XIX. századi körülmények; aki nem dolgozik, nem eszik; itt meló van; termeld meg magadnak; ott az ásó, eredj a földre, és így tovább. Dolgos emberek, nem luxusban hanem nyakig ganéban, dézsában, kezükben gyertyával, seggük alatt szalmával. Ez A Farm, mondta az RTL, lehet nem pont így de effektíve ezt sugallva, ez nem Való Világ. És mi meg el is hittük, mert a beköltözők első blikkre tényleg másnak tűntek, mint a többi műsorban, de legalábbis idősebbnek, ami az utóbbi két VV-brigád átlagéletkorára és az ahhoz konvergáló intelligenciaszintre emlékezve már a rajtnál adott egy kis reményt arra, hogy tíz héten át nem a faszpörgetés és a kurvaanyázás, esetleg egymás szájba köpése lesz műsoron. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak a fiatalok tudnak faszkalapok lenni, dehogyis, csak a VV6/7 (ki nyerte a hetest? gugli nélkül!) annyira legyalulta az ember agyát, és vette el a hitét az egyébként teljesen legitim tévés műfajnak tekinthető bentlakásos realitytől, hogy minden beköltözőre gyanakodva néz.

Az elején, amikor sokan voltak a farmerek, 14-en tán, még ment is a szekér úgy, ahogy azt a szerkesztők eltervezték. Volt aki beszakadt köröm miatt sírt, egy másiknak a fodrásza hiányzott, a terhesen beköltöző csaj természetesen kiszállt a buliból (mégis, mit hittek?), a modellcsaj dézsában vetkőzött, és közben ment a nagy rácsodálkozás az állatokra, a melóra. A társaság összetétele magában hordozott több beépített konfliktusforrást, Gergő kutyájának nem mindenki örült, a korban egymáshoz közel állók automatikusan egymás társaságát keresték, és az RTL-nek szerencséje volt, amikor Sándor, az extűzoltó lett az első heti gazda, és olyan gyenge kezűnek bizonyult, hogy egy hét alatt leapasztotta az élelmiszerkészleteket.

Mondom, az eleje jó volt, lendületes, érdekes, más.

Aztán ahogy beállt a farm működése, és a játékosok megszokták a spártai körülményeket, egyre laposodott a műsor is. Mindenki tette a dolgát, és jobb híján egymás baszogatásával foglalkozott. Ez persze nem baj, sőt, minden reality alapja a konfliktus, ha az nincs, és csak ülnek a delikvensek egész nap és az élet nagy dolgairól beszélgetnek, vagy éppen Dosztojevszkijt elemeznek, az senkit nem érdekel, abban nincs tévéműsor. Attila és Heni, Norbi és Cintia sorozatban hozta az adásokat, vagy a buzgómócsingsággal, vagy a beszólongatással, vagy az arcoskodással. Azt jó előre sejthette az RTL, hogy egy Attila típusú karakter nem fogja tűrni, hogy húszéves nyikhajok ugráltassák, és azt is pontosan felmérték, kik a munkamániások, és kiktől lehet a műsort várni.

A realityben viszont az a legjobb, és egyben valahol a legrosszabb, hogy 100 százalékosan megtippelni nem lehet, mi fog történni, ki hogy reagál olyan apróságokra, mint a reggeli kávé hiánya vagy a fejadagok csökkenése. A második távozónál meg is szólalt a vészcsengő, ha akkor nem szólnak be, hogy a következő önként távozó helyére valakit visszazavarnak a kiesettek közül, lehet folytatódott volna az exodus. Gábor beküldése végül jó húzásnak bizonyult, hiszen a későbbi nyertesről van szó, aki azt a VV Szabolcs - Miló vonalat vitte, akik fű alatt, konfliktuskerülő taktikával masíroztak be a döntőbe, és akkor is nyertek volna, ha nem a nézők, hanem a játékosok szavaznak a végső nyertesre.

A műsor akkor kezdett el érdektelen lenni, amikor a saját szabályait sem vette már figyelembe. Igen, tartani kellett volna magukat ahhoz, hogyha nem termelnek meg elég kaját, akkor nem esznek. Nem értem, miért kellett a szomszéd menzáról hozatni kaját, ez szerintem hiba volt, a Survivor 39 napja alatt sem kapnak a versenyzők extra ételt, csak akkor, ha az adott heti jutalomfeladatot teljesítik, és akkor sem mindenki, csak a nyertesek. Ez újabb, ismételt és folyamatos konfliktusforrás lehetett volna, és ugyan az lehet, hogy a kaján civakodó játékosok nem túl szimpatikusak, de még mindig érdekesebbek, mint a menzakaját zabálók.

A heti gazda intézménye sem úgy sült el, ahogy tervezték, nem lett belőle tulajdonképpen semmi, két kiskirályon (Attila és Norbi) kívül mindenki normálisan viselkedett, márpedig ahogy azt már említettem, a normális csak kis adagban érdekes, utána leginkább csak unalmas. A legnagyobb bajom nekem az erőltetetten összerakott játékmenettel volt, amivel nemcsak kiherélték a leglérdekesebb részét az ilyen műsoroknak, de lelassították a műsor tempóját, és a műsorvezetők tapasztalatlanságát, esetlenségét is kiemelték.

A VV-ből átemelt kiválasztás-kihívás-párbaj trió eleve egy rossz koncepció, annak a farmbeli megvalósítása pedig kész csőd lett. Ugyanis semmi érteme nem volt neki. Ez a műsor egy hibrid valami lett, amiben egy ideig és pontig a játékosok valóban úgy érezhették, hogy ők döntenek a kieső személyéről, de abban a pillanatban, amikor a műsorvezető a kiválasztásnál (vagy hogy is hívták azt a szegmenst, amikor egymáés neve alá szegeltek kis fadarabokat) közölték, hogy majd a heti gazda dönt arról, hogy ki lesz az egyik párbajozó, és annak még ellenfelet is kellett kihívnia, egyértelmű volt, hogy a szerkesztők így akarják a fontos játékosokat bent tartani, hiszen a párbajfeladatot testre lehet szabni, és onnantól csak azon múlik, mennyire idétlen a delikvens (Heni versus húsdaráló).

Amennyiben hagyták volna az egészet a picsába, és rábízzák a lakókra a döntés jogát, sokkal nagyobb szerepe lett volna annak, hogy valóan hogyan viselkednek egymással a játékosok. Igaz, Attila és Heni valószínűleg az első 5 hétben távozott volna, és ez nem lett volna jó senkinek, és ezt az RTL nem akarta megkockáztatni. A tendenciózus feladatok mellett a heti gazdának adott extra hatalom is visszafelé sült el, nem generált annyi konfliktust, mint kelett/lehetett volna. A szereplők, mivel pontosan tudták, hogy a végén a nép dönt, inkább játszottak a kamerának (Attila), mint egymásnak, és ezzel A farm odakerült a Való Világok mellé, a Survivorból nyúlt feladatokkal, kendőkkel, az egyszerűbb úttal egyetemben.

A nyertes kiléte csak addig volt érdekes, míg Gergő meg nem ingott Cintia kerek segge láttán, és el nem dobott magától húszmillió forintot, mert hogy addig toronymagasan ő vezetett a szavazáson, arra az életemet fel merném tenni. Hogy aztán így menekült Brigi elől, vagy hülye volt, és azt hitte, hogy az utolsó napon már nem veszik a kamerák, hiszen a tévéműsor 2 vagy 3 napos lemaradásban volt a valós történtekhez képest, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy több, valódi gazdálkodással, nehezebb napi melóval, de szigorúan zárt, a közönség kizárásával lezajló kiszavazásokkal nekem sokkal jobban bejött volna a műsor.

A 23 százalékos átlagnézettség viszont elég jó volt ahhoz, hogy az RTL úgy gondolja, ezt meg lehet csinálni még egyszer, vélhetően más helyen, jobban összeszedett szereplőkkel, és (hátha) új szabályokkal.