Van egy alapvetés, miszerint kisgyerekkel és/vagy kölyökállattal mindent el lehet adni. Még egy tök feleslegesen háromórásra elhúzott, tehetségkutatónak álcázott negédes cukiskodást is, amiben sajnos a műsor készítői csak egy dolgot felejtettek el: a Kismenőknek a gyerekekről kellene szólnia, nem a műsorvezetőkről, a zsűriről és a díszletről. Pedig a TV2-nek van tapasztalata a gyerekműsorok terén, ott van az Az ének iskolája például, amiben úgy tudták megvalósítani azt, hogy a gyerekek legyenek a középpontban, hogy a zsűriben és a műsorvezetői poszton is (legalábbis az első két évadban) igen nagy egókkal kellett versenyezniük.

A Kismenők legnagyobb baja az arányokkal van. Kezdve azzal, hogy míg Az ének iskolája színpadán nem veszett el egy hatéves gyerek sem, a mostani gigadíszletben úgy kell keresni őket, és folytatva azzal, hogy a negédes cukiskodás oltárán a készítők (és a stúdióba beültetett, zsűriző közönség tagjai) feláldozták a tehetséget, nem mindig az ment tovább, akinek kellett volna, hanem aki édibédibb volt. Ez pedig vészesen közelít a TLC adón látható, rettenetes gyerekszépségversenyekhez, amikben tulajdonképpen a szülők élik ki magukat, és a gyerek csak egy eszköz a kezükben. A műsor felépítése az első két adásban más, mint utána lesz, legalábbis erre utal, hogy applikációs szavazás is lesz majd, majd az élő műsorokban, gondolom. Most még csak válogatunk, és a tévébe bekerülő gyerekek párban mutatják meg, mit tudnak, majd pontoz a zsűri (fejenként 25 pontot adhatnak mindenkinek) és a négy csoportra osztott közönség (anyukák, apukák, nagymamák, gyerekek) is, dettó 25-25 ponttal sáfárkodva.

A legnagyobb bajom nekem az összes ilyen gyerekműsorral az, hogy ha van kisés, akkor van kudarc is, és nem, nem hiszem, hogy a gyereket burokban kellene nevelni, és megóvni mindentől, hogy aztán 16 évesen szembesüljön azzal, hogy jé, nem mindenki rendes ember és nem minden úgy alakul, ahogy eltervezzük, de azzal sem, hogy mindezt a tévében, hatévesen kell megtapasztalni. Azért volt jó Az ének iskolája, mert nem volt benne kiesés, nem volt olyan kudarcélmény, hogy az egész ország előtt bőg le a kölyök és megy haza. Jó, a Kismenőkben nagyon odafigyeltek arra, hogy az elméleti vesztes is győztesnek érezhesse magát, és mindenki kapott vigaszdíjat és 100 000 forintot, de a gyerek nem hülye, és pontosan tudja és érzi, hogy ő ettől még nem volt olyan jó, mint a másik.

A gyerekek produkciói közül volt olyan, amit nem értettem, mire fel dicsérnek agyon, az elképesztően hajlékony kislány például nekem ijesztő volt, és a tehetséget nem láttam, csak a testi adottságot - bezzeg a vele szemben induló kislány egy komplett kűrt épített fel, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a bal fülét a jobb lábával megvakaró másikat legyűrje. Sokkal többet foglalkoztam volna a gyerekekkel a műsorban, beszéltettem volna őket, mint az amerikai Little Big Shots című verzióban, ahol a műsorvezető Steve Harvey lelkesen csinál saját magából hülyét, hogy a gyerekek viccesek, menők lehessenek mellette. Ebben a műsorban sincs kiesés mellesleg, a gyerekek megmutatják, mit tudnak, és beszélgetek velük, pedig arról az USA-ról beszélünk, ahol a versenyszellemet elég nagyra értékelik.

A Kismenőkben a szokásosnál is nagyobb szerepet kap a két műsorvezető, Tilla és Ördög Nóra, hiszen csapatkapitányok is egyben, és a két válogató adás után hét-hét kismenőt fognak majd irányítani. Rájuk panasz nem lehet, rutinos, tapasztalt műsorvezetők mindketten, bár Tilla reakciói továbbra is őszintébbnek tűnnek, mint Ördög Nóráé, aki, ha a negédeskedésben világbajnokságot rendeznének egyszer, esélyes lenne az első három hely valamelyikér. A zsűriben két tapasztalt tévés, Hajós és Ábel Anita vitte a prímet, ők pontosan tudják, mit várnak el tőlük, és ezt hozzák is, míg az először zsűriző Lajtai Kati, a TV2-s produkciók házi énektanára a mindenkire mosolygós, mindenben a cukiságot felfedező ítész szerepét kapta, a szintén újonc, balett-táncos Apáti Bence igyekezett szakmázni, de csak szőrmentén hálistennek. Azt, hogy a nettó adásidőből a zsűritagok és a műsorvezetők miért kaptak többet, mint a gyerekek, nem tudhatom.

A műsor egyébként úgy néz ki, és pont úgy van felépítve, mint egy felnőtt tehetségkutató, a végére maradt egy nagy dráma (Fésűs Nelly színésző döntetlenre álló lánya továbbmegy-e vagy sem, fél perc reklám, és kiderül), megvoltak azok a rémesen idegesítő bejátszók is, amikben Ördög Nóra és Tilla a műsorba bejutó gyerekekhez mentek el a jó hírrel, de ezekről általában sütött a mesterkéltség, a gyerekek pedig nem voltak partnerek benne - miért is lettek volna, hiszen ha az iskolába Ördög Nórát látják zsemlét vajazni, akkor pontosan tudják, hogy mi fog következni. Ha ezeket hagynák a fenébe, és inkább a gyerekeket beszéltetnék, sokkal érdekesebb lenne a műsor, igaz, rövidebb nem, ahhoz a felesleges üresjáratokból kéne lefaragni (zsűri futtatása, közönségszavazatok).

Aki szereti, ha gyerekek produkálják magukat a képernyőn, az élvezni fogja ezt a műsort is, de remélem, hogy a szerkesztők jövőben jobban odafigyelnek az olyan apróságokra, hogy például 14 és 15 éves testvérpárnak ne adjanak már szerelmes nótát duettezni, mert iszonyú kényelmetlenül érzi magát az ember tőle.