Az Eurovízión Magyarországot képviselő Freddie bejutott a dalverseny döntőjébe a kedd esti selejtezőn. A Rising Starban feltűnt énekes Pioneer c. száma – az első 18-as mezőnyt hallva – simán erős lehet még a döntőben is.

A 18-as mezőnyben például szerepelt a három éve után visszatérő Horvátország, vagy olyan popzeneileg még nálunk is jelentéktelenebb országok, mint San Marino. A verseny előtt a Duna TV Elővízió címmel próbált felvezető műsort csinálni, de már a kezdés olyan bénázással kezdődött (kamerába besétáló hangmérnök, rossz képvágás, összevissza mozgó kamera), hogy utána a Berkes Oliver, Tóth Andi párosnál már nem is érdekelt nagyon, hogy maguk a vendégek kb. semmit nem hallottak a kérdésekből, vagy pár óriási közhellyel töltötték ki a maradék műsoridőt.

Bezzeg Stockholmban minden nagyon pengén nézett ki, az egyik műsorvezető a tavalyi svéd győztes volt például. Ennél több érdekességet nehéz írni magáról a felvezetésről azon kívül, hogy idén a nagyon kreatív Come Together az esemény szlogenje, nagyon örülnek ismét, hogy az egység és a barátság rendezvénye elkezdődött, és amúgy is, de jó, hogy így együtt van Európa.

Minimális megszakításokkal szinte rekordidő alatt ledarálták az összes fellépőt, az ember csak kapkodta a fejét, hogy az előbb miért egy férfi, aztán miért egy nő lovagolt a felvezető videóban, hogy aztán kiderüljön, igazából két egymás követő fellépő is lovagolt a maga videójában. Ennyire állati egyforma idén is mindenki, maximum lefelé lógnak ki egyesek. A görögök például megdöbbentően rossz dallal jöttek, amit pop-folk-dance hibridként lett beharangozva, de sokkal-sokkal rosszabb, mint ez így leírva. Volt vagy legalább három-négy szőke énekesnő, akik Celine Dion, két férfi, akik valamiért Conway Twittyk akartak lenni meg persze Freddie, aki a nyilvánvaló Imagine Dragons-koppintással lazán a jobbak halmazába tartozott, sőt, látványban is simán verjük a fél mezőnyt.

Gundel Takács Gábor egyébként rutinból levezette az egészet, egyedül azt az egy mondatot nehéz feldolgozni, hogy szerinte már nincs olyan, hogy tipikus eurovíziós dal. Dehogynem, az itteni dalok 70 százaléka olyan tökéletes koppintása minden eurovíziós nyertes dalnak, hogy még a kórus is ugyanott szól. Freddie dala is ilyen, de viszonylag kevés volt a férfi énekes, a női előadók között meg szokatlanul sok teljesen hasonló fellépést lehetett látni. Bónuszként meg kell említeni, hogy a feltunningolt Médiaklikken HD-ben az elejétől a végéig egy pillanatra sem akadt meg a stream, tökéletes volt a kép és a hang is. Végre a köztévé honlapjának tényleg úgy működik a közvetítése, ahogy elvárható, és ezt talán érdemes kiemelni.

A következő kör minket már nem érint, Freddie legközelebb a szombati döntőben szerepel.