Szolgálati közlemény: két adás kimaradt külföldi tartózkodásom okán, sajnos mégsem sikerült megoldani a helyettesítésemet. Ma viszont itt vagyunk a korcsoportos döntővel, és jövő héten remélhetőleg a helyszínről tudósítjuk majd az élő döntőt.

Az utolsó előtti fordulójához érkezett a köztévé komolyzenei tehetségkutatója, három-három korcsoportos versenyzőből választották ki a korcsoportos győztest, aki továbbjut a döntőbe, ahol a fődíjast szavazzák majd meg a nézők. Ebben a műsorban a Nemzeti Filharmonikusok kísérték a versenyzőket, volt sztárvendég is, de nem a döntősöket fárasztották a kollaborációval, hanem az előző évad  felfedezettjeit. Az adásidő is megnőtt két órára, nem volt viszont reklámszünet!

Elsőként a kicsik léptek fel, a döntében már csak Patkós Mariann van velünk a hátfás nővérek közül, ő az első fellépő, akit a próbafolyamat alatt valamiért Radics Gigi látogatott meg, ennek okát nem pontosan értettem. Patkós Mariann meg sem szólalt a színpadon, csak a kisfilmben láttuk beszélni,  a színpadon rögtön a zenélésbe kezdett. Kesselyák Gergely kedvence a hárfa, ezzel én is itt vagyok, Némethy Attilának viszont csak egy női vezetős poénra futotta a zsűriértékelésben 2016-ban. (Jó, beszélt virágszirmokról is, hogyaztán arról kérdezzék szegény lányt a színpadon, hogy mi a kedvenc virága.)

Kelemen Gáspár hegedűs teljesítményét sokan vitatták, és őszintén szólva én sem őt tartottam a legjobbnak, meg is lepődtem, hogy ilyen sokáig jutott a versenyben. A Vivaldik után most Milliest játszott, és én továbbra sem gondolom a játékát döntőbe valónak, persze aranyos egy ennyi idős gyerek a hegedűvel egy zenekar élén, de én ennél többet nem láttam ebben a produkcióban. Batta András utalt is arra, hogy voltak megbicsaklások a játékában.

A kárpátaljai Holozsai Eszter volt az utolsó a kicsik közül, aki fél ötkor kel ahhoz, hogy odaérjen a zenetanárához Debrecenbe. Ezt csak azért írom ide, mert egy pénzdíjas korcsoport-díj egész biztosan az ő pályájának adná a legnagyobb lökést. A fuvolázása nagyon összeszedett volt, nem tudom mennyire hangosítási kérdése, hogy a levegővételeit minden alkalommal lehetett hallani. Ettől függetlenül neki szurkoltam.

A kilenc döntőst vendégül látta a Firts Lady, Herczegh Anita is, aki egyben verseny fővédnöke is, így egyben már érthető az is, hogy miért volt ott a tavalyi döntőn Áder János és teljes családja, és zárta le a TEK a nézőtér egy részét. A sztárvendég Alexander Rybak volt, előbb Szűts Aporral zongoráztak a szünetben, majd az előző évad döntőseivel zenélt. Kifejezetten szimpatikus, ahogyan a kereskedelmi tévék sztárcsináló gépezetét a fiatal komolyzenészekre is alkalmazzák, és nem engedik el a felfedezettek kezét, hanem folyamatosan használják őket. Így viszont nem volt viszont reklámszünet, és aki ezt meg tudja magyarázni, hogy az előző körökben mi szükség volt rá, az a vendégem egy commentcom előfizetésre.

A tinik korcsoportja a furulyás Kiss Benedekkel kezdett, Zahnhausennel jött, ami egy hosszú szóló résszel kezdődött, és ha ez nem lett volna elég lenyűgöző, egy ponton felvett egy másik furulyát, és kettőn játszott egyszerre, majd a zenekarral elnyomott egy Vivaldit is  a rend kedvéért. Lehet, hogy ez kivételezés, hogy a szólózás lehetőségét is megadták neki, de az is biztos, hogy a tudása is egészen kivételes. Batta András az értékelésben a furulya kultúratörténetéről is beszélt, aminek elismertségéért tényleg sokat tett a kisfiú.

A zongorista Li Canqui időközben magántanuló lett, hogy elég figyelmet tudjon szentelni a zongoratanulásnak, így őt az osztálytársai lepték meg a felkészülés során. A döntőben Chopint játszott (zenekari kísérettel), ami mindig jó ómen a Virtuózokban, és most is iszonyú koncentrációval és beleérzőképességgel adta elő, nagyon jó volt hallgatni. Némethy Attila szerint ez egy nagyon nehéz darab is, de aztán arra figyelmeztette a lányt, hogy sokat kell még tanulnia. Kesselyák Gergely viszont éppen azt emelte ki, hogy micsoda drámai ívet épített fel a színpadon, és én inkább vele értek egyet, nekem ő volt a favoritom.

Kökény Tamás 12 hangszeren játszik, a döntőbe a nagybőgővel jött, és saját maga hangszerelte zenekarra a darabot, amit játszani akart. Ha már itt tartunk, szerintem a tinik mezőnye volt a legerősebb, a három versenyző közül tényleg nem tudtam volna választani, hogy ki legyen a továbbjutó. Kesselyák Gergely sok hibát vélt felfedezni az előadásban és biztos neki van igaza, de én inkább MIklósa Erikával és Némethy Attilával értek egyet, hogy a Piazzolla darab ennek az évadnak, de talán az egész versenynek az egyik legerősebb pillanata volt.

A nagyokkal folytattuk, Jakab Roland Attila hegedült, akit Gyöngyösi Ivett, az előző évad döntőse látogatott meg a próbák alatt és kérte fel egy közös koncertre. Ő Mozartot játszott, és a zsűritől inkább csak kritikát kapott, hogy kifelé játsszon, illetve dicséretet, hogy a korábbi hibáin sikerült felülkerekedenie, de azért érezhetően nem ő volt a legesélyesebb továbbjutó.

A Junior Prima díjas Váradi Lászlóval folytatódott a nagyok versenye, Lisztet játszott zenekari kísérettel, és továbbra is tartom, hogy a döntőben a helye, Batta András a nagyság és a nemesség szavakat használta, ennél nagyobb dicséret valóban nem létezik a játékára. Talán igazságtalan is, hogy egy rendszeresen fellépő zongorista egy ligában indul az izguló diákokkal, de ez Gyöngyösi Ivett esetében is így volt, és neki is nagyon jót tett neki a verseny, a tévészereplés és az ismertség, érthető, hogy ezt a lehetőséget mindenki ki akarja használni.

Úgyhogy nem volt szerencsés helyzetben Váradi Gyula hegedűs, amikor ilyen előzmények után kellett nagy visszatérőként a színpadra lépnie. Wieniaskit játszott, és semmi kivetnivalót nem találtam benne, de én a felnőttek mezőnyében Váradi László mellett tettem le a voksom, annak ellenére, hogy Váradi Gyula is parádésan játszott (sokkal jobban, mint Jakab Roland Attila vagy Kelemen Gáspár). Szenthelyi Miklós szerint is szenzációs produkció volt, Miklósa Erika is kiemelte, hogy milyen magabiztosan játszott, főleg ahhoz képest, hogy mennyi mindent kellett most is bizonyítania, azok után, hogy tavaly bizony kiejtették. A tehetség magabiztossá tesz - mondták az értékelésben, és tényleg az ilyenek miatt lehet szeretni szeretni a Virtuózokat, az egyetlen értékelhető dolgot ezen az átkozott köztévén.

Holozsai Eszter, Li Canqui és Váradi László ez volt az én záró hármasom, és elmondhatatlanul boldog voltam, hogy a zsűri is Holozsai Esztert jutatta tovább, nagyon-nagyon megérdemelte, és jó helyre is ment így a díj. A tiniknél Kökény Tamás lett a továbbjutó, amivel nem tudok vitatkozni, tényleg lenyűgöző volt a teljesítménye, de vérzik a szívem Li Canquiért, de ez tényleg csak személyes preferencia, tudás alapján mindhárman megérdemelték volna a továbbjutást. És ugyanígy a felnőtteknél Váradi Gyuszi lett a továbbjutó, Kesselyák Gergely éppen arról beszélt a bejelentéskor, hogy milyen fontos a tehetség gondozása és hogy ez milyen nehézségekkel jár, és hogy szinte a műsor emblémájává nőtte ki magát Gyuszi azzal, hogy az első bukás után visszatért, és megmutatta, hogy megfelelő koncentrációval mennyit lehet fejlődni.

De ekkor még hátra volt a különdíj, ezt Peller Mariann, a műsor kitalálója adta át, 1 millió forintot és egy párizsi koncertet Váradi Lászlónak, így az én igazságérzetem is a helyére billent, csak egyetérteni lehet a döntésükkel. 

Jövő héten az élő döntővel folytatódik és egyben fejeződik be a Virtuózok, ekkor már csak a nézők dönthetnek arról, hogy a 12 millió forintot ki fogja megnyerni.

A Virtuózok csapata egyébként az Ultrabalatonon is fut, a csapatkapitány Miklósa Erika - erről bővebben a percről percre közvetítésünkben is lehet olvasni.