Kezdjük azzal, hogy nem olvastam a Preacher képregényeket. Egyet sem. Azt tudom, hogy miről szól, meg azt is, hogy mekkora becsben van tartva, de mivel nem vagyok képregényolvasó (az egy The Walking Dead kivételével), így nem került fel a polcomra/gépemre. A sorozatnak ennek megfelelően nem úgy ültem neki, ahogy a TWD-nek, nem volt alapom, nem ismertem a karaktereket, nem tudtam, hogy a bérgyilkos csajszi az alapanyagban fehér bőrű, és így tovább. És rohadtul élveztem a pilot minden percét.

A Preacher az isten háta mögött, egy texasi kisvárosban játszódik, ahol egy korábban rettentő dolgokkal foglalkozó pasi, Jesse Custer lelkészként dolgozik, de csak azért, mert az apjának azt ígérte. Közben a Földet nagy veszély fenyegeti, valami entitás jön az égből, és ahány ország és vallás, kárt tesz a hívőkben (egy háttérben látható tévében például azt mondják be, hogy Tom Cruise is odaveszett a szcientológusok elleni támadásban), de ez Annville városában senkit nem érdekel, csendes porfészek ez, ahol még a vasárnapi mise is érdekesebb, mint az alternatíva: a tornácon való csendes berúgás.

Jesse itt igyekszik a felekezetnek valamit nyújtani, de belső meggyőződés híján nem sok sikerrel. Az sem segít rajta, a hitén, és a megváltozás iránti késztetésének életre rugdosásán, hogy amikor a város egyik hírhedten gyökér lakosára felhívja a seriff figyelmét (veri az asszonyt, ejnye), az leszarja az egészet. Jesse hitehagyott, depressziós, és a töke tele van. Aztán megismerjük a múltja darabkáit, excsaja, Tulip, a bérgyilkosnő, például olyan belépővel érkezik, amilyen akciójelenetről csak álmodni lehet, Cassidy, az alkesz ír vámpír viszont még erre is rá tud tenni egy magángépen dúlő, ötperces, elképesztően brutális és véres verekedéssel.

A Preacher attól nagyon jó, hogy nem akar megfelelni senkinek. Pont annyira véres, erőszakos és szókimondó, amennyire akar, az AMC nem kötötte meg a készítők kezét a szokásoson túl (csak reklámokból élnek), és hagyta dolgozni őket. Az HBO annak idején azért mondott nemet a sorozatra, mert től sötét, erőszakos és botrányos - mert azt azért áruljuk el, hogy a Földre lekerülő entitás, ami egy angyal és egy ördög szerelemgyermeke, beköltözik Jesse-be, akinek ettől különleges képességei támadnak, pl. ha valakinek mond valamit, azt az illető szó szerint veszi, és betartja, amiből lesz pár kisebb probléma.

Amit én a pilotban a legjobban élveztem Cassidy személyén és játékán kívül, az a kocsmai jelenet volt, amiben Jesse a feleségverő fazonnal csap össze, és egy ponton a lelkészt alakító Dominic Cooper arcára olyan, röpke félmosoly ül ki, ami 0,3 mp alatt megcsinálja a karaktert. A rendezés, a színészi játék (Tulip - Ruth Negga, Cassidy - Joseph Gilgun) tévében ritkán láthatóan konstans és jó, az akciójelenetek elképesztően alaposak, és nem elkentek, nincs kamerarángatás és gyors vágás, itt, pont mint a Banshee-ben, szépen végignézzük, ahogy valakit agyonvernek, és megértjük, hogyan verték agyon.

Hogy aztán a vallás milyen formában jelenik majd meg a sorozatban, és Jesse hite visszatér-e, illetve mit tesz majd azzal a pasiba költöző izé, az majd kiderül, mindenesetre két rész után nekem megvan az első számú nyári kedvencem.

Hol látható: Preacher, AMC, hétfő esténként 10-től.