Öt perc nem a világ, de Marg Helgenberger gyorsan beszél, így egy miniinterjú kijött vele, a Monte-Carlo-i tévéfesztivál harmadik napján. A Helyszínelők egykori női főszereplője zsűritagként volt jelen a tévéfesztiválon, de mesélt arról is, miért nehéz Will Petersennel kapcsolatba lépni.
Van olyan erős női karakter a tévében, akivel most azonosulni tud?
Carol a The Walking Deadből. Nagyon régen nem láttam olyan jól megírt női szereplőt a tévében, mint őt. Csak gondoljon bele, a sorozat elején elnyomott asszony, akit bántalmaz a férje, mostanra pedig egy önálló, erős nő, aki másokat védelmez, de mellette sütit süt vasárnapra. A változása folyamatos és logikus, amikor idén az USA déli részén forgattunk - ott imádják a sorozatot - egyben megnéztem vagy 5 évadot, és úgy még szembetűnőbb, ahogy alakították a sorsát.
Ha kapna egy felkérést, beszállna a The Walking Deadbe?
Persze, hogy beszállnék. Én lehetnék az erdőben magányosan élő zombigyilkos nő.
Más sorozatokat is néz még a tévében?
Persze. A Trónok harcát például, de azt ki nem szereti. A Fargót, ami az egyik legjobb dolog, ami mostanában a tévével történt, és nagyon imádtam az O.J. Simpson ügyet, az valami elképesztő volt, az írók, a színészek, a jelmeztervezők, mindenki zseniális munkát végzett, Sarah Paulson pedig egészen kiváló volt Marcia Clark szerepében. Néhány sitcomot, pl. a Broad Cityt.
Tartja a kapcsolatot a Helyszínelők szereplőivel?
Párral igen, az írókkal is szoktam találkozni. Will Petersennel elég keveset sajnos, de őt nehéz elérni, mert van ugyan mobiltelefonja, csak ritkán kapcsolja be, nincs emailcíme és a Facebookon sincs fent. Bizonyos tekintetben hiányzik a sorozat, az a struktúrált meló, amit a tévézés jelent. Szeretek a tévében dolgozni.
Mi az amit még el szeretne érni a munkájában?
Ó, hogy ne felejtsenek el. Nem vagyok fiatal, és a munkák száma egyre kevesebb - itt, Monte-Carlóban sem egy sorozat miatt vagyok, hanem mert a zsűribe kértek fel. Mondjuk ebben az a jó, hogy tulajdonképpen nyaralok is egyet, és erre elég régen nem volt példa. Monte-Carlo pedig pont jó hely erre, imádom. Egy európai körút kellős közepére jutott a fesztivál, előtte Prágában és Bécsben is voltam, de megyek Berlinbe és Münchenbe is. Szeretnék filmezni és a színházban is dolgozni, és tervbe van véve egy rendezés is.
Sokszor felszólalt a női egyenjogúságért a fizetések tekintetében, tapasztalt valami változást ezen a téren?
Nem nagyon. Minden színésznő tisztában van azzal, hogy amikor aláír egy sorozathoz, automatikusan kevesebbet fizetnek neki ugyanazért a melóért, mint egy férfinak. Ezzel nemcsak a színésznők vannak így természetesen, hanem minden nő - az élet minden területén kevesebbet keresünk, mint a férfiak, hiába végezzük el ugyanazt a munkát, vagy nem egy esetben dolgozunk még többet. Ez a kettős mérce majd remélem akkor lesz a múlté végleg, amikor megválasztják Hillary Clintont.
Nem próbált kialkudni magának magasabb fizetést a Helyszínelőkön?
Dehogynem. És soha nem kaptam annyit, mint Will kapott, vagy bárki más, Ted Danson vagy Laurence Fishburne. És az indok is pofátlan: megnézték, mennyit kap a többi a nő a tévében, és annak megfelelően kaptam én is fizetést. Soha, egyszer sem a férfiakéhoz hasonlították az én pénzemet, hanem a többi nőhöz. Elképesztően idegesítő eljárás.
