimpatikusabbak legyenek és necsak a vicces és az ügyes rendezés miatt legyünk kíváncsiak a folytatásra.

Ha a két sorozatot egymás mellé tesszük, akkor látható, hogy a nők problémáinak feldolgozásához szükség van női rendezőkre és női írókra. Ebben pedig lemaradásban van az HBO, de tettek két nagyon fontos lépést abba az irányba, hogy a nők problémáit is komplexen mutassák be, és ne egyszerűsítsék le a család-gyerek-szerelem vonalra. Mindkettőnek fontos szerepe a most bemutatkozó sorozatokban, de közben a Bizonytalan és a Válás is megmutatja, hogy ez csak egy része annak, ami olyan komplikálttá teszi az életet. A másik pedig, hogy legyen az ember 30 vagy 50 simán elképzelhető, hogy fogalma sincs arról, hogy hogyan kellene egyenesbe állítani az életét. És ezzel a világon semmi baj nincs.