A nagy X-akták-láz közepette kicsit elsikkadt egy másik fontos tévésorozat legújabb évada, a Kincses-sziget című kultikus gyerekregény felnőtteknek szóló előzménysorozata, a Black Sails. Az itthon Fekete vitorlák címen, vasárnap hajnalonként jelentkező kalózszériából ugyan a 3. évadra már kiszállt az eredeti ötletgazda, Michael Bay, de ez nem is akkora tragédia.

A Starz legénysége egykori kapitányuk nélkül is simán elkormányozza már ezt a hajót, aminek a népszerűsége ugyan nem vetekedhet a Trónok harcáéval, de a Vikingekével már simán összemérhető mostanra. A szérián nagyon látszik, hogy egyre nagyobb profizmussal egyre többet költenek rá.

A színészek egyre magabiztosabban alakítják a karaktereiket (ami mondjuk a kardvívó kaszkadőrből lett főszereplőnél, Luke Arnoldnál nem kis dolog, hiszen neki kell alakítania a korábbi Kincses-sziget adaptációk közönségkedvencét Long John Silvert), látványosabbak a harcok, sokszínűbb a díszletváros. Az első részben például egy olyan Assassin's Creed videojátékokat idéző, vágás nélküli ostromjelenetet láthatunk a főszereplők mögötti kameraszögből, ahol szinte már mi is ott harcolunk a nindzsaként osonó Flintékkel! És ebben az évadban már nem két csúnya maketthajó ágyúzgatja egymást egy lábmosó lavórban, hanem van, hogy egy egész CGI-flotta vonul fel a Karib-tengeri kalózkodást felszámolni kívánó angolok oldalán.

Egyre több a más zsánerekből jól átvett elem is. Az 1. részben sokszor horrorfilmeket megszégyenítően jók az elhagyott, kísértetjárta hajókban mászkálós jelenetek, a 2. epizód gigantikus tengeri vihara a természet haragjával küzdő, elkeseredett emberekkel és a leszakadó vitorlákkal bármelyik katasztrófafilmben megállná a helyét. És ami a legjobb, hogy ezek mellé most már tényleg nem kell minden második jelenetben fedetlen kebleket villantani vagy melegcsókkal sokkolni.

A néző ugyanis a tengeri és szárazföldi csatákra, a megszeretett vagy megutált karakterek konfliktusára kíváncsi. Ezekből szerencsére minden korábbinál többet kapunk!

A 2. évad kiváló duplarészes lezárása ugyan eléggé magasra tette a lécet, de azért az eddig epizódok alapján a 3. évad is nagyon jónak ígérkezik.  

• A nézők kedvence, az eddigi legjobban kidolgozott karakter, Flint kapitány (Toby Stephens) miután a férfi és a női szeretőjét is elveszítette, és rommá ágyúzta Charlestown városát, most már egyáltalán nem hasonlít arra a nagyravágyó, becsületes angol tengerésztisztre, aki valaha volt. Sokkal inkább egy kegyetlen bosszúálló, aki az emberei életét is képes feláldozni, hogy megleckéztesse a Nassaura törő angolokat. Csakhogy mostanában rémálmai vannak, kísérteteket lát - ez mind nagyon jól előkészíti azt a kegyetlen, félőrült, iszákos és hallucináló Flintet, aki majd 1754-ben, a halálos ágyán Billy Bonesra bízza a kincses térképet.
• A Kincses-sziget másik legismertebb kalóza, Long John Silver (Luke Arnold) az eddigi virgonc élete ellentétét kénytelen megélni. Amióta levágták a lábát, nem találja a hajón a helyét, és úgy érzi, nem tud segíteni azokon a matrózokon, akik eddig megbíztak benne és fedélzetmesteri rangba juttatták. És ami talán még rosszabb: semmilyen befolyással nincs már a félőrült Flintre.
• Egykori ellenségükből lett szövetségesük, Charles Vane kapitány (Zach McGowan) most épp rabszolgaszállító hajókról zsákmányolt feketékkel építteti újjá a korábbi részekben ementálivá lőtt nassaui erődöt. Szabadságszerető vad harcosként ez a felállás persze cseppet sincs ínyére, úgyhogy ebből még biztosan lesznek később gondok (legalábbis beszédes volt az a jelenete, amikor ő maga is besegített nekik az építkezésen, de a felszabadult rabszolga, Mr. Scott rászólt, hogy lehet, nem kéne).
• A becsvágyó Jack Rackham kapitány (Toby Schmitz), Anne Bonny (Clara Paget) és a madammá lett Max (Jessica Parker Kennedy) a spanyolok kincsét őrzik. Ezzel azonban egyre több gondjuk akad, ezért Flint és Vane háta mögött becserélnék inkább drágakövekre, mert úgy könnyebb menekülni, mint a ládákkal. Az viszont mindig továbbra is kérdéses, vajon Max vagy egy későbbi, új női karakter lesz-e ebben a történetfolyamban Anne Bonny mellett a másik rettegett karibi kalóznő, Mary Read. Én egyébként Nassau egykori kalózkirálynőjére, Eleanorra (Hannah New) tippelek, aki most épp Hornigold kapitánnyal együtt kegyelmet kapott az angoloktól, és úton vannak Nassau felé, kisöpörni onnan a szemetet.

És ha már a valóságban is létező kalózoknál járunk:

újabb két nagyon jól kidolgozott, történelmi karaktert kapott a sorozat a Kincses sziget kitalált szereplői mellé!

A rettegett Feketeszakáll kapitány és a királyhű kalózból királyhű tengerésszé felkapaszkodó Woodes Rogers ugyanis a valóságban is léteztek (akárcsak Vane, Hornigold, Rackham és a két kalóznő, de ezt már kitárgyaltuk épp elégszer a korábbi posztokban) Sőt! Az embereik igen elég kemény csatákat vívtak az 1710-es évek végén a Nassau feletti uralomért.

Feketeszakált minden kalózrajongó ismeri, hiszen az angolszász popkultúra egyik legkedveltebb karaktere, filmek, könyvek, képregények rendre visszatérő hőse. Romantizált alakja ugyan elsősorban a vudumágiától sem visszariadó, lángoló szakállú, halhatatlan főgonosz, de sok szerzőnél épp ellenkező előjelű shakespeare-i figura. Ő az a tengeri zsoldos, aki a spanyol örökösödési háború idején hűen szolgálta privatérként a brit koronát, ám annyi tengeri ütközetbe hajszolták bele ezalatt, hogy az európai nagyhatalmak békekötése után már nem tudott mihez kezdeni magával. Tovább harcolt a nyugat-indiai gyarmatokon a spanyolok és a franciák ellen, függetlenül attól, hogy azok épp Anglia szövetségesei vagy ellenségei voltak-e.

Ezt a régivágású, simlis alkukat élből elutasító, betyárbecsületű tengerészfigurát az első két részben nagyon jól hozta a Rómán edződött Ray Stevenson - csak remélni tudjuk, hogy nem ölik meg őt is olyan hamar, mint az előző évad új történelmi kalózát, Ned Low-t!

Woodes Rogers már nem annyira ismer történelmi figura Amerikán kívül, pedig Nassaun ugyanúgy szobra van, mint a mi reformkori nagyjainknak a magyar városokban. Ő a múltját tekintve Flint totális ellentéte, ami még nagyon jó alapanyag lehet egy profi forgatókönyvíró csapatnak. Míg a Rozmár kapitánya katonából lett kalóz, Rogersnél pont fordítva történt: Anna királynő háborúját privatérként, angol kalózlevéllel fosztogatta végig, a békekötés után viszont felajánlotta a koronának, hogy a későbbi szép katonai előmenetel reményében kalózvadászként elkapja és leszállítja a bitófához a Karib-tenger öntörvényű martalócait.

A hűvös és számító karaktert Luke Roberts alakítja, akin nem véletlenül áll ilyen jól a régi tengerészuniformis: már A Karib-tenger kalózai 4-ben is flottatiszt volt.

A Black Sails 3. évada eddig tehát semmivel sem került közelebb a Kincses sziget jól ismert eseményeihez (nyoma sincs a sztoriban Fekete Kutyának, Vak Pew-nak, Ben Gunn-nak vagy Lord Trelawney-nek), egyelőre inkább egy szórakoztatva tanító történelemleckét kapunk a Brit Birodalom és az amerikai gyarmatok közti 1700-as évekbeli konfliktusokról. Ezt a magam részéről egy percig sem bánom, mert legalább mindenki megérti, hogy a Karib-tenger kalózai ilyen kegyetlen konspirátorok voltak, és nem olyan vicces bohócok, mint Johnny Deppés a Disney vidám operettkalózai. És persze kíváncsian várom, hogy a forgatókönyvírók milyen dramaturgiai csavarokkal és izgalmas magyarázattal menekítik majd ki Flintet, Billy Bonest meg a többi kitalált karaktert az 1710-es évek végi, akasztásokkal végződő, valós karibi vérfürdőből.

A Starz kalózos sorozata vasárnap hajnalonkét a magyar Paramount csatornán is látható.