Az a jó az esküvőkben, hogy ingyen lehet berúgni, zabálni, és a haverokkal közösen kiröhögni az arát vagy a vőlegényt, mármint azt, amelyiket ismerjük. Pontosítás: kurvára nem ingyen van a móka, viszel nászajándékot, vagy tejelsz a menyasszonytáncba, ha utazni kell, akkor útiköltséget fizetsz és szállást is (hacsak nem Andy Vajna lagzijára mégy a Gulfstreammel), szóval van ennek a bulinak sötét oldala is, de erről nem fog senki realityt forgatni. A Viasat3 a Négy esküvővel immáron harmadjára igyekszik egyfajta versengéssé tenni pár átlagember és néhány celeb esküvőjét, bár a tegnap indult harmadik nekifutás mintha kicsivel haloványabbra sikerült volna az első kettőnél.

A műsor tulajdonképpen a Hal a tortán parafrázisa is lehetne, ott egymáshoz mennek enni a szereplők, majd mindenféle szempontok szerint pontozzák az estét, itt négy ara megy el egymás esküvőjére, és értékeli azt a kaja, a ruha, a helyszín és a hangulat szempontjából. A hangulat 20 pontot ér, mert az nem pénzfüggő, míg a másik három igen (azokért 10-10 pontot lehet kapni), és így ki lehet egyenlíteni az esetleges különbséget. Mert az van, az első adásban belengetett négy esküvőből az egyik egymillióba, egy másik meg 2,5-be fáj, van különbség.

Mármint ebben.

Az első adás legnagyobb hibája ugyanis, hogy ez első két évadban összeválogatott, néha elképesztően bizarr esküvőkhöz képest a tegnap bemutatott kettő (egy adásba csak ennyi fér bele, a másik kettő és az értékelés a második héten jön és így tovább) között ember legyen a talpán, aki bármiféle különbséget talál. Vidéki helyszín, vőfélyes esküvő, hagyományos menüsor, az egyetlen különbség, hogy az egyik esküvőn Nótár Mary a vendégsztár, a másikon meg vonatozik a násznép. Ami állandó, az a négy ara, akik elméletileg arra hajtanak, hogy a jövő heti második adás végén nekik jusson a nászút, ezért a pontozásban és megmondásban kicsit keménynek kellene lenniük, de ahogy az esküvők sem voltak egymástól megkülönböztethetők, a három sötét hajú, nagyjából egykorú ara sem nagyon mondott olyat, amire így egy nappal később emlékeznék, és akkor azt még nem is mondtam, hogy mindhármójuknak A-betűs neve van.

Karda Bea bezzeg pontosan tudja, miért van a műsorban, rutinos médiaszereplő, akit nem kell instruálni, és ha szabad mikrofont lát, akkor lenyom egy spontán, de hamiskás Lambadát, mert az vicces, és egy ötödik oldalas Bors-fotót pont megér. Karda 65 évesen megy férjhez, de úgy viselkedik, mint egy negyvenes, bulis nő, halálra zabálja magát mindkét esküvőn, pont akkor és úgy szól be ahogy kell, a másik három ara áhítattal nézi minden mozdulatát, nahát, ilyen egy igazi sztár közelről. Ez rá is nyomja a bélyegét a műsorra, Kardáról szól mindkét lagzi, mit mond, mit eszik, kivel táncol, ez a lényeg, a szürke verebek meg csak ülnek mellette tátott szájjal.

A Négy esküvő akkor volt jó eddig is, amikor a sztár, mert az volt korábban is, nem fojtotta meg a műsort a személyiségével, és nem akart minden kamerában látszani. Lesz, lehet ez a műsor jobb is, csak az arányokra kellene jobban odafigyelni. A második adás például menten több szórakozást ígér egy traktoros esküvővel, meg a nyugdíjas pesti rockereket felvonultató Karda-bulival.