Hétfő este újabb Trónok Harca epizódot sugárzott az HBO, úgyhogy itt az ideje átrágni magunkat a hatodik rész történésein. Spoilerek a tovább mögött.

Hát nem ez volt a sorozat legizgalmasabb része, de minél többet agyalok rajta annál inkább azt gondolom, hogy a fontosságát sikerült nagyon ügyesen elrejteni. A menekülő Meerával és Brannel vesszük fel a fonalat és rögtön kiderül, hogy Hodor olyan ügyesen óvta azt az átkozott ajtót, hogy rendes előnyt sikerült összeszedniük. Mert a drámai hatás fokozása érdekében azt látjuk, hogy szegény Meera minden egyes centiméterért keményen meg kell, hogy küzdjön. Ha ez nem lenne elég, akkor a zombik nem totyognak, hanem sprintelnek, de legalább kocognak, még közelebb hozva ezzel az elkerülhetetlent.

Mielőtt megérkezne a felmentő sereg, meggyőződésem, hogy zavarosan ugyan, de a készítők jól elspoilereztek nekünk egy csomó mindent, ami később fontos lesz a végjátékban. Előkerül Aerys Targaryen, az őrült király, Daenerys kedves édesapja, aki uralkodása végére inkább leégette volna az egész fővárost, mintsem, hogy Robert Baratheon megkaparintsa magának. A futótűz többször hangsúlyosan kerül elő a látomásban. Ez a sorozatnézőknek is ismerős, hiszen nagyban hozzájárult, hogy Stannis ostroma elbukott és Jaime után, Tyrion is megmenthette a fővárost a pusztulástól.

Bran látomásában könnyű ezt megfejtésként értelmezni: futótűz kell az arcukba az a zombik mellett talán még a Mások ellen is jó lesz valamire. A másik, hogy a Királyvárra árnyékot vető sárkány ugyanúgy lehet segítség, vagy egy másik fenyegetés is. A sorozat különböző jelenetei általában szépen kiegészítik egymást, így Dany édesapjának a megjelenése és a rész végi újabb látványos megmozdulása talán tovább akarja hangsúlyozni, hogy valójában ő is gonosz lesz a végére. (Vagy csak a saját meggyőződésem akarom igazolni.) Bran látomása egészen biztosan nem random, hiszen jelen esetben pont az a lényeg, hogy ő lett a Háromszemű Holló, bár ha emlékszünk rá, akkor Jojen már elég rég szívatta azzal szegény srácot, hogy azért nem találja a hollót, mert ő maga az. Ez csak mostanra lett igaz, ez pedig elképesztő nagy erővel jár, Bran Stark tulajdonképpen ugyanúgy meghalt Hodorral meg Nyárral együtt a barlangban és most már inkább Háromszemű Hollónak kellene hívni, de én azért maradnék a Brannél, remélem belefér.

Látomása lényege, hogy ott a kezében az erő, csak nem tudja, mit kezdjen vele.

Szerencsére mikor már feláldozta magát az összes figura, aki taníthatott volna neki valamit, akkor a tökéletes időzítések sorozatában látunk egy újabbat, ezúttal Benjen Stark tér vissza közénk, hogy ne maradjunk újabb Stark találkozó nélkül sem. Bár ezt még nehezebb annak hívni, teintettel arra, hogy mindketten furák. Mint említettem Bran valójában egy hatalmas erejű varázsoló, Benjen meg fél-zombi, akit csak az Erdő gyermekei állítottak meg abban, hogy ne váljon teljes egészében fehérré. Azért úgy tűnik, hogy ő még fog tudni segíteni Brannak, hogy jobban használja az erejét, és együtt még újabb Starkok irányába is megindulhatnak. Ez valószínűleg Jon és Sansa lesz, akik kimaradnak az epizódból.

Arya viszont itt van nekünk, hogy tovább élvezhessük a westerosi közelmúlt színpadi feldolgozását. A meta kommentár még erősebb, mint az ötödik epizódban, ugyanis ezúttal a jelentben látott braavosi közönség reakciója és a színészek szándéka egyáltalán nem áll összhangban. Bryan Cogman írta az epizódot és ő felelős az ötödik évados Sansa-Ramsey megerőszakolós jelenetért is, ami után többen kiakadtak azon a vágáson, hogy Theon arcán ért véget a jelenet. (Cogman igyekezett védeni a döntést, ezt itt lehet angolul elolvasni.) Ragaszkodik hozzá, hogy az az erőszak nem csak a sokkhatás miatt került az epizódba. A darabon keresztül, (ami tökéletesen illik a sorozatra ha a könyvekkel hasonlítjuk össze), visszafogott formában lehet ezt a frusztrációt kommunikálni és beemelni a történetbe.

De ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor is érdekes nézni, hogy a nézők a karakterek valódi érzéseit és tragédiáit élik meg, hiába csinálnak belőlük eltúlzott paródiát.(Ugyanakkor szerintem külsőre a Tyriont alakító színész (Leigh Hill) sokkal inkább hasonlít arra az Ördögfiókára, akit Martin a könyvekben leír.) Hús vér embereket látnak a színpadon, akiknek átérzik a fájdalmukat, ahelyett, hogy Aryához hasonlóan nevetnének azon, hogy ezek a szemetek végre pont azt kapták, ami jár nekik. Ő ráadásul annak idején nem volt ott Joffrey halálánál, aki rajta volt a listáján, ezért duplán kiélvezi a helyzetet. Ned lefejezése óta folyamatosan valaki másnak kell kiadnia magát, ebben pedig olyan jó lett, hogy még magát Jaqent is át tudta verni, pedig azt gondoltuk volna, hogy ha valaki felismer egy csalót az ő. Mindenesetre nem képes átadni magát a feladatnak és megölni valakit csak azért, mert kifizették az árát. Ő még mindig az igazság harcosa, most, hogy megtanult mindent ideje visszatérni saját küldetéséhez és befejezni a színjátékot. A valíriai acélt szerencsére nem roncsolja a sós levegő, így kifogástalan állapotban van Tű, hogy segítségével folytathassa a listáján maradt emberek gyilkolását.

A színjáték Margaery szálán még erősebben jelen van és talán ez tesz a legtöbbet azért, hogy úgy érezzük egy különösen eseménytelen epizód volt. Megérkezik a sereg, amire vártunk, de hiába, pont annyit ér, mint a vezetőjük, Mace Tyrell. Margaery keveri a kártyákat és úgy tűnik a saját érdekei mellett más jelenleg nem érdekli. Azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ennyire megérintette a vallás és belőle is fanatikus lett. Inkább felmérte a lehetőségeit és nem látott más kiutat a sötét cellából. Ez mondjuk nagyon veszélyes játék, mert ha ez tényleg színjáték, akkor jelenleg az élete múlik rajta. Egy pillanatra sem hagyhat ki, de megéri a kockázatot, mert ahogy hallottuk a birodalom két pillére a korona és a vallás, ezek szép lassan az ő kezében összpontosulhatnak.

Margaery nem gyújtott fel egy épületet tele lovas vezérekkel, de a húzása ettől még ugyanolyan fontos volt a hatalmi játékban.

Szegény Cersei minden lehetséges módon megszívta, hogy felfegyverezte a láncos fanatikusokat, ezzel szemben megvan az esély, hogy pont a gyűlölt veje jöjjön rá, hogy kell ezt a helyzetet a saját javára fordítania. A királynő elég jól érezheti magát, bár kérdés, hogy mi lesz a hatalmas Tyrell sereggel, mert nem volt egyértelmű, hogy ők is elkísérik-e Jaime-t hódító útjára. Ha maradnak az is egy másik ütőkártya lehet a kezében. Persze ahhoz még a nagyinak is lesz 1-2 szava.

Nemcsak Benjen volt az epizód nagy visszatérője, de a Vörös nász fontosabb figurái is újra feltűntek. Az különösen elegáns megoldás volt, hogy mikor Jaime küldetését felvezették, akkor még mielőtt elhangzott volna a név ugrottunk a gyűlölt Walder Frey-re, akit majd a Királyölőnek kell kisegítenie. A színészkedés mellett a családon belüli csalódások dominálták a különböző szálakat és senkit nem tudnak annyira lehangolni a saját gyerekei, mint Walder Frey-t. (Ő akár egy potenciális Arya célpont is lehet a közeljövőben.) Azért fontos még ez a szál, mert ugyebár az előző részről szóló posztban valótlanul állítottam, hogy Sansa elfogadta Kisujj és a Völgy lovagjainak segítségét. Helyette ragaszkodott hozzá, hogy Brienne a Tully seregeket hozza el neki, hogy bevehessék Derest. Jaime akciója nagyjából meggátolhatja, hogy a bácsikája serege bármerre is mozogjon, mert a Lannisterekkel gyűlik meg a bajuk és így a végén még az is előfordulhat, hogy Sansa elfogadja Kisujj segítségét. Itt aztán bármi megtörténhet, nem igaz?

Sajnos ezekben a csatározásokban nehéz elmerülni, amikor tudjuk, hogy sokkal nagyobb fenyegetéssel kellene valamit kezdeni. A sorozat készítőit viszont nem különösebben érdekli, hogy mit esik jól nézni és hosszú hosszú jeleneteket töltünk el Szarvhegyen, ahol megismerhetjük Sam családját. Itt is tele a padlás a csalódott szülői érzelmekkel, plusz ott van mellé a színészkedés témája is. Az egy dolog, hogy Szegfűnek meg a gyereknek a valódi származását el kell titkolni, ezt teljesen megérti az ember. Viszont az, hogy Sam meghunyászkodik és nem említi meg, hogy azért is megy Óvárosba, hogy minél többet tudjon meg a Másokról, az egészen aggasztó.

Ha félve hozza fel a témát az érthető, a testvére a kontraszt mellett azért ül ott, hogy bizonyítsa, a normális embereknek természetesen abban a tudatban élnek, hogy ez az egész csak mese. Samnek viszont meg kellene próbálnia legalább a saját családjában tudatosítani az igazi veszélyforrást. Az apja egy pillanatig elfogadja a Mások létezését, de ez a szóváltás arra van kihegyezve, hogy mit is keresett Szegfű a faltól északra. Itt igazán vissza lehetett volna rántani a beszélgetést az igazán fontos dolgokra. Arról nem is beszélve, hogy mintha Sam elfelejtette volna a családi örökség részét képező valíriai kardot(Átokszív!). Eleve ezért (is) kellett volna jönnie, ha tudja, hogy ez lesz a túlélés kulcsa, ha egyszer eljön az igazi háború. Az mondjuk tény, hogy ha elárulja a jelentőségét és az édesapja nem hiszi el a szavait, akkor esélye sem lett volna megszerezni. De ehhez nem ártott volna, hogy Sam egy kicsit összeszedettebben érkezzen meg haza és ne ilyen random módon történjenek az események, ahol először még azt is elhiszi magáról, hogy maga mögött hagyja élete szerelmét. Megvan a kard, azt meg majd máskor ráér kitalálni, hogy mi lesz a lánnyal meg a kisbabával Óvárosban.

Egyéb felfedezések:

• Ha esetleg Margaery-ből tényleg vallási fanatikus lett, akkor az egész nem az ő nagyjelenete, hanem a Főverébé. De azt a sorozatot valahogy kevésbé akarnám nézni, amiben ez történik. De még simán benne van a pakliban.
• Volt még jó vágás az epizódban, például a kezdő télies képsorok után visszatérni délre, ahol még csak most kezdődött az ősz, elég jól átadta, hogy a Sam és Szegfű szála olyan helyen játszódik, ahol még senki sem foglalkozik azzal, hogy közeleg a tél. Azért Sam konkrétan ki is mondja, hogy véget ért a nyár. Ha valaki hozzám hasonlóan lemaradt volna az előző részben Bran rémfarkasának szimbolikus jelentőségéről.
• Az meg valahol lenyűgöző, hogy a déli úrnak nem sok fogalma van a vadakról, de ugyanúgy gyűlöli őket, mintha az ő földjén garázdálkodnának. 
• Kicsit túlzásba vitték az utalgatásokat Szegfű illetve a gyerekének az apjára.
• Ha már össze vissza vannak az idősíkok a sorozatban, akkor afelett is illik szemet hunyni, hogy milyen óriásit nőtt kicsi Sam, ugye?
• A színházas meta-kommentárba még az is belefért, hogy az írás nem elég jó. Magukat és Martint is oltják a készítők?
• Azt is szeretik újra és újra elmondani a láncos emberekről, hogy csak arra várnak, hogy meghaljanak az istenükért. Értjük a vallási fanatizmus hasonlatot enélkül is.
• A végén a sárkányos beszéd szándékos visszautalás volt Khal Drogo beszédére. Csak neki nem volt sárkánya. Cserébe Jason Mamoa egy kicsit jobb színész, ezért az egész jobban működik.
• Ha jól emlékszem a próféciákra, akkor Dany-t valaki még egyszer el fogja árulni. Lehet, hogy Daario lesz? Csak mert most simán elmondta, hogy a Sárkányok anyja nem arra született, hogy a trónon üljön, pedig Westeros meghódítása után az lenne a következő. Ő kap majd a végén észbe és árulja el a királynőjét vajon?
• Mikor kerül elő vajon a másik két sárkány?