Biztos az én hülyeségem, de ha meglátom Kiefer Sutherlandet, önkéntelenül az jut eszembe, hogy ez az ember már vagy tízszer legalább megmentette a világot (na jó, az USA-t) valami elképesztő kataklizmától, legyen az halálos vírus, atomfegyver vagy gáztámadás. Amikor a Designated Survivor című soroztatot bejelentették, és kiderült, hogy Sutherland lesz a főszereplő, és ezúttal nem CTU-ügynököt alakít, hanem egy tanáremberből lett politikust, kissé szkeptikus voltam, mert nem voltam benne biztos, hogy el tudja-e hitetni velem a színész, hogy nem ért a kormányzáshoz. MERT JACK BAUER _MINDENHEZ_ ÉRT. 

Kár volt aggódni, Sutherland van annyira jó színész, hogy simán hozza a kb. a mi Nemzet Fejlesztési Miniszterünknek megfelelő politikust, akiből úgy lesz elnök, hogy éppen le akarják váltani, amikor a kormányzat és a Képviselőház/Szenátus tagjai egyszerre lesznek hamuvá, mert felrobbantják a Capitoliumot, ahol az elnök évértékelő beszédet tart éppen. Pont az ilyen helyzetre találták ki, hogy az egyik kormánytag ne legyen ott, ahol a többiek, így amikor kiborul a bili, Sutherland a legmagasabb rangú kormánytag, aki megússza, és hirtelen ő lesz az elnök. A szcenárió egyébként valós, és egyben elég ijesztő, tessék csak elképzelni, mi lenne itt, ha egyszer csak Földi Enikő lenne az ország vezetője. 

A döbbenettől köpni-nyelni nem tudó Tom Kirkmant a feleségével és a két gyerekkel együtt percek alatt beköltöztetik a Fehér Házba, és tessék, lehet kormányozni, úgy, hogy senki nem ismeri, senki nem bízik benne, főleg nem a közvélemény és a hadsereg, a fehér házi alkalmazottak meg azt sem tudják, ki ez a szemüveges faszi, akinek mostanól a legnagyobbb szava van az országban. A pilotnak ez a része pompásan működik, Sutherland és a feleségét alakító Natascha McElhone simán eladja a riadtan maga elé bámuló, elveszett kisembert, és jók a mellékszereplők is, habár én nem bántam volna, ha a vérszomjas tábornokot egy kicsivel jobban árnyalják. Van persze nyomozás is, meg családi szál, amiben a fiú sztorija rémesen kínosnak tűnik elsőre, és úgy egyébként is nyögvenyelős az egész.

Az első két rész alapján viszont maradok, mert Sutherland eladja a sztorit, és Maggie Q FBI-nyomozó karaktere érdekes, az meg ahogy Kirkman beletanul a melóba, különösen. Eddig 3,5/5. (Lesz itthon is, de a Netflixen már eredeti nyelven elérhető ez is.)