Nagyon szeretem Richard Hendrickset nézni, de nem vagyok abban biztos, hogy annyira jó fej. Jó, azt sem tudom, hogy ha engem kipaterolnának a saját cégemből (ez egyébként sokkal többször történik meg a techvilágban, mint azt gondolnánk), akkor én is biztos bevágnám a durcát. Hendrickset az igazgatótanács többi tagja a második évad végén szabadította meg a Pied Piperben betöltött pozíciójától, a harmadik pedig másodpercekkel később veszi fel a fonalat. Hendricks rohan az igazgatósági megbeszélésre (közben elütik Bachmannal a Stanford egyik szarvasagancsos robotját), ahol tisztába teszik az ügyet: igen, megtehetik. Igen, meg is tették. De megtarthatja a technológiai vezetői pozícióját. Szóval csinálhatná azt, amit mindig is szeret, kódolhatja tovább az algoritmust, de már nem ő lesz a góré.

Ez nem hangzik olyan eszeveszetten vicces dolognak, de aki ismeri a Szilícium-völgy előző két évadát, az tudja, hogy a sorozat ereje nem feltétlenül a nagy hahotákban mutatkozik meg, hanem az apró, az élettől csak egy fél lépésre elmozdult sztorikban. Richard nem az egyetlen techguru, akit alapítóként kiraknak a saját cégéből (lásd Twitter), de az, ahogyan reagál erre, Mike Judge sorozatának erőssége. Richard tökéletes szakember, akinek a nyakába szakadt a pénz, az ismeretség, és a nagybefektetői világ, de inkább fog dacból dönteni: ki is jelenti, hogy hát a nagy túrót marad a Pied Pipernél, és Jared segítségével állásokat fog keresni. Pont olyan pozícióra, amit a Pied Pipernél ajánlottak fel neki. A nagy dühében azt sem veszi észre, hogy ha felmond a saját cégénél, akkor nem biztos, hogy az alkalmazottai is vele tartanának.

Eddig a pontig kell eljutni a Szilícium-völgy harmadik évadának első részében, hogy igazán vicces legyen (gondolom a robotos balesetet is azért kellett az elejére tenni), és amikor beindul, akkor legalább annyira jó, pontos megfigyelő, és tökéletes ritmusú, mint a legjobb részek előtte. Richard állásinterjúja egy másik cégnél egyszerre működik szatíraként és remek vizuális gegek sorozataként (sőt, még a hangsávban is vannak viccek). Aztán ott van még Gavin Belson nagy bejelentése, ami csodálatos példája a vállalati hírcsavarásnak (a Nucleus tavalyi buktája miatt kell közölnie valamit a céggel, nem mondom meg, mit és hogyan), hogy öröm nézni. Sőt, én remélem, hogy kicsit többet fogunk látni idén a Hooli belső működéséből, mert miután kiderül ebben a részben, hogy egyötödük egyszerűen pancser munkát végez, kíváncsi vagyok, hogyan lehet felépíteni egy mammutcéget ezután.

Na de vissza a Pied Piperhez, ahol az igazgatótanács nem egy Russ Hanneman-szintű seggfejet talált magának, hanem egy okos, felkészült, tapasztalt embert, "Action" Jack Barkert (Stephen Tobolowsky), aki egy csomó más techcéget futtatott fel az utóbbi három évtizedben. Barkernek sikerül nagy rövid idő alatt kenyérre kennie Ehrlichet (az Aviato óta nagy rajongó). Richarddal is szembekerül, és habár az első találkozójuk felemásra sikerül, remélem a másodikban megtudjuk, hogy miért is került a nevébe az Action.

Én mindig hálát adok, hogy létezik egy olyan sorozat, mint a Szilícium-völgy, aminek egy nagy, átívelő története van, ami ráadásul a való életen alapul, és nem totális marhaság, de ami képes a mindennapi helyzetekből is valami tényleg viccesen csiholni. Az erőssége sosem egy-egy részből mutatkozott meg, hanem az egész évadokból (most őszintén, ki gondolta volna, hogy a második évadnak úgy lesz vége, ahogy?), és ha a harmadik is olyan lesz, mint az előző kettő, akkor szuper kezekben vagyunk.

A Szilícium-völgy harmadik évadának első részét meg lehet nézni ingyen és bérmentve az HBO Go-n. Mi pedig interjúztunk a főszereplő Thomas Middleditch-csel, azt szintén ingyen és bérmentve el lehet olvasni az Indexen.